Heves megyei aprónyomtatványok 9/H

. nem mindig az én verseimben van a homály, hanem az esztétikailag képzetlenekben és a renyhékben. Nem kezdhetjük újra az ábécénél a költészetet. Tanuljanak ők is, legyenek figyelmesek, küzdjenek meg a versért.”

NAGY LÁSZLÓ

A felszabadulás után indult költőnemzedék egyik legjelentősebb képviselője.

1925-ben született Felsőiszkázon. Pápán középiskolás. 1946—-49 között népi kollégista volt. Az Iparművészeti és a Képzőművészeti Főiskolán, majd az ELTE bölcsészkarán tanult.

1949—52 között, állami ösztöndíjjal Bulgáriában tartózkodott. Itt ismerkedett meg a bolgár népköltészettel. 1959 óta az Élet és Irodalom munkatársa. Költői munkássága mellett tevékeny műfordító. Háromszor kapott József Attifa-díjat, 1950-ben, 53-ban és 55-ben. 1966-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. Szűkebb hazájából a föld, a nép, a megragadott igazságos hatalom szeretetét hozta magával. A „fényes szellők” embert próbáló világának lett meg- éneklője, a maga ellentmondásosságában és mélységében éli meg és fejezi ki a kort, melynek tevékeny résztvevője és alakítója kíván lenni. Sajátos jelrendszere, mely költői fejlődésének folyamán a legjobb magyar hagyományokat az európai líra értékeivel ötvözte össze, a ma emberének belső világát tárja fel.

Művei:

Tűnj el fájás. 1949 A tüzér és a rozs. 1951 A nap jegyese. 1954 A vasárnap gyönyöre. 1956 Deres majális. 1944, 1956, 1957 Sólymok vére. 1960 Himnusz minden időben. 1965 Arccal a tengernek. 1944—1945, 1966 Darázskiráily. 1958—1968 Ég és föld. 1971