Heves megyei aprónyomtatványok 9/H

„Kötelességem, hogy olyan akaratok, csoportok és emberek ellen éljek, akik az eszméket tudatosan negligálják, vagy kiteljesedésük nehézségeit látva előbb öncsalással, később hazugsággal, végül kíméletlen ügyeskedéssel térnek ki megvalósításuk elől.”

ISZLAI ZOLTÁN

1933-ban született Szegeden. Ott töltötte gyermekéveit. Érettségi vizsgát Egerben, a Dobó István Gimnáziumban tett. Budapesten a bölcsészkaron szerzett diplomát. Könyvtárosi pályafutását az Egri Megyei Könyvtárban kezdte egyetemista korában, gyakornokként. 1960-ban a Könyvtártudományi és Módszertani Központ munkatársa lett. Szerkesztője volt az „Új Könyvek” című folyóiratnak. Ebben az időszakban megjelent szakmai publikációi, a könyvtárak állománygyarapítási feladatai, a tömegkommunikáció és a könyvszociológia témakörébe tartoznak.

Úgy látszott, hogy megmarad a könyvtárosi pálya elméleti kérdéseivel foglalkozók körében. De a belső kényszer, mely középiskolás korában az iskolai színpadra parancsolta, későbbJrásra kényszerítette. Első versei 1959-ben jeíenrek meg. Folyóiratok, antológiák mutatták be. önálló kötete 1970-ben jelent meg először.

Az írás elhódította magának. Az Élet és Irodalom munkatársa lett; lehetőséget kapott arra, hogy könyvtárosi tapasztalatait is felhasználva, egy irodalmi lap koncentrált légkörében írjon könyvekről, emberekről, eszmékről, önmagáról.

Várhatjuk tőle; „az igényes indulás rangos folytatását, olyan Iszlai-verseket, amelyek — mint minden igazi vers — azért pótolhatatlanok, mert nem írhatja meg őket helyette senki más".

Művei:

Rezzen a szél. 1959 Költők egymás közt. 1969 Lármafa. 1970 Csirip — szótár. 1972 Kérdéses epizódok. 1973