Heves megyei aprónyomtatványok 8/J

Lorca — a színházról . . . Mindig a színház volt a hi­vatásom. Életem számtalan óráját szenteltem a drámának. Bizonyos értelemben egyéni elképzelésem van róla, mely szemben áll az általános felfogással. A dráma könyvből kilépő és emberivé váló költészet. Emberivé válik, beszél és kiabál, sír és kétségbeesik. A színpadi alakoknak a költészet ruhájában kell megjelenniük, de úgy, hogy a csontjukat és vérüket is látni lehessen. Olyan emberinek kell lenniök, oly velőtrázóan tra­gikusnak és oly erősen az élethez és saját jellemükhöz kötöttnek, hogy elárulják magukat, hogy ma­guk érzékeljék szenvedéseiket, és szerelemmel vagy undorral teli szavaik minden bátorsága ajkuk­ra toluljon. ★ ... én a társadalmi cselekmé- nyű színház szerelmese vagyok . . . A színház az egyik legkifeje­zőbb és leghasznosabb eszköz egy ország építésére. Légsúlymérő, amely egy ország nagyságát vagy hanyatlását jelzi. A finom érzé­kenységű és minden ágában — a tragédiától a bohózatig — jól irá­nyított színház néhány év alatt ké­pes megváltoztatni egy nép fogé­konyságát. Ám a lezüllesztett szín­ház, ahol a Pegazus szárnyait pa­tái helyettesítik, egy egész nem­zetet tud közönségessé tenni és elaltatni. A színház a sírás és a nevetés iskolája. Szabrad ítélőszék, ahol az emberek ósdi és téves erkölcsi tételeket tehetnek nyilvánvalóvá, ám élő példákkal állíthatják a né­zők elé az emberi szív és az ér­zelmek örök normáit. ★ Az a nép, amely nem támo­gatja és nem fejleszti színházát, ha még nem halott is, haldoklik. És ugyanígy, annak a színháznak, amely — akár kacagtatva, akár megríkatva — nem veszi át népe szívének társadalmi, történelmi lüktetését, amely nem fejezi ki népe drámáját, tájainak és szel­lemének valódi színeit — nincs joga színháznak neveznie magát. Az inkább játékterem, vagy olyan hely, ahol azt a szörnyű dolgot művelik, amit úgy hívnak: időtöl­tés .. . * ... A világ e drámai pillanatá­ban a művésznek együtt kell sírnia és nevetnie népével. Oda kell hagynia a liliomcsokrot és derékig kell gázolnia a sárban, hogy azo­kat segítse, akik még csak kere­sik a liliomot. Én különösen szo­rongató vágyat érzek, hogy má­sokkal megértessem magam. Ezért kopogtam a színházak ajtaján, és minden művészi képességemet ci színháznak szentelem." A Miskolci Nemzeti Színház és az egri Gárdonyi Géza Színház mű­sorismertetője — Szerkesztette: Siklósi László. Felelős kiadó: Sallós Gábor. A címoldal fotografikáját és a belső oldalak fényképeit Keré- nyi László készítette. — Borsodi Nyomda, Miskolc. Felelős vezető: Szemes István — 74 8858 Federico Garcia Lorca YERMA Tragikus költemény 3 felvonásban, 6 képben Fordította: Németh László Zene: Simon Zoltán Szereplők: Yerma.........................................Gyöngyössy Katalin Maria.........................................Jancsó Sarolta Jókedvű öregasszony .... Máthé Éva Jászai-díjas, érdemes művész Fiatalasszony...............................í,L°*°r ?,at°lin vajda Viola Dolores.........................................Lenkey Edit Juan ......................... Paláncz Ferenc Jász ai-díjas Victor.........................................Blaskó Péter 1. Sógornő................................Zoltán Sára ? . Sógornő....................................Nagy Mari . öregasszony..........................Nádassy Anna őre-- sszony..........................Somló Mária г I Héczey Éva Fgv más,к asszony . . . Füzy E'jt 1ím..............................................Varga Tibor Nő..............................................* * * 1. Férfi.........................................Jancsik Ferenc 2. Férfi.........................................M. Szilágyi Lajos 3. Férfi.........................................Szántó Lajos Díszlettervező: Székely László Jászai-díjas Jelmeztervező: Poós Éva m. v. Koreográfus: Somoss Zsuzsa Rendezőasszisztens: ifj. Somló Ferenc és Zala Szilárd Világítástervező: Czövek György Rendezte: Illés István

Next

/
Thumbnails
Contents