Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

Itöi 1130 — 40/12—13. ez. ? „In Árpás: Quesca, Zacam, Ketel, Licadi” sz. szn. (PUT. 8: 270); 1138/1329; Kutelea sz.

szn. (MNy. 32: 132); 1195 k.: „kineo odút hotolm ovdonia. ef ketnie” sz. (HB.); 1372 u./ 1448 k.: kewtte gr. ’kötötte’ (JókK. 144); — kelni sz. (Nyatl.). Ji 1. 1195 k.: ’<kötelet, szalagot stb.) csomóz; binden | (valamit kötéllel, csomózható anyaggal) valahová erősít; anbinden’ * (1. fent); 2. 1389: ’(köthető, fonható, szálas anyagból) csomózással, burkolással, szövéssel stb. készít valamit; stricken, flechten’* (OklSz. szila-kötő a.); 3. [főként be- ik.-vel] 1416 U./1466: ’göngyöl, burkol; einwickeln, umhüllen | (könyvet) köt; (Buch) einbinden’ # (MünchK. 212); 4. 1513: T ’kötelez; verpflichten,

verbinden’* (NagyszK. 44), 1527: ’ua.’

(RMNy. 2/2: 20), de 1. kötél ’kötelezettség’; 5. 1519: ’varázserővel megront, valamiben megakadályoz; durch Zauberei verderben, behexen’ (Ethn. 74: 573); 6. [főként egybe-, hozzá-, östze- ik.-vel] 1522: ? ’összeerősít,

egybefűz, összekapcsol; verknüpfen’ * (OklSz. ház-kötő a.), 1545: ’ua.’ (OklSz. kötő-pánt a.); 7. /'~ve hisz] 1566: ’feltételesen, nehezen hisz; schwerlich glauben | nem hisz; nicht glauben’ * (Heit: Mes. 29: NySz.); 8. [bel&~~ valakibe, valamibe] 1671: ’civódni, vitatkozni kezd valakivel; mit jemandem anbinden, Streit anfangen | kifogásolnivalót talál valamin; gegen etwas Einwendungen machen’* (Thaly: Adal. 1: 24); 9. 1094: ’(megállapodást, bókét, kapcsolatot) kötelezettséget vállalva létrehoz; (Vertrag, Érieden, Verbindung) schließen’ * (Monírók. 15: 555), de 1. kötés ’szerződés’; 10. 1838: ’(növény) megtermékenyül, termése fejlődni kezd; (Früchte) ansetzen’ (Tsz.). — Sz:

Ősi örökség a finnugor korból; vö.: vog. T. köt- ’köt’ (Steinitz: FgrVok. 27); votj. Sz. két ki- [.»: kllki-J ’befog (lovat), felhámoz’; finn kytkeä ’köt, megbilincsel, megköt’ (Ka- tara3); észtk ütke ’marhakötőfék’. A finnugor alapalak *kitke- vagy *káitke- lehetett. — A magyar szó jelentésbe!-' fejlődése részben az eredeti értelemnek a \ ;rét területen való további árnyalódásával (1., 2., 3., 6. jelentés), részben átvitt értelmű szóhasználat következményeképpen történt. Az 5. jelentés eredetileg konkrét szemléletben gyökerezett: bizonyos testrészeken alkalmazott csomók, elkötések gátolták az egyes testi funkciókat; később szőrből, hajból stb. összekötött csomókat rejtettek el a bölcsőben, párnahéjban, küszöb alatt stb. a megrontás eszköze, jelképe gyanánt. A 4. jelentésre vö. az alapszótól bizonyos értelemben elkülönült köteles, kötelez származékokat (1. köteles a.). A 9. jelentés részben e 4.-en, részben a 6.- nak átvitt alkalmazásán alapul. A kötve hisz kifejezés (7. jelentés) szintén a 4. jelentés tés alapján érthető; eredeti formájában a hisz ige felszólító módú volt, s a kötve annyit jelentett, hogy ’csak ha szerződés, fogadás, írásos kötelezvény van róla’. A 8. jelentésre és a kötődik visszaható képzős származék képes használatára 1. kötekedik. A 10. jelentés létrejötte nem világos. — A kötél földmértéket jelölő szerepe latin mintán alapul; vö. lat., hazai lat. funiculus ’kötél, mérőzsineg; osztálvrész’ (pl. 1208/1550: ius unius funiculi: VárReg. 330.). — Más finnugor egveztetése, indoeurópai rokonítása és török származtatása téves.

kőiéi fn kötelet [e-e ], kötele [e-e ], (táj) kötél [e ] 1. Növényi rostokból, szálas anyagból csavart v. font s a zsinegnél, fonalnál vastagabb, erősebb eszköz, amelyet táj-gyak megkötésére, felfüggesztésére, elmozdítására használnak. Hegymászó üres ~; (átv,

biz) ~ből vannak az idegei: erős idegzetű, nyugodt, nem jön ki sodrából; ~en húz fel vmit; a hajót ~en vontatják; —*- üresre engedi a kötelet; megcsomózza a kötelet; kötelet ver; ~lcl sem lehet vkit vhol tartani, ill. sem lehet vkit vhová elvinni: sehogy sem lehet maradásra bírni, ill. vhová elvinni. Szh : hányja-veti magát, mint polturás —► malac a garasos ~en. [H És szívem tombol, mint a harmadfü csikó, ha A pányvás kötelet legelőször dobja nyakába A pásztor. Pét. Óriási kötéllel... a stéghez rögzítik a hajót. Nagy || a. Ez mint különféle testgyakorlatok eszköze. ~re mászik; kötelet húz. || b. (átv is) Az akasztás eszköze v. maga az akasztás. (hiv) ~ általi halál: felakasztás; ~re ítél; megérdemli a kötelet; kötelet a nyakába!: fel kell akasztani! ; nyakára teszi a kötelet vkinek: (átv is) erőszakkal, fenyegetéssel

vminek az elkövetésére kényszerít vkit.