Heves megyei aprónyomtatványok 8/I
A színvonalas és eredeti művészeti kiállítások után a Hatvány Lajos Múzeum egy alig ismert műfaj bemutatásával közelít - ezúttal a népi kultúra félé. A múzeumi raktárakban elfekvó' és magángyűjtó1<nél szétszórt farag- ványok ugyanis ritkán szerepeltek még egyUtt és önálló tárgycsoportként. Sokáig a szakemberek figyelmét is elkerülte a műtárgyak e nehezen kategorizálható ál lomá- nya, mely nem is igazán művészet és nem is mindig népi. E szobrocskák funkcionális egységben éltek a falusi és mezővárosi emberek mindennapi tárgyaival, szokásaival, hiedelmeivel és gazdagon népesítették be a paraszti élet különféle színtereit. Jelen voltak a határban a mezei utak szélén emelt kápolnákban, mint patrónusok a házak oromfülkéiben, vagy bajelhárftóként helyezték el figurájukat a „tűzfalban". (Szent Flórián a „tűzoltó".) A családi élet oltalmazójaként Mária-szobrokat tettek a parasztszoba asztal-szögletébe, az úgynevezett „szent sarokba", - de célszerű volt dögvész ellen Szent Vendel szobrát is felállítani a legelőre vezető' úton. A vizek és hidak közelében még ma is sokfelé látható a Moldvába ölt mártír, Nepomuki Szent János alakja, aki ugyanakkor pl. a vízi' molnároknak is patrónusa. A szólóltegye- ken Szent Orbán vagy Donátus volt hivatott jótékony hatást kifejteni a termésre. Sorolhatnánk még továbbá különféle, meghatározott feladatra irányuló patrónusok neveit, melyeknek érvényessége vidékenként eltérő'. A védó'szenteket ábrázoló szobrok jól szemléltetik, hogy a nép számára természetfölötti eró1< és személyiségek megtestesítő", akik a termelésben és a mindennapi életben bizonyos szerepet játszanak - nem pedig esztétikum vagy díszítés a céljuk. Megkülönböztetett rangjuk van viszont a ,,csodás" erejű kegyszobrok másolatainak, melyeket a búcsúk alkalmával szereznek be. A legnagyobb tömegben a mariazelli Madonna és sasvári (Saltin, Szlovákia) Pieta másolatai terjedtek el. Mindig a szoba fő' helyére, a „szent sarok" ,, Mária-házába" kerülnek vagy esetleg a ház külső' falának fülkéjében állítják fel.. A szobrok e csoportja közvetlenebbül kapcsolódik a hivatalos egyházi művészethez mind a stílus mind pedig a készítők társadalmi hovatartozása tekintetében. A nagy szériában készült szobrocskák alkotói ugyanis háziipari keretek közt működő', mindenképpen hivatásos és valamilyen képzettséggel rendelkező' kézművesek. A kegykép-másolás hagyománya is néha messzebbre nyúlik, minta népi faragványok bármelyike. A máriazelli szobrot pl. már a XV. századtól fogva másolták - ekkor még valószínűleg az egyház megbízásából. A zarándokhelyek, a falusi templomok és a kegyszer-kereskedés által terjesztett kis szentképek ihletése nyomán kialakult azonban az 19-20. századra a képzetlen parasztság körében is egy igazi népi szobrászat. Hazánk határain belül természetesen csak egyes vidékeken volt meg ennek feltétele: az eleven és folyamatos farágóhagyomány. A felvidéki palócság körében, az Ipoly mentén azonban számtalan feszület őrzi e valóban paraszti ízlést mutató népművészet színvonalát. Egy másik emlékcsoport, az ún. „kiskun Madonnák" eredetét nem ismerjük még ma sem. A felvidéki és szlovák faragványokkal nagy rokonságot mutató szobor-csoport egyedülálló jelenség a vidéken, ahol ugyan számtalan ügyes faragó-molnár működött, de csak a díszítő' művészet keretein belül. Ha valamely szlovák előképre vagy idekerült mintára vezethető' is vissza eredetük, a kiállításon látható szobrok már helyben, a paraszti közösséghez tartozó mesterek révén jöttek létre. VARGA ZSUZSA
