Heves megyei aprónyomtatványok 8/I

11. A román kori székesegyház és a gótikus palota, délkeletről

A tatárjárás előtt épült székesegyház a feltárt pillérek tanúsága szerint olyan hosszú volt, mint a ma látható maradványok. Falait részben falképek díszítették, padlóját márványból készült mozaikpadló fedte. Ez utóbbi maradványai között levél alakúak is voltak, melyek mintául szolgáltak a helyreállítás során kialakított, de sokkal nagyobb méretű burkolólapok tervezéséhez (11. kép). Ezt a román kori székesegyházat keleti toronypár díszítette (1. kép). Pusztulása a tatárjárás idején (1241) következett be (A krónikák szerint itt temették el Imre királyt, 1204-ben.) Késő román kori maradványok (13—14). A tatárok által kifosztott és felgyújtott székesegyházat IV. Béla adományai segítségével állították helyre. Meghagyták a régi székesegyház szentélyét és az ehhez csatlakozó hajófalakat, a felettük levő két toronnyal együtt, az első pillérpárig. A következő 6—6 pillér közé három-három nagy méretű, kör alaprajzú pillért építettek, amelyek az azokhoz igazodó belső vállkövekkel és külső támpillérekkel együtt a hajó boltozatát tartották. Erre az időre tehető annak a sírkőnek a készítése is, amelyet másodlagosan a déli kapu küszöbének használtak fel (12. kép). Gótikus építkezések a XIV—XV. században (14/a—15.). A román

12