Heves megyei aprónyomtatványok 8/F

Alkohol

és alkoholizmus

Hazánk alkoholfogyasztása állandóan és rohamosan növekszik.

1960-ban 6,0 liter

1965-ben 6,5 liter

1972-ben 10,0 liter

volt az évi átlagos alkoholtartalmú italfogyasztás, beleértve a csecsemőket is.

Az alkoholizmus fogalmát nehéz meghatározni, talán legegyszerűbb megfogalmazás, ha alkoholistának nevezzük, aki rendszeresen és kényszerűen iszik, s akinél az alkohol hiánya különböző fokú hiány-, illetve elvonási tüneteket vált ki.

A szeszesitalok tartós fogyasztása, mértéktelen élvezete szervi elváltozást idéz elő:

1. Izgatólag hat a száj nyálkahártyájára — romlik az ízérzés.

2. Fokozza a gyomornedv elválasztását — gyakori a gyomorfekély.

3. Pusztítja a máj sejtjeit — a máj zsugorodik.

4. Rombolóan hat a vese szöveteire és a nemi szervekre.

5. Csökken a szervezet ellenállása a fertőzésekkel szemben.

Az alkohol az idegrendszerben végzi a legnagyobb pusztítást. Oldja az agysejteket, a tartós ivás komolyabb következményei állandósulnak és ennek következtében speciálisan az alkoholra jellemző elmebetegség alakulhat ki. (Az elmeosztúlyok betegeinek 20 %-a alkoholos eredetű megbetegedés.)

Az alkohol azonban nemcsak az egyén betegsége lehet, hanem káros társadalmi jelenség is. Nincs még egy méreg, amely az emberiségnek annyi kárt okozott volna, mint az1 alkohol.

Orvosi megfigyelések alapján alkoholista apától gyenge fizikumú és idegbeteg gyermekek születnek. Ha az anya fogyaszt szeszesitalt terhessége idején, gyakori a halvaszülés vagy a csecsemőhalandóság.

fGH