Heves megyei aprónyomtatványok 8/D
különfélébb eszközökkel és legkülönbözőbb stílusokban. Talán megegyezhetnénk abban, hegy realista minden művészet, amely az objektiv igazságot szolgálja — antirealista minden művészet, amely a valóságot meghamisítja, elködösíti.” Ezekben a sorokban már az alkotói szabadság kérdésére is választ kaptunk. A művészi kifejezés szabadsága megkívánja azt, hogy az alkotó maga alakítsa ki formarendszerét, amellyel a legtöbbet tudja az objektív valóságról a befogadó, a közönség, a közösség számára elmondani. De ez a forma- rendszer sohasem lehet öncélú sem abban az értelemben, hogy a valóság egy lényegtelen részletmozzanatát fényképszerű naturalizmussal ábrázolja, sem olyan módon, hogy tagadva a műalkotás társadalmi mondanivalójának igényét, magának a formai eszközöknek puszta játékává válik, vagy mindenek fölé rendelve a „művészi én kifejezését” saját maga alkotta önkényes jelképeinek rendszerébe bonyolódik. Ezért beszélünk a művészet valóságfeltáró funkciójáról — és ebből következik a művészet tudatformáló hatása, emberformáló ereje. „A műtárgy éppen úgy, mint minden más objektum művészethez értő, a szépség élvezetére képes közönséget teremt. A termelés tehát nemcsak tárgyat termel a szubjektum számára, hanem szubjektumot is a tárgy számára” — írta Marx. Szubjektumon pedig a tevékeny és megismerő, tudattal és akarattal bíró embert értjük, aki maga is társadalmi lény, nem elvont egyed. Önnek tehát, aki most itt végignézi a kiállított képeket, Önnek kell felfogni, megérteni, azután elfogadni vagy elutasítani az itt látható alkotásokat. Mit kérünk Öntől elöljáróban? Figyelmet, a művészeknek előlegezett bizalmat, és azt, hogy felejtse el azt a sok-sok előítéletet, melyek szabad véleményalkotását befolyásolhatnák. Nincs szükség valamiféle speciális szakértelemre, a műhelytitkok valójában nem titkok, szinte maguktól feltárulnak előttünk, ha nyitott szemmel nézünk, és van bennünk legalább annyi akarat és kitartás, mint amennyi egy könyv, vagy film megértéséhez szükséges. Valaha iskolás korunkban nehéz feladatot jelentett a betűk egymás mellé rakásából kisilabizálni először a szavakat, mondatokat, majd egy hosszabb szöveg értelmét. Valamikor, a film őskorában pánik tört ki a nézőtéren, amikor a filmvásznon a nézők felé robogó gyorsvonat képe tűnt fel. De ahogyan egyénileg és társadalmilag mindnyájan hozzánevelődtünk az olvasás fogalmi kultúrájához, a film módszereihez, — így kell megszoknunk, megtanulnunk és újra felfedeznünk a képzőművészet sajátos látásmódját. Ez kicsit nehezebb feladat, mert a képzőművészet olyan kész, befejezett alkotásokat, objektumokat tár elénk, melyeket nem folyamatában, hanem egyszerre, egy időben kell felfognunk, s ennélfogva nem élhet azokkal az eszközökkel, melyekkel más művészetek a közönséget szinte végigvezetik világukon, a figyelem felkeltésétől a megértésen keresztül a mű élvezetéig. Itt a kész tárgyak birtokában nekünk kell ezt az utat végigjárni — műértővé válni. A műértés a befogadó képessége a művészi alkotás elsajátítására. A hétköznapi, vagy tudományos közlést pusztán tudomásul vesszük, a művészeti, így a képzőművészeti alkotás befogadásához többre van szükségünk. Ismernünk kell az illető művészeti ág jelrendszerét, eszközeit, de legalább olyan fontos, hogy az érzelmi reagálás képessége is meglegyen bennünk. Kiállítássorozatunkban maradandó értékű képző- művészeti alkotásokat tárunk Önök elé. A kísérő katalógusok pedig arra kívánnak módot adni, hogy egy-egy anyagot történetiségében, a műfaj sajátosságaival ismerkedve, elemzésekkel, a művészek bemutatásával hozzunk közelebb a közönséghez. Ismételten azt kérjük tehát Öntől, akarja megérteni ezeket a műveket, mélyedjen el a képek tanulmányozásában, alakítsa ki saját, előítéletektől mentes véleményét — s akkor bizonyára igazi élményt fog Önnek jelenteni egy-egy tárlat megtekintése. F. Ludányi Gabriella AZ AKVARELL BIENNÁLÉK ANYAGÁBÓL
