Heves megyei aprónyomtatványok 8/D

BEETHOVEN: G-dúr hegedű-zongoraszonáta, Op. 30. No. 3

Mozart hegedű-zongoraszonátái után Beethoven szonátái a zeneirodalom legjelentősebb művei ebben a műfajban. A két hangszer önálló szólamvezetése, párbeszéde, harmónia és dinamikai egysége a zeneirodalom legmagasabb igényű kamarazene műveit eredményezte. Már az indító tétel (Allegro assai) bevezeti1 a hallgatót az örömmel telt muzsikálás hangulatába, a szólamok énekelnek, váratlan trillák és hangsúlyok szakítják meg, azaz húzzák alá a zenei mondanivalót. A II. tétel (Tempo di Minuetto) muzsikája egyike Beethoven legbájosabb menüettjeinek. A befejezőtétel (Allegro vivace) kedvelt, önálló virtuózdarabként is gyakran szerepel.

BEETHOVEN: F-dúr (Tavaszi) szonáta, Op. 24 A szonáta első tételének témái (Allegro) a kortársak tanúsága szerint a tavaszi madárdal hangját utánozzák. Talán innen ered a szonáta „tavaszi” elnevezése, hiszen közismert, hogy Beethoven mennyire rajongott a természetért és annak hangjaiért. A motivikus zeneszerzési technika egyik legszebb példája az első tétel muzsikája. A második tétel (Adagio rriolto espressivo) első témáját a zongora intonálja, majd költői szépségű párbeszéd alakul ki a két hangszer között. A Scherzo, Allegro pattogó ritmusa, vidám, indulószerű dallama a trió-részben ellenpontozó variációként tér vissza. A zárótétel (Finale, Allegro) jelentős zenei anyaga drámai vonásokat és nagy belső feszültséget hordoz, a zeneszerző a művet lezáró kódában tovább fokozza a tétel feszültségét.

BEETHOVEN: A-dúr (Kreutzer) szonáta. Op. 47 Beethoven legismertebb és legnépszerűbb hegedű-zongoraszonátája a Kreutzer szonáta, amelyet a szerző a neves párizsi hegedűsnek, Rodolphe Kreutzernek ajánlott. Az első tétel (Adagio sostenuto, Presto) a hegedű lassú bevezető részével indul, szinte teljes értékű virtuóz kadenciát ad elő. A zongora belépése után kisvártatva megindul a sodró lendületű szonátatétel, mely gazdag drámai effektusokban.

A II. tétel (Andante con Variazioni) a kutatók szerint utoljára készült el a tételek közül. Az egyszerűségében szép, nemes dallamot 4 variáció követi változatos, egymástól igen eltérő „hangszerelésben”. Ebben a tételben a zongora is méltó virtuóz szerepet kap, mintha a szerző pótolni akarná a zongoraszólamot az előbbi tételért. Beethoven fantáziaszerű kidolgozással bővíti az eredeti dallam változatait. A III. tétel (Finale. Presto) muzsikája két egymással ellentétes zenei gondolatra épül; egy indulószerű, mozgalmas, siciliano- ritmusú (6/8) jellegzetes dallamra, valamint egy 2/4-es ritmusú, nyugodt menetű koráldallamra. Ebben a tételben mindkét hangszer egyenlő arányban álló feladatokat kap, sodró lendületű, diadalmas menetekkel fejeződik be Beethoven legnénszerűbb kamaraműve.

11