Heves megyei aprónyomtatványok 8/C
Néprajz a fotó nyelvén Mindenképpen egyedülálló vállalkozás szemlélő részesei lehetnek, akik megtekintik a Hatvány Lajos Múzeum most nyíló kiállítását. Maga az a tény megbecsülést parancsol, hogy Bakó Ferenc muzeológus tizenöt esztendeje töretlen energiával járja Heves megye tájait, lencsevégre kapván mindazokat a népi építészeti emlékeket, amelyek ma még fellelhetők, s tűnő kultúrák emlékét őrzik a jövendőnek. Ugyanekkor nem csupán egy kandidátusi értekezés bizonyító elemei, tartozékai ezek a felvételek, hanem a közönség szemében is komoly értékek hordozói. Egyetlen munka sem száraz, dokumentatív másolata a néprajzos számára oly fontos építménynek, építészeti diszítő moti- vumvilágnak. Éppen ellenkezőleg! Valahány fotó úgy hiteles, úgy tudományos, hogy érzelmi azonosulást is kifejezésre juttat. Értő szeretetről tanúskodik, mintsem tárgyilagos közömbösségről árulkodna. Mire gondolok itt pontosan? Arra, ami mindennél fontosabb bármely tudományágban. Vagyis, hogy kiállítónk, Bakó Ferenc, nem tárgyként, nem vizsgálódása valamely típus-eseteként néz egyetlen paraszti lakóépületre, földesúri udvarházra, vagy barlanglakásra sem. Fényképei, felvételei legalább ennyire vallanak arról, hogy nosztalgiával viseltetik mindazok iránt, akik a teremtés tevékeny részesei, akik ilyen-olyan gazdasági adottságaik közepette életre hívták az emberi létet meghatározó lakóépületeket, s tehetségükhöz, igényükhöz, diszítő ösztönükhöz mérten szépítették azokat. Amikor tehát fényképez, a mindmáig élő világot érzi választott tárgyához, s azzal együtt ábrázol, esetleg illusztrál. Természetesen az ilyesféle, félig művészet-esztétikai fejtegetések mellett a kiállítás tudományos jelentőségének is hangot kell adnunk. Mert végsőben ez a döntő. A néprajzos Bakó Ferenc kitartó érdeklődése eredményezte a több ezer fényképfelvételt, amelyből most jószerint csak ízelítőt kap a látogató. De milyen ízelítőt! Azt és annyit, amennyi híven kifejezi a természet vagy ember által formált lakóház művelődéstörténeti jelentőséget. Tehát tükrözi; hol élt, hogyan élt különböző korok népessége? Vályog, vert föld, esetleg formált és összerakott kő volt-e, amiből falat készített magának más-más ártalmak ellen? Zsúppal, náddal, zsindellyel fedte-e otthonát? Miféle melléképületek sorjáztak a lakások mögött, utalva állattartásra, növényvilágra ? És így sorolhatnánk a jegyeket, amelyek a megye tájai szerint váltakoznak egy-egy fényképen, természetesen a bizonyítás erejével és szándékával. Végül még egy szempont, amit nem kerülhetünk meg. Mind a szép, mind a tudomány iránt érdeklődő és érzékeny látogatót bizonnyal eltölti egy másféle öröm is, ha végig tekint Bakó Ferenc felvételein. Az a világ, amit lencséje megörökít, pár esztendő múlva óhatatlanul eltűnik környezetünkből. A hajdan célszerűt legyőzi a jelenkornak inkább megfelelő építkezési stílus. Ezek a fényképek azonban megőrzik a rekvízitumokat nekünk, de méginkább az elkövetkező korosztályoknak, amelyek már csupán a valóság reprodukált nyomain mérhetik le: honnan indult az ember, s hova érkezett el! Így is érték, társadalmi tájékozódást nyújtva is haszon tehát a Heves megye parasztházait bemutató képsor, Hatvan város múzeumának legújabb vállalkozása, amelyet a korábbiakhoz hasonló szívességgel ajánlunk mindenki figyelmébe. Moldvay Győző
