Heves megyei aprónyomtatványok 8/B

Verdi: Rigoletto

Verdinek ez a remekműve 1851. március 11-én, csendült fel először a velencei Fenice színpadán. A darab megírása és bemutatása igen nagy jelentőségű a szerző életében. Az olasz mester ebben az operájában már mint kész, kiforrott alkotó áll előttünk, A Rigoletto nagy műveinek hosszú sorát nyitja meg. A színpadon már igazi dráma játszódik le, s a hagyományos eszközök: recitativók, a ko- ioratúráriák s a kórusok mind ennek a szolgálatában állnak. A négyfelvonásos opera szövegkönyvét Victor Hugo ,,A király mulat" című drámája nyomán Piave írta. A cenzúra kezdetben nem akarta engedélyezni a librettó megzenésítését. A reakciós osztrák hivatalnokok sehogyan sem tudták elviselni egy feslett életű uralkodó cselekedeteinek színpadravitelét.

Hosszas — s Verdi számára sok bosszúsággal járó — huzavona után végül is hozzájárultak, de I. Ferenc francia király helyett a mantuai herceg szerepel az opera új szövegváltozatában. Ilyenformán a többi szereplő nevét is meg kellett változtatni, s persze megváltozott a cselekmény színhelye és időpontja is.

Verdi később tréfásan jegyezte meg, hogy „a közönség' csodálkozni fog, ha megtudja, hogy egy rendőrségi alkalmazott volt a munkatársunk. . ." A lényegen persze ez nem sokat változtatott, hiszen a mantuai herceg sem volt erkölcsösebb, mint a francia uralkodó.

Az opera lényegében három nagy szerepre épül: a rnan- tuai herceg, Rigoletto és Gilda a történés, a dráma hordozói. Verdi nagyszerűen jellemzi hőseit, zenéje hűen követi szereplői sorsát. A herceg áriái gondtalanul köny- nyedek. Tudja: nem kell tartania a büntetéstől, hatalma van, mindenki és minden az övé lehet, ha szeszélye úgy akarja.

Rigoletto nagy konfliktusok után válik gúnyolódó bohócból tragikus sorsú, megtört szívű apává. Gilda rokonszenves, tisztalelkű egyéniség. Még halálában sem gondol bosszúra. A hercegben azt a szegény diákot látja, aki örök szerelmet ígér neki. A főhősök áriái az olasz bel canto minden szépségét mutatják. Mint legkiemelkedőbbeket, a herceg első és utolsó felvonásbeli áriáját (,,Sok a szép nő”, ill. „Az asszony ingatag”.) Rigoletto monológját, továbbá Gilda gyengéd, lírai áriáját („Zengje hát a lomb, az ág") említhetjük.

3