Heves megyei aprónyomtatványok 8/B

A Diótörő című balett 1891—92-ben készült Hoffmann: „A diótörő és az egérkirály" című meséje nyomán írt librettóra. A szerző a balett zenéjéből nyolc számot, zenekari szvit keretében, hangverseny-előadásra is kiválasztott. Ezek a tételek a következők: Ouvertüre miniature (Kis nyitány), Induló, a Csokoládétündér tánca, Trepak (Orosz tánc), Arab tánc, Nádsíp tánc, Virágkeringő. Hangversenyünkön 4 tétel hangzik el a szvitből.

Csajkovszkij: B-moll zongoraverseny, Op. 23.

Ajánlása Hans von Bülownak, a múlt század nagy zongoravirtuózának szól, aki egy alkalommal így nyilatkozott a műről: „nagyon nehéz, de megéri a fáradságot”. Valóban, a b-moll koncert egyike a legnehezebb zongora- versenyeknek: zeneileg és technikailag egyaránt nagy

próba elé állítja az előadót.

Az első tételt szenvedélyes lendület jellemzi. A szólóhangszer hatalmas akkordjai alatt szélesen bontakozik ki a megragadó erejű főtéma. A továbbiakban merészen fellobbanó zongorafutamok keresztezik a zenekar különböző csoportjaiban s magán a szólóhangszeren megszólaló újabb zenei gondolatokat. A tétel befejezése előtt bravúros kadenciát hallunk.

A második tétel poétikus, álmodozó hangulatát a középrészben egy viharosan száguldó szakasz váltja fel: a zenekarban francia népdal csendül fel, a zongora virtuóz futamokkal kíséri.

A zárótételben (Allegro con fuoco) két fontos zenei gondolat szerepel: a főtéma tüzes lendületű ukrán tánc, a melléktéma líraibb, melodikusabb. A tétel hatalmas fokozás után fergeteges Irodával zárul.

Csajkovszkij: V. szimfónia, e-moll, Op. 64.

Az ötödik szimfóniát általában a nagy orosz mester legérettebb, legkiforrottabb művének tartják. Az esztétikusok, miközben hangsúlyozzák a mű eszmei tartalmának és kifejezésmódjának tökéletes egységét, joggal hivatkoznak arra a beethoveni koncepcióra, mely a sorssal vívott küzdelemben az ember győzelmét hangsúlyozza. Csajkovszkij kompozíciója is „Sors szimfónia".

Az első tétel vésztjósló sorsmotívuma valamennyi tételben jelen van. Sokáig úgy tűnik, igaza van a szerzőnek, mikor e témáról ezt írja: „teljes meghajlás a sors, illetve a végzet kifürkészhetetlen parancsa előtt”. De végül- is — miután a motívum sok-sok alakváltáson (vagy ha úgy tetszik küzdelmen) ment keresztül — úgy látjuk, hogy ez a lemondó belenyugvás a változhatatlanba, korai volt. Az utolsó tételben, az Andante maestoso részben diadalmas indulóként harson fel a sors-motívum s nagyszerű bevezetője lesz a rákövetkező Allegro vivace győzelmi muzsikájának. A tételbe beleszőtt népi intonációt idéző téma pedig mintha azt jelezné: a hős a végzettel folytatott harcában nem volt egyedül, népe mellette állt. S egyéni győzelme a közösség győzelme is!

Csajkovszkij: Diótörő — részletek, Op, 77/cr.

13