Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
Haydn életművében kimagasló helyet foglalnak el oratóriumai. Az idős mester két ízben is járt Angliában, s ott megismerkedett Händel oratórikus műveivel. Elődjének művészete igen nagy hatással volt rá, s hazájába visz- szatérve, hatvanöt éves korában hozzáfog A teremtés megírásához. A mű szövegét, Milton ,,Elveszett paradi- csom”-ának nyomán, Lindley angol költő írta — állítólag még Händel számára. Német nyelvre von Swieten báró fordította le. Haydn három évig dolgozott művén. A bemutatóra 1798.' április 30-án került sor Bécsben, előkelő közönség előtt. A darab hatalmas sikert aratott. A Teremtés, Händel oratóriumainak beosztását követve három részre oszlik. Az első rész a Teremtés első négy napjának eseményeit mondja el. A második részben az ötödik és a hatodik nap történetét halljuk. A záró rész a Paradicsomban játszódik, s az első emberpár boldogságáról szól. (Ezt a rövidebb szakaszt gyakran a másodikhoz csatoltan adják elő a hangversenyeken.) A teljes mű 34 számból áll: az előjáték, 6 ária, 2 duett, 2 tercett, 16 recitativo és 7 kórustétel. Bizonyos áriákban a kórus is szerepet kap, ugyanakkor egyes kartételekben a szólisták is közreműködnek. Személyek: Gábriel arkangyal (szoprán), Uriel arkangyal (tenor), Rafael arkangyal (basszus), Éva (szoprán), Adóm (basszus). Az oratórium szebbnél szebb tételeiről itt csak egészen vázlatosan, inkább általánosságban szólhatunk. A zenekari előjáték felirata: ,,A Káosz elképzelése". Sötét, vigasztalan, hallatlan feszültséget teremtő hangkép. Fáradt, bizonytalan melódiafoszlányok, tartott hangok, „álló” akkordok, érdes disszonanciák ábrázolják a for- mátlanságban kavargó világegyetemet. Majd minden kivilágosodik: a Fény ragyogja be a sivár tájat. Megszólal a kórus — kezdetét vette a Teremtés nagy munkája. A három arkangyal ezután recitatívokban és áriákban jeleníti meg a teremtés hat napjának történetét. Minden nap végén hálaadó ének hangzik fel: a kórus Isten dicsőségét zengi. Az egyes események, jelenségek ábrázolásában Haydn gyakran él a hangfestés lehetőségeivel, így például a második részben Raphael arkangyal recita- tívójának az üvöltő oroszlán, a vérre szomjazó tigris, a szökellő szarvas, a vágtató ló, a békésen legelésző nyáj, a különféle bogarak s a csúszó-mászók jellegzetes motívumokkal lépnek színre, csodálatosan eleven és kifejező zenekari apparátus segítségével. Az áriák formai felépítése a szöveg mondanivalójához igazodik. Az ábrázolás igénye éppen ezért gyakran átalakítja a hagyományos kereteket. A kórusok Händel szellemét idézik. Ezekben a tételekben Haydn a polifonikus szerkesztés biztos kezű mestereként mutatkozik be. Ragyogó kórusfúgái ujjongó fényben — mondhatnánk barokkos pompában hirdetik lángelméjét. Haydn: A teremtés — oratórium 7
