Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
Andrej Tarkovszkij filmjét az 1969-es cannes-i filmfesztiválon versenyen kívül mutatták be —- a kritikusok díjával tüntették ki. A rendező a 15. század Oroszországába viszi filmjének cselekményét. Ebben a korszakban az ország történetében rendkívül élesen jelentkeztek azok az ellentétek, amelyek esztelen dúlás- hoz, az értékek megsemmisítéséhez, az emberek önmagukból való kivetkőztetéséhez vezettek. Egy művész számára — aki felfokozott érzékenységű ember, s aki hisz abban a küldetésben, hogy a néphez szóljon megértéssel, szeretettel — egy ilyen kor nagy megrázkódtatásokat tartogat, de talán éppen ezzel művészetének is nagyobb erőt, jelentőséget, szerepet ad. Rubljov egész életét és művészetét a valósággal való közvetlen kapcsolata irányítja. A film epizódjai — egy belső útvonal szakaszai. Rubljov találkozik a hatalom önkényével, a háború borzalmaival, a kínzással, pusztítással, erőszakkal, éhséggel. Rubljov találkozik a művészek közti versengéssel, a féltékenységgel... egyes művészek pesszimizmusával, és a nép iránti megvetésével. Rubljov találkozik a szerelem legpogányibb, legérzékibb formájával. Találkozik az egyszerű emberek szenvedésével. Az alapkérdést — a művész hivatását a történelemben, viszonyát az őt körülvevő világhoz — egy 15. századi orosz szerzetes lelkivilágában éljük át, aki maga körül nem lát mást, mint a középkori önkényuralom iszonyatos brutalitását, a nép kimondhatatlan nyomorát, — és akit arra rendelt a sorsa és a tehetsége, hogy szentképekben a földöntúli boldogságot zengje. „Tarkovszkij nagy ötlete ebben áll: a filmben Rubljov szemével látjuk a 14. és 15. század fordulójának Oroszországát, az értelmiségi szemével, akit a rendező mint a valóság tükrét mutat be; a valóság tükre, a valóság lelkiismerete, Rubljov valóságának érlelődése. . . Rubljov úgy érezte, hogy a történelem helyes oldalán áll, és a világnak tovább akarta adni üzenetét a testvériségről, a szeretetről. ..” (1’ Unita, 1969) 11
