Heves megyei aprónyomtatványok 8/B

Egy tudathasadásos fiatalember megszemélyesít egy képzeletbeli villamost, melynek a nézők is részeseivé válnak, amikor hallgatják a nem létező áramszedő nyikorgását, a légpumpa kelepelését, majd követik a hangutánzó csoszogással meginduló, különös játékot játszó, do-des-ka- den-t mormoló, gyenge elméjű fiú útját a roncstelepen át. E szuggesztív kezdő képsorok egy j ritka élményt nyújtó film bevezetéséül szolgálnak, és a jelenetről jelenetre kibontakozó szín- , játék hatása alól csak kevesen vonhatják ki

magukat.

Kurosawa japán rendező új színes alkotásának nyitóképeit az ugyancsak nem kevesebb bonyolultsággal és látványossággal megkomponált jelenetek egész sora követi. A hulladékokkal teleszórt út, melyen a láthatatlan villamossínek vezetnek, egy nagyváros mellett meglapuló nyomortelepre visz, és ez a modern „Éjjeli menedékhely” lesz a cselekmény színhelye. Az élet által kivetettek, és a nyomort a maga természetes állapotában tudomásulvevő emberek színes és változatos csoportjai élnek itt, a jóságos, bölcs, öreg vésnöktől a kedélyes részegeken át, az igazi élőhalottakig.

A film egymástól független sorsok, életutak novella füzérét dolgozza fel, s a nagyszámú szereplő problémavilágát csupán a közös környezet, a „bádogváros” köti össze, egyébként nem sok ) közük van egymáshoz. Az elidegenedés atomokra szaggatja ezt a külvárosi mikrotársadalmat is. Az itt élők körül éppen olyan űr tátong, mint a metropolisok betonházakba zsúfolt lakói körül.

9