Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
Luchino Visconti olasz rendező első munkája a „Megszállottság” a filmművészetben a neorea- lizmus kezdetét jelentette. Stílusa, a reálisan ábrázolt környezet, az ábrázolásmód szenvedélyessége a figyelemre méltó művészegyéniségek sorába emelte Viscontit. Nyomában az alkotók egész sora fordult a festett kulisszáktól az élet valósága, az álproblémáktól a mindenkit foglalkoztató kérdések felé. Rendezési módját az aprólékos realizmus és jelképes költőiség jellemzi. Új filmje a francia származású, Algériában élt Albert Camus Nobel-díjas író 1940-ben írt „Közöny” című regényéből készült. Nem csupán a kommentárok és a dialógusok Camus szövegei, a rendező ezt a kísérletet a végletekig fokozta. Ez a hűség természetesen elvezethetne a teljes hűtlenséghez is, de ezt sikerült Viscontinak elkerülnie. Korábbi műveivel ellentétben, lépésről lépésre követte a könyvet, a legapróbb részletekre terjedő, szigorú hűséggel. Még a legkisebb szerepeket játszó színészeket is a legnagyobb gonddal választotta ki, sokan közülük nagyon hiteles algériai franciák. A „Közöny” filmrevitele kockázat volt. És hogy éppen Visconti vitte filmre, aki eddig egyetlen ilyenfajta művet sem alkotott, megkettőzte a kockázatot. A film elsősorban az irodalomkedvelők, a filozófiai és pszichológiai érdeklődésű nézők és a művészfilmek kedvelői körében tarthat számot sikerre. 7
