Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
Zolnay Pál „Fotográfia” című filmje egy ügyesen dolgozó, rámenős és sikeres fotósbrigád tevékenységének krónikája. A film szerkezetét egy három főből — fényképész ügynökből, fotósból és gitárosból — álló csapat folyamatos munkája adja. A konfliktus: minél hűségesebb képet fotografál a fotós, annál több dolgot ad a retusőrnek. A filmben a munkatársak párharca némileg háttérbe szorul, fontosabbá válik a modellek és a róluk készült képek, valóságos és vágyott arcuk szembesítése. Sokszor szavak nélkül, magukat a képeket premier planba állítva illusztrálja és bizonyítja Zolnay, hogyan simulnak ki utólag a redők, cakkosodnak a cseresznyeajkak, s hogyan tűnik el e felvételek mögött az ember. A háromtagú brigád falujárása nagyszerű alkalom a rendező számára arra, hogy belépést, betekintést szerezzen kamerájának a csukott porták mögé, körülnézzen az idegenek elől gondosan őrzött otthonokban. A vállalkozók és megrendelők közt bizalmat és kontaktust teremteni hivatott, jobbára formális beszélgetések néha váratlan kitárulkozáshoz vezetnek. Végig nem élt regények, álmok és elhantolt drámák villannak fel egy-egy modell szava nyomán, és a legvégzetesebb, shakespear-i szenvedéseket felszínre hozó tragédia, hirtelen szétfeszíti a film keretét. A dokumentum és játékfilm kettősségét Zolnay egy harmadik fiimi világ hatáseffektusaival ötvözi. A „Fotográfia” ugyanis — zenés film, Sebő Ferenc zenéje a történet alkotóeleme. Weöres Sándor, Nagy László, Szécsi Margit szövegére írott songok egyszerre lendítik és summázzák mindazt, amit a vásznon látunk. A népzene és a beatmuzsika találkozópontján, a filmen belül tulajdonképpen a költészet kerül premier planba. A film sikerében, főként a fiatal nézők körében bizonyára nagy szerepe lesz a korszerű életérzéseket korszerű eszközökkel kifejező, szuggesz- tív zenének is. 3
