Heves megyei aprónyomtatványok 8/B

A „Tom Jones” kiváló példa arra, hogy hogyan lehet egy terjedelmes, szerteágazó regényt úgy filmmé sűríteni, hogy annak lényege mégis kifejeződjék, s egyben a mai ember véleménye is tükröződjék erről a régi korról.

Irodalmi klasszikus filmre ültetésének szerencsés, korszerű példája ez az alkotás.

Tony Richardson, a film rendezője az angol színi és filmkultúra egyik egyéni felfogású megújítója, a free-cinema irányzat vezéralakja. John Osbome baráti körének, a „dühös fiata- lok”-nak tagja, s a népszerű fiatal drámaíró műveinek színpadi megvalósítója. „Tom Jones” című filmjét 1963-ban készítette. A film fő értéke a korszak hiteles atmoszférájának megteremtése és a realizmus, ahogyan az alkotók a 18. századbeli Anglia embereit, erkölcseit, képmutatását, tájait és életmódját ábrázolják. A film előadásmódja könnyed, vidám, helyenként vaskos, naturalista — de sehol sem öncélúan.

1964-ben az amerikai filmkritikusok a legjobb film és a legjobb rendező díját ítélték a „Tom Jones”-nak.

Albert Finney, a címszereplő, a velencei fesztiválon elnyerte a legjobb alakítás díját.

7