Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
„A Róma egy város története az elbeszélő szemével nézve: együtt van itt a képzelet játéka az emlékekkel, a kézzelfogható tényekkel, feljegyzésekkel, a rokonszenwel és ellenérzéssel, ahogyan mindez felszínre kerül annak a lelkében, aki ennek az összetett, ellentmondó és tulajdonképpen megfoghatatlan városnak az ábrázolására törekszik. Minthogy magam vállaltam a feladatot, nem vonhattam ki magamat az önéletrajzi elemek hatása alól” — vallja Fellini filmjéről. A történet két korban játszódik, lazán egymás mellé fűzött jelenetek sora, amelyek részint Fellini fiatalkorát, emlékeit idézik, részint a jelen Rómáját mutatják be. Az első rész, amikor a rendező fiatalkorát eleveníti fel, akkori érzelmeit is reprodukálja, együttérzését, rokonszenvét, azonosulni vágyását. Nem így rendezte a mai Rómáról szóló képsorokat, ezeknek stílusa ridegebb, szképtikusabb, személyileg nem annyira elkötelezett — úgyis lehetne mondani: itt a szemlélő nem ő, hanem a mai fiatalok. Fellini sűrített és fokozott valósága jóval többet mond el, mint amire az „egy az egyben” ábrázolás bármikor is képes lenne.
