Heves megyei aprónyomtatványok 8/B
[Élezik ke így, felszólító módban szól hozzánk Gosztonyi János Dániel és a krokodilok című darabjában. Emlékeznünk kell, ennyi idővel a második világháború befejezése és a fasizmus leverése után is? Igen! És meddig? Amíg mi, akik átéltük, élünk! Emlékezésünk nem könnyes, nem is tapintatos, nem segít felejteni a felejthetetlent. Dániel haláltáborból érkezik haza a háború végén. Családja nem várja, nem várhatja. Elpusztult. Hatéves kisfia gyilkosáról egy fénykép maradt. És Dániel elindul az egyéni „igazságszolgáltatás", az egyéni bosszú útján, hogy kisfia gyilkosát felkutassa. „A bosszú” — mondja Lászlónak — „nem embernek való dolog. De némely, végletes esetben ránkszakad, s akkor csak egy embertelenebb, vacakabb dolog van, mint végrehajtani: kitérni előle.” Dániel ámok- futóként hajszolja a fantomot, s közben tudata és élete perifériájára szorul az az új valóság, amelyet mi a romokból — a borzalmak árnyaival sújtotton is — építeni, készíteni hozzáfogtunk. Dániel, hajszoltsá- gában, nem tudja képességeit kiteljesíteni, és így nem válhat társadalmilag sem olyan hasznossá, mint lehetne. A hatvanas években feladja „torz, kényszerű, rászakadt” életcélját. Képessé válik arra, hogy visszanyerje egyensúlyhelyzetét, s ebben egy szerelem is segíti. És éppen ekkor, váratlanul, szembetalálja magát a teljes bizonyossággal, kisfia gyilkosával. És éppen ekkor, a biztos felismerés birtokában, elmulasztja a cselekvést. A tiltakozást. Az igazságszolgáltatást! Emberséges akar lenni a lányhoz, akit szeret. Elmulasztja a cselekvést és így — szán- déktalanul, „humanizmusból” — okozója lesz egy újabb tragédiának. A szerző Dániel, Eszter és Kovács István történetét néhány jelenetnyi, zárt pszichológiai drámában fogalmazza meg. Ehhez a maghoz zaklató és zaklatott jelenetek és jelenet-töredékek vezetnek. Nyugtalan, zaklatott dramaturgia. Ezen keresztül villan fel történelmünk néhány epizódja és számtalan kérdése 1945- től 1964-ig. Ezekre a kérdésekre Gosztonyi János nem ad, nem adhat végleges válaszokat, lezáró feleletet. Mint írja, nincs birtokában a „bölcsek köve". Nekünk sincs. De míg a darab színpadi életének megteremtésén dolgoztunk, hozzáadtuk saját tiltakozásunkat, állásfoglalásunkat, kérdéseinket is, hogy véglegesebb válaszokhoz juthassunk majd, együtt.
