Heves megyei aprónyomtatványok 6/G
A mű már a XIX. század elején megjelent a magyar vándorszínészek színpadán. A Nemzeti Színház 1852- ben játszotta: ez volt az első Goethe-dráma, melyet bemutatott. Élményanyagában és hangulatában a szentimentális Werther-te- matikához kapcsolódik. Egy leánycsábítási motívumot dolgoz fel — Beaumarchais memoárjai alapján. Goethe műveiről — írja Szerb Antal — nem lehet életrajza nélkül beszélni. Az önéletrajzi emberek közé, Saint-Simon és Proust fajtájába tartozott. Művei „egy egyetemes gyónás töredékei”. Minden, amit írt, önéletrajzi jellegű, aki nem tudta megoldani a tiszta szerelmi érzés és a karrier közötti konfliktusát. Mindezt nagyon fontos tudnunk a Clavigo megközelítéséhez. A mű az ifjú Goethe egy kegyetlen szakításának emlékéből született. Strassburgi időszakában, a kis Sassenheimben élte át első nagy lírai szerelmét, az ónémetesen egyszerű és hűséges szívű Fri- derike von Brion iránt. De érezve, hogy életét nem szűkítheti a lány kicsiny köréhez, elhagyta Friderikét. A szakítás emléke nagyon soká kísérti. Élményei drámává formálásához kitűnő anyagként kínálkozott Beaumarchais memoárja, melynek egyik részletében a francia író elmondja, hogyan bosz- szulta meg Madridban húga becsületét. Csakhogy Goethe ezt a nyersanyagot teljesen átformálta. A memoáríró arról számol be, hogy visz győzelemre egy ügyet egy kiváló férfi egy gazember ellen, Goethe viszont annak a tehetséges, de gyenge jellemű embernek tragédiáját írja meg, aki nem tudta megoldani a tiszta szerelmi érzés és a karrier közötti konfliktusát. d^etzéí''cjetéz A rendező kényszerű feladatai közé tartozik, hogy megszólaljon — mintegy a közönséget kalauzolva — a műsorismertető hasábjain. És Szűcs János kötelesség- tudó ember. Egyébként aligha lehetne szóra bírni. ■— Miért ez a vonakodás? — Semmiképpen sem azért, mert a Clavigót, illetve színpadra állítását méltatlan műnek és feladatnak tartom. Ellenkezőleg ! Csak éppen nagyon nehéz azokat a jó színpadi alkalmakat megteremteni, melyeket — az igazán izgalmas előadáshoz — szükségesnek érzek. Egy romantikus élményből, történetből született klasszici- záló darabbal állunk szemben. Ami a mondanivalót illeti — erre később részletesen rátérek —: rendkívül izgalmasnak, s korszerűnek érzem. A mű formája azonban — mi tagadás — idegen a mai színháztól. Néha olyan vízióim vannak, hogy négy ember áll a rivaldánál és szép, okos, fennkölt dolgokat mondanak. Goethe, mint rendező is bizonyára így képzelte el, s talán így is játszották. — A darab alapvető re- torikusságán semmit nem segített Görgey Gábor új fordítása? a rendezővel' — Dehogynem! Azonkívül nem riadtam vissza a •— szükségesnek érzett — húzásoktól sem. De hát azt hiszem, nem erről kell (legalábbis most) beszélni, hiszen a műhelymunka lehet akár verejtékes, akár felhőtlen; a végeredmény a fontos. S ebben az egész együttes bízik. — Mert? — Mert egy hatalmas formátumú író saját, gyötrő kétségeit írta meg a műben, melynek tanulságai nemcsak hogy máig hatnak, hanem —, mint erre már céloztam — nagyon is mai konfliktusokat exponálnak. — Kezdjük hát az irodalomtörténeti tényekkel. A lipcsei egyetem után Goethe Strassburgban folytatta tanulmányait. Itt találkozott első szerelmével, a sassen- heimi lelkész leányával, Friderike Brionnal. A leányt azonban elhagyja, mert karrierjét fontosabbnak érzi a szerelemnél. — Pontosan így van. És — Goethét ismerve — az is természetes, hogy „kiírja” magából ezt az élményt. S hogy a drámában más választ ad, mint amit az életben adott. Ezzel mintegy szépíti, vagy legalábbis magyarázza hajdani magatartását. Persze engem nem a filológiai szempontok érdekelnek .. . — Hanem nyilván az, hogy a tehetséges, nagyra- törő hősnek, Clavigónak milyen drámai utat kell végigjárnia, s mi minden motiválja cselekedeteit. .. — Hogyan bukik el, s végül miként oldódik (ha oldódik) katartikus élmény- nyé a történet. Némiképp szimplifikálva, az itt a kérdés, hogy a karrier, vagy a becsület útját választja-e a hős ? Clavigo a király levéltárosa, a felemelkedésnek beláthatatlan útja nyílik előtte. Szellemi ereje, belső nagysága méltóvá is teszi a rangra. Erről azonban le kell mondania, ha ezt a lányt választja. — „Hősöm egy határozatlan, félig nagy, félig kicsiny ember” — írja Goethe. — Azt hiszem, ez a darab kulcsa, illetve ez a tény okozza számunkra az egyik legnagyobb nehézséget. De mindjárt felmerül a kérdés : miért félig nagy és félig kicsiny ember Clavigo? Mert az adott társadalmi viszonyok között nagyon is behatároltak a lehetőségei. Hogyan élünk adottságainkkal. lehetőségeinkkel, mennyire vagyunk képesek életünket uralni, miként hagyjuk, hogy sodorjanak bennünket a körülmények? Mindezek hallatlanul fontos kérdések napjainkban is. A válasz alól soha, senkit nem ment fel kora. Goethe sem mentette fel önmagát, illetve Clavigót. — A dráma utolsó képsorában véres, már-már melodramatikus eseményekre kerül sor. Halott lány a koporsóban, párbaj, s a halálra sebzett hős fogadkozásai. — Mi azt szeretnénk érzékeltetni, hogy Clavigo sorsa már korábban megpecsétel tetett. Nincs miért élnie, mert elvesztette jobbik énjét.
