Heves megyei aprónyomtatványok 6/F
GYÖNGYÖSI GALÉRIA Mátra Múzeum Gyöngyös, Kossuth u. 40. FEJÉR CSABA festőművész kiállítása A tárlatot 1978. október 11-én délután 5 órakor DR. DÖMÖTÖR JÁNOS műtörténész, a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatója nyitja meg Megtekinthető: 1978. október 11-től november 15-ig — hétfő kivételével — naponta 10-től 18 óráig Fejér Csaba festőművész eddig megrendezett kiállításainak figyelemre méltó jelensége, hogy az ott szereplő valamennyi mű a tárlat bezárásáig — sőt legutóbb Veszprémben már a harmadik napon — elkelt. És ugyanakkor, amikor a művészetkedvelő közönség és a műgyűjtők nagy előszeretettel vásárolják műveit, számos alkotása található a társadalmi szervezetek hivatali helyiségeiben és a múzeumokban, sőt a Magyar Nemzeti Galériában is. önkéntelenül merül fel a kérdés, mi lehet az oka, titka annak, hogy Fejér Csaba műveit mind a közönség szeretete, mind a szakmai elismerés — ez utóbbit a kapott díjak is bizonyítják — egyaránt övezi. Úgy hiszem, hogy ennek a kettős hatásnak egyik legfontosabb összetevője az a, nemegyszer a holland kismesterekre emlékeztető művesség, részlet- gazdagság, mellyel Fejér Csaba létrehozza festményeit. Ez kapcsolatban áll azzal a jelenséggel, hogy — úgy tűnik — a mesterségbeli tudás visszanyeri, néhány évtizedes detronizációja után, ismét megbecsült, méltó helyét korunk képzőművészetében. A magas mesterségbeli tudás és művesség talaján Fejér Csaba egyénien vall festői világáról. Ez a világ, amelyről üzenetet ad számunkra, nem más, mint szűkebb, tágabb környezete: alföldi táj, tanya, szobabelső, néhány mindennapi tárgy és utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban, az ember. Vallomását nem a színek, hanem sokkal inkább a formák, a vonalak és a néhány színen belüli rendkívül gazdag, finom árnyalatok útján mondja el számunkra. Művessége persze korántsem jelent valami általános fotografikus leképezést, hanem tudatos képépítéssel emeli ki a lényeget és hagyja el, mellőzi azt, ami nem fontos számára. így művei egy részében, különösen a háttéregyneműségével, vagy még pontosabban látszólagos egyneműségével húzza alá, hangsúlyozza mondanivalóját. Ezen túl az is individuális sajátossága műveinek, hogy a konkrét jelentésű részletek, képelemek, önállóan elvont felületként is hatnak és élnek. A látott világból megjelenített, kiemelt lényeg nemegyszer jelképi értelmet, értéket nyer nála. Néhány lombtalan, tört ágú fa a kietlen, tocsogós tájban egyértelmű sors-, életjelkép, sőt életfa-emléket, -gondolatot is idéz. Ugyanígy a fehér fal tisztasága, vagy a használt kanál ,,árvasága” szintén emberi világ hírmondói, együttérző rokonszenv tolmácsolói. Portréfestésének különös értéke, hogy a külső vonások ábrázolásán túl a jellemet, egyéniséget is kifejezi. Fejér Csaba Vásárhelyen él. Tagja annak az új realizmus központjaként emlegetett műhelynek, mely felszabadulás utáni képzőművészetünk egyik legkarakteresebb közössége. Művészi magatartásában pedig folytatója a helyi festészeti hagyománynak, elsősorban annak lírai, Endre Béla-i gyökereihez kapcsolódva. E számos helyi kötődés ellenére munkássága egyik legfőbb értéke, hogy mindannyiunkhoz tud szólni. így bízom benne, hogy művei megtalálják az utat Gyöngyös művészetszerető, szépre érzékeny közönségéhez is. DÖMÖTÖR JÁNOS
