Heves megyei aprónyomtatványok 6/A
SARKAD! PÉTER EGER, GÁRDONYI KÉRT H—3300 T.: 16-994 Művekről beszélni, pláne ha ez a sajátunk, igen nehéz. A műhöz, vagy müvekhez LEGENDA tapad. A legenda lehet része az alkotói folyamatnak, fogalmazzunk úgy — megmagyarázza az éppen létrejött művet —, ezt személy szerint nem tartom egészen szerencsésnek. A legenda lehet prekoncepció is, az eredeti szándék számonkérhető. A jó legenda, akár a karriertörténetek — pl. Tom Jones-é, vagy John Travoltá-é — prekoncepció. Ebben az esetben a mű (művek) kevésbé szorul(nak) magyarázatra, de legalábbis az eredeti gondolat „jobb arányban" valósul meg. Mi a művész szerepe? A kérdés elméleti megválaszolásával nem kívánok foglalkozni, csak a magam praxisával, őszintén. A művészben a komplexitás jelenik meg, az a személyiség-modell „aki" vagyunk. Magányos hős, „akiben" a néző (nagyérdemű közönség) magára ismer, „akivel" azonosulhat. „Valaki" és „mindenki", egy a sok közül. Rendkívül fontos tehát, hogy visszaállítsuk a „művész" — antik — kisugárzását. Ehhez pedig példák kellenek, minőségek. Olyan minőségeket kell adni mint Guttenberg, Bell, Ciolkovszkij, vagy Ted Lapidus, Vidal Sassoon, ha úgy tetszik, eszközt, sőt divatot. A művészetet pedig vissza kell helyeznünk eredeti, tömegtájékoztató funkciójába. Ennek minőségét pedig nem a „belészorult" esztétikum, hanem elsődlegesen a hasznossága adja meg. Hasznos pedig az a művészet, amely az embert, mint társadalmilag meghatározott tudatot aktivizálja a világ tudatos és átfogó megismerésére és megélésére. Mint ilyen nem szükségszerűen csak a vizuális érzékelés iskolája. Én az emberi tudat olyan dimenzióiba szeretnék behatolni, ahol világos „önfelismerés" rejtőzik. Kortársaimat és nemzedékemet szeretném az értelmes élet, a haladás útján kísérni, követni. Eger, 1979.
