Heves megyei aprónyomtatványok 6/A

Rajki László, egyéniségét tekintve, a napjainkban szinte ritkaság számba menő szerény művészek közé tartozik. Sem az önreklámozás ma már nálunk is tetten érhető fogásaival nem él, de még a látványos közéleti szereplést sem tartja a művészi tevékenység feltétlenül szükséges velejárójának. Azt vallja, hogy a művész akkor közéleti, ha műveivel az-, a legtöbbet azzal tehet, ha jó műveket ad a társadalomnak. Ebben a megfogalmazásban tartja magát elkötelezett al­kotónak. És mit akar elmondani Rajki László? Portréi tanulsága szerint — amelyek nyugalmat, küzdést, vagy éppen szorongást tükröznek, de közös bennük az er­kölcsi erőt hordozó mag — elsősorban azt, hogy tisztelni kell a másik embert. Csoportos alakzatai az emberi egymásra­utaltság szükségességét és az összetartozás örömét sugároz­zák. Elvonatkoztatott kompozíciói azt sugallják, hogy világ­képünknek ki kell terjednie az egész természetre, az ember, az egyén és közösség éltető elemére. Rajki László mondanivalójának művészi hitelét az anyag­hoz való hűséggel, a szerkezet jelképpé emelésével, a lényeges elemek hangsúlyával és az anyag felületi megmunkálásával teremti meg. A kortársi szobrászat formai és tartalmi szél­sőségei nélkül birkózik a legkülönfélébb anyaggal — kővel, ólommal, bronzzal, fával —és keresi a mondanivalójához legalkalmasabb formákat. Tartózkodik a hatásos plasztikai ötletektől. Rajki László alig több mint másfél évtizedes művészi küz­delmének itt bemutatott eredményei arról győznek meg bennünket, hogy törekvései, mondandója további figyel­münkre érdemes. Máté György

Next

/
Thumbnails
Contents