Heves megyei aprónyomtatványok 5/H

Az erdőgazdaság a kalocsai érseki uradalmak egyik legfontosabb gazdasági ágazata volt. Több mint 17 000 katasztrális holdnyi erdejéből elég, ha Gemencet emeljük ki példaként. - Az erdőinspektornak már 1848 előtt konstatálható szuverén iratkezése; hozzá érkeztek az erdészek heti jelentései, híradásaik a kártételekről, a földesúri jogot sértő erdőhasználatról, továbbá a parasztok fahasználati, legeltetési kérelmei. A tőkés gazdálkodás racionálisabb módozati a központi erdőhivatal (másnéven: erdőmesteri vagy erdőfelügyelői hivatal tevékenységét is differenciálták: a dualizmus korától már részletes felmérések, ún. erdőüzemtervek készültek az erdők birtokjogi viszonyairól, határairól, a természeti adottságokról, a faállományról s hasznosítási elképzeléseiről, tényeiről. Ezek, a levelezési anyaggal együtt kiváló forrásai a Duna-vidék 100 esztendős erdőgazdálkodásának.

Az adottságok és reális kutatói igények szerint egyaránt külön elbírálást igényelnek az érseki uradalmi területek (illetve az egész egyházmegye) gazdasági összeírásai. A jelenlegi feltártság mellett ezek 3 csoportra oszthatók: úrbéri összeírások, dézsma- jegyzékek és kataszteri iratok. A „conscriptiones urbariaies" sorozata - néhány kiemel - kedó értékű korábbi kivételtől eltekintve - az 1760-as évektől indul. (Az 1767-es úrbérrendezési kérdőpontokra válaszolva a helységek zöme nem tudott urbáriumra, csak egyedi contractus-ra hivatkozni.) Az 1770 tájától igen sűrűn készült urbáriumok azután feltűnően változó mélységúek, s többségükben csak a teleknagyságot, a szolgáltatások közül leginkább a robotot és a pénzbeli cenzust (ritkán az állatállományt) regisztrálták. Ezenfelül ránk maradtak speciális úrbéri jellegű összeírások, pl. boltokról, különféle malmokról, robotkötelezettségekről.

További külön kezelendő összeírás-csoport a dézsmajegyzékek. Úgyszintén a 18. század utolsó harmadától gyakoriak, mígnem 1820 táján észrevehető ritkulásuk. Ahol adataik igazán megbízhatóak, azok az érseki uradalom falvai - ahol kilencedet + tizedet szedtek, s nem kellett rivalizálni más világi földesúrral vagy éppen bérbe adni ezt az értékes főpapi jövedelmet. A dézsmafajtákat nézve: típusosán külön lajstromokon íródtak a gabonafélék (kenyér- és takarmánygabona), szüret után a bor-, ill. must-, azonkívül - avagy valamelyikhez csatolva - az itteni régióban „apródézsmának" nevezett javak tizedei: len, kender, kukorica, bab, borsó, káposzta, méhrajok, bárányok és kecskék. Fél- egy évszázadon keresztül nélkülözhetetlen kútfők a tényleges gazdasági produkció kimutatásához.

Minden jel szerint autonóm gyűjteményként kell kezelni az 1848 utáni osztrák, majd magyar földadó-nyilvántartás helyi illetőségű, de országos összevetésre alkalmas percíz irategyüttesét. Szokás szerinti gyűjtőnéven ezeket kataszteri iratoknak nevezzük (általában a megyei vagy járási földhivatalok - úgymond idejétmúlt - anyagában lelhetők fel), a mi szerencsés esetünkben viszont a földbirtokos Kalocsai Érsekség archívumába is kerültek hiteles telekkönyvek, birtokos változást regisztráló jegyzékek stb„ s igen korán, 1850-től. E gyűjteménytől nehezen választható el a jobbágyfelszabadítást, az úrbéri pereket, határrendezéseket az utókor számára közvetítő iratanyag, kiegészülve a szőlődézsma-váltság sokáig inkriminált ügyeivel.

Ahelyett, hogy folytatnánk egy-egy nehezen rendszerezhető gyűjteményes fond (vagy állagcsoport) többé-kevésbé részletes megemlítésével, áttérünk arra a jogi provenienciájú iratanyagra, amely többet fog át az érseki uradalmaknál, de kívültekint