Heves megyei aprónyomtatványok 5/H
KALOCSAI ÉRSEKI GAZDASÁG! LEVÉLTÁR A Kalocsai Érsekség levéltári anyaga két nagy részből tevődik össze: az Egyházi Levéltárból és a Gazdasági Levéltárból. (Ettől teljesen önálló a Kalocsai Főkáptalan Levéltára, mind egyházszervezeti téren, mind 1945 előtti földbirtokai szempontjából.) Az Érseki Gazdasági Levéltárban mindenekelőtt az érseki uradalmak birtokjogainak, sokágú gazdálkodásának, jobbágy- és cselédtársadalmának, a jövedelmek hovafordí- tásának tööéneti kutatásaihoz találhatók nélkülözhetetlen források, s jelentőségük érzékeltetéséhez elegendő megemlíteni, hogy az érsekség összes birtoka a századfordulón - tehát már a jobbágytelkek felszabadulása után - 85 633 katasztrális holdra rúgott. Amellett a Gazdasági Levéltárban kapott helyet az érsekség (s nemcsak uradalmai) jogi jellegű iratanyaga is, egészen 1945-ig. A levéltár attól a pillanattól kezdett létrejönni, hogy a török kiűzése után a visszafoglalt területek jogállását rendező kamarai bizottság, a Neoacquistica Commissio elismerte a kalocsai érsek birtoklási jogait, ami véglegesen 1733-ban Patachich Gábor érseki székbe iktatásával történt meg. Ennek a folyamatnak a kapcsán indult meg egy birtokjogi iratgyűjtemény kialakítása, amelyben, ha eredeti Mohács előtti oklevél nincs is. másolataik, illetve későbbi interpolációik olvashatók, a 16-17. századból pedig már egy-két korabeli dokumentum is megmaradt. A 18-19. században azután folyamatosan bővült a kollekció a mindenkori újabb jogbiztosltó iratokkal. Az egykori 11 iratcsomóból az utolsó sajnos lappang valahol, viszont a kutatást könnyítő iratjegyzéke az egész gyűjteménynek rendelkezésre áll. - Szigorúan archiválási szempontból nézve nem sorolták a 11 fasciculus után az olyan jogokat rögzítő iratokat, mint egyes falvak külön kezelt határperei, jobbágyok adásvételi, osztály- stb. szerződései, de ezekből a későbbi rendezés során egy folytatódó sorozat alakítható ki. A továbbiakban a gazdasági levéltárat az önálló iratkezelést (levelezést, iktatást) végző uradalmi intézmények - szaknyelven: fondképzők - rendszerében ismertetjük. Tudni kell azonban, hogy az eredeti levéltári rendszer az utóbbi évtizedek hányattatásai során nagymértékben felbomlott és gyakorlatilag nem állítható vissza. Ennek következtében a végül fennmaradó iratanyagot különféle gyűjteményekbe szükséges sorakoztatni. A legfelső birtokigazgatási szerv a gazdasági vagy gazdatiszti ülés volt (latinul: Sessio vagy Concessus Oeconomicorum Officialium). 1779-től meglévő jegyzőkönyvei szerint általában kéthetente ülésezett, s az uradalmakat átfogóan érintő legfontosabb ügyeket testületileg tárgyalták meg a magasabb rangú officiálisok. Az 1800-ig bekötött protocollum-ok mindezekről még elég lakónikusan tudósítanak, a 19. század első felében viszont már egy-egy ülés összefűzött jegyzőkönyvébe több kísérő iratot (pl. beadványokat) is beletettek. A gazdatiszti szék biztosan ismert fennállásáig, az 1860-as évekig mindenesetre kikerülhetetlen forrásai a késő-feudális, ill. koraújkori kutatásnak. - Az uradalmi levelezés döntően a tisztiszéki ülésekhez kapcsolódva alakult ki. Sajnos azonban a beérkező levelek és a kimenő fogalmazványok zöme napjainkra szétzilálódott, s bár maradt meg belőlük, ezt a korábban „vegyes gazdasági iratok"-nak nevezett együttest csak egy későbbi finom rendezés és újra lajstromozás
