Heves megyei aprónyomtatványok 5/E

Ars vizualis-nak nem lehetne igényesebbet találni. A művészetre is érvényes, hogy a sok minden helyett célravezetőbb a jelenségek összefoglalására, a kínálatok szintézisére törekedni, a bőbeszédűség legfeljebb dekoratív lepel, még ha elemzésnek látszik is. végül eltereli a figyelmet, nehezíti a látvány, az észlelet erdemi megismerését. Németh István természetes embersége nem jelenti azt. hogy ne vizsgálná az életet. a közélet szereplőit átható tekintettel, de mivel a társadalmi bajok, az egyéni konfliktusok orvoslását nem hiszi szikével, radikális beavatkozással megoldhatónak, az ösztönök jobbik válfajaira apellál.1 Jámbor szándéka fáradhatatlan, jót jól szeretne abszolválni, bízik abban, hogy az emberi együttélés harmóniája csak a megértés légkörének eluralkodásával biztosítható. Utópiákat kergetne? Semmiképpen se lehet őt a szeretet szektásai. a gyengédség prófétái közé sorolni, mindenféle fanatizmus távol áll tőle, mert bízvást tudja, hogy a makacs türelem már önmagában is türelmetlenség, a programszerűen megátalkodott kíméletesség iskolamesteri kérlelhetetlenséggel jár, a vigaszosztó készültség kenetes modorossággá torzul. Semmit se kezd dogmatikus előírások szerint, de mindeme szívesen vállalkozik, amihez együttérzés, segítség szükségeltetik. Talán nem tudatos benne, de sejti, hogv a világ során javítani kész erények szellemi befolyása tartja egyensúlyban létünk döcögő szekerét, nem mintha számítani lehetne arra, hogy valaha is többségben lesznek a jóakaratúak. ám egyetért a költővel, nem sokaság, lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

Embernek ember által történő ábrázolását tartja faculté maitresse-ének, erre képesíti hajlama, felkészültsége. minden eddigi eredménye. Ez nem jelenti azonban azt. hogy csupán az arcképek tárgykörében érezné otthon magát. A társak, kortársak megörökítésével, bemutatásával környezetüktől nem elszigetelten foglalkozik, hiteles atmoszférával veszi körül őket, pillanatnyi epizódokat rögzít melléjük, életképi helyzettel közelit feléjük. Felvételei sorozatából a legképzetkeltőbbeket válogatja ki, a szerkesztés, az expozíció remek találatait. Nincs selejt közöttük, mindössze kísérlet, úton az utolsó metafora felé, a szorgalmas gyűjtögetés mellett is műgondra vezérlő ökonómiára bizonyságul. Könnyeden, verítékes méricskélés nélkül kapja lencsevégre a mozzanatot, szinte csípőből, s mégis célravezetőén rendezkedve a mozgásmotívumok és a tárgyak mozdulatlansága között. Ez a belső feszültség, mindig és mindenütt meglevő kényszerűség, cselekmény és kellék kettőssége ad alkalmat kilépni az állóképből, s az érzékelés mechanizmusán át, a feltételes és feltétlen reflexek szövevényéből a reáliák közegébe visszacsatolni a fotót. Németh István jól ért ahhoz, hogy a lélektani automatizmus közreműködésével, igénybevételével komponáljon; a mű létrehozásához rendelkezésére álló teljes fegyverzet birtokában emeli művészetté az érzékelést, tölti meg tartalommal a megfigyeléseiből kiszűrt következtetéseket. Kezében így vált a fényképezőgép észjárásának, lételméleti koncepciójának szószólójává, nézeteinek, elképzeléseinek, jóra való készségének kifejezőjévé.

POGÁNY ö. GABOR

A SZENTESI MÓRICZ ZSIGMOND MŰVELŐDÉSI KÖZPONT K I S G A L É R I ÁJ A B A N

Kossuth tír S. I. emelet