Heves megyei aprónyomtatványok 5/A

Huszonöt esztendő festői munkásságának legjelentősebb darabjaiból válogatta ossze Patay László MunKácsy-díjas, érdemes művész annak a gyűjteményes kiállításnak az anyagát, amellyel most bemutatkozik a Hatvani Galériában. Nevét, művészetét természetesen ismerik a város és környéke képzőművészeti kultúra iránt fogékony polgárai, hiszen az 1974-es első tájképbiennálé, majd az 1977-es első országos portrészemle óta minden ilyen sereglésen jelen volt műveivel. Azok mindig növelték vállalkozásaink rangját, a bien- nálék kitüntető diplomái, díjai pedig Patay Lászlónak hoztak új és új elismerést, erősítvén hitét, hivatástudatát.

Művészünk a mai középgeneráció azon vonulatához tartozik egyébként, amelynek tagjai a realista szemléletű képzőművészeti kultúrában találták meg igazi önmagukat, ezt a stiláris és szellemi jegyet vélik a legalkalmasabbnak ahhoz, hogy beszélni tudjanak a befogadó közönséggel, és ennek nyomán alakítsák, formálják annak ízlését, gondolkodását. Patay László művészetét közelinek érezzük az alföldi iskoláéhoz. Néhány művén, különösen munkássága kezdeti szakaszában, fedezhetők is fel rokon vonások. Illetve ugyanaz az ethosz, a népélet iránt táplált nemes érzület sugárzik eme képeiből, ami sajátosan az alföldiek — Tornyai, Kohán, majd Kurucz D. István, Németh József, Sza/ay Ferenc, Fejér Csaba — festői teljesítményének jellemzője. Életének és ecsetjárásának az utolsó évtizede azonban már egészen más szférába emelte át piktúráját. Egyetemesebbé vált, és még az olyan művekben is, mint a Felhőkapu, a Mélység, vagy épp a Szomjúság: a táji és természeti elemekkel kapcsolatos meditativ vonások erősödnek fel.

Az ideiktatott Patay-fotóról egy meghatározatlan korú, időtlenül fiatalnak tűnő, bajszos, markáns férfi néz ránk veséző tekintettel. Szigorú ez a pillantás, mint ahogyan az egész arcot fegyelem, összefogott márványhit jellemzi. És aki ismeri kicsit a művész pályaívét, életének alakulását, az megérti, hogy nem maszkot hord, de nem is valami ösztönösen befelé forduló, tüskéket eresztő lélek. Egyszerűen küldetéstudattal indult, e küldetés beteljesítéséhez méretezett szellemi, fizikai képességgel, és tudja, hogy az ilyen hosszú távú küzdelem nem enged szertelenséget, nem enged lazítást. Persze olcsó alkukat, kupecfogásokat sem! Némely, bugylibicskával a háta mögött ólálkodót ez ingerel talán. Még jó, hogy Patay nem ügyel rájuk, s a miértné\ fontosabbnak véli a csakazértist, a júdáspénznél, rézgarasnál a fakadó szavakat és igaz műveket.

Moldvay Győző