Heves megyei aprónyomtatványok 4/A

Égig röpült a bűvös ének, Lehozta a hír csillagát,

És a költőnek, sugarából Font homlokára koronát.

De méreg a dal édes méze; S mit a költő a lantnak ad, Szívének mindenki virága, Éltéből egy-egy drága nap.

Pokollá lett az érzelemláng. És ő a lángban martalék;

A földön őt az életfának Csak egy kis ága tartja még.

Ott fekszik ő halálos ágyon, Sok szenvedésnek gyermeke, S hallá, mit a szülő bús ajka Kínjának hangján rebege:

„Halál ne vidd el őt karomból,

Ne vidd korán el a fiút;

Soká ígérte őt éltetni

Az ég ... vagy álmunk is hazud? ...”

„Anyám az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél:

Dicső neve költő-fiadnak,

Anyám, soká, örökkön él.”

(Petőfi Sándor)

6