Heves megyei aprónyomtatványok 4/A

ÉVFORDULÓ

„Szóljon a kürt, dob. A határra! S addig

Szó se essék nyugalomról, amíg

Győzve nem mondunk hálát Istenünknek!”

(Madách: Csák végnapjai}

MADÁCH IMRE (1823—1864.)

Alsósztregován látta meg a napvilágot január 21-én. Édesapját korán elvesztette, így édesanyja nevelte. A gyenge egészségű író hat gimnáziumi évét odahaza töltötte, s csak az utolsó években került a váci piaristákhoz. A pesti egyetemen jogot végez. Pesten ismerkedik meg Lónyay Etelkával, akibe reménytelenül szerelmes. Ekkor fejezi be a Lantvirágok c. verseskötetét.

Későbbi feleségét, Fráter Erzsébetet, a bihari alispán lányát 1845-ben ismerte meg. Házasságát, amely halálos és végzetes volt, barátai és édesanyja is ellenezték.

Fellángolt a szabadságharc, de Madách beteg szíve nem engedte, hogy fegyvert foghasson védelmére.

Időközben szakított feleségével. Drámai, lírai, prózai próbálkozások után, 1851 és 1860 között megírta fő művét: Az ember tragédiáját, melyet Arany János csiszolt véglegessé. Az egész történelmet foglalta egyetlen műbe, amelyet a pesszimizmus sugallt, de amelynek végén mégis felcsillan a remény.

Az ember tragédiája országos sikert aratott, de alkotója sohasem láthatta színpadon művét, 1864-ben elhunyt. Száznál több, részben idegen nyelvű kiadást ért meg. Azóta kiváló rendezők és művészek fedezték fel újra és újra.

A Tragédia irodalmunk örökéletű remekművének bizonyult.

12