Heves megyei aprónyomtatványok 3

A tiszaladányi ótemető bejáratánál századunk elején még állott (talán ma is áll?) egy tábla rajta ez a felirat, a hagyomány szerint öreg Kiss Gábor verse:

Szent hely ez a temető Mindenkit befogad ő.

Befogad ő jövevényt,

Urat, gazdagot, szegényt.

A drága Győri Elek, Ladánynak ma már fémjelzője meg is örökítette. Szilveszter este a temető kapujában búcsúztatják az óévet az énekkar öregjei. A holdvilág is alig töri át a december végi ködöt, a tábla szövege a képen mégis jól olvasható. Igen, mert a parasztfestő gyermekkori emlékeiben ez a szöveg is élt az esemény mellett. Nélküle hiányos lett volna a jelenet, üresebb a kép, némábbak a hóborította temető sírhalmai, kopjafái.

Igen, mert temetőképzetünk mindig több annál amit érzékelünk, látunk. Több a fáknál, bokroknál, síremlékeknél, még a szeretteink nyughelyénél is több, több azoknál akiket magába fogadott és fogad! Gyűjtőhelye az értékeknek, amelyet egy közösség — ez esetben mindegy hogyan mondjuk — kitermelt magából, vagy amelyek éppen ebben a közösségben találták meg hordozóikat. A test már régen elporladt. A ^csontokat is ritkán kell háborgatni a rátemetéses pataki temetőben, de az érték nem veszendő és múlandó, hanem örök. Ennek az öröknek jelenléte tudatosan, vagy tudatosulás nélkül érzése az a több, az ä pozitívum, ami miatt nem csupán sírdombok összessége, „holtak háza”, kegyeleti park, zöldterület, hanem valóban „szent

1