Heves megyei aprónyomtatványok 3
Magyar renaissance zene Reneszánsz zenei emlékeink legtöbbje háborús történelmünk miatt csak korabeli külföldi kiadványokban, táncfüzetekben maradt fenn. Sok köztük az olyan, melyek címe nem utal ugyan magyar voltukra, de jellegzetes „Ungaresca” formájuk, ritmusuk következtetni enged származásukra. E téma kifejtése és ezen zenei emlékeink összegyűjtése javarészt Szabolcsi Bence zenetudós munkája. HEIDUCKEN DANTZ Hajdútánc a drezdai Sächsische Landesbibliothekban őrzött, 1592-ben nyomtatott „Tabulatur Buch”-ból. VENGERISCHER TANTZ Magyar tánc a Jacobides-féle prágai tabulatürás kéziratból, a XVI. század végéről. Az előbbi tánc változata. HEIDUKKEN „Hajdútánc” August Nörmiger 1598-as tabulatúrás könyvéből. THOMAS STOLTZER 1522—1526-ig II. Lajos budai királyi énekkarának vezetője. Az „Octo tono- rum melódiáé” sorozat 8 — a későbbi fúgára emlékeztető — más-más hangnemben írt, ötszólamú polifon darab. HOFFGREFF ÉNEKESKÖNYV 1553 körül, Kolozsvárott nyomtatásban megjelent, magyar nyelvű énekeskönyv, bibliai históriákkal, oktató énekekkel. Innen való az „Ismeretlen szerző: Ieremias prophe- ta siralmas panaszolkodása” c. ének, 1552. tájából „Farkas András: Miképpen az Űr Isten” c., a legrégibb (kottával kiadott) magyar históriás ének. ADRIAN WILLAERT (1490 k.—1562.) Feltevések szerint — mivel „cantor regis Ungariae” címét egy 1531-es forrás említi — II. Lajos budai udvarának karmestere volt. A „Ricercar” három szólamú imitációs polifon mű. TINÖDI SEBESTYÉN (1510 k.—1556) „Egri históriának summája” című 1553-ból való históriás éneke a másik fennmaradt zenei nyomtatványunk Tinódi: Cronicájában található. A Cronicát szintén 1554-ben, Kolozsvárott a Hoffgreff nyomában nyomtatták. A 103 versszakos énekből válogatást hallunk. A kiséret szintén e sorok írójának munkáj a. BERNHART SCHMID Passamezzó Vngaró-ja 1557-ből származik. Ez táncvariációkkal, melyet —a kor szokásához híven — a kezdő páros ütemű tánc zenei anyagából készült gyors páratlan ütemű „Sal- tarelló” (ugrótánc) követ. MIKOLAJ Z KRAKOWA a 16. sz. első felében élt lengyel szerző műve a „Hajdútánc” és az „ungaresca” formájú magyaros „Chora” (körtánc). WOLF HECKEL egy 1562-ben Strassburgban megjelent „Lautenbuch” szerkesztője. Gyűjteményében találjuk a „Magyar Tantz”-ot. BATORI TANTZ forrása azonos az „Vengeris ch-er Tantz”-éval. AUGUST NÖRMIGER (1560—1613) Az 1598-ban kiadott tabulatúrás könyvében található a „Hercegi Kegyelmed első magyar felvonulása” című két indulója. A XVII. századból már j óval több zenei emlékünk maradt fenn különböző kódexekben és virgitnálköny- vekben. Ezek általában „élő, táncolt” darabok egyszerű, vagy nehezebb lejegyzése orgonára, virginálra (cembalora) „házi” használatra. KÁJONI KÓDEX 1634—1671 között Erdélyben készült kézirat. Leírói: Kájoni János, Seregély Mátyás, Tasnádi Bálint. Olasz, német és francia táncok, valamint egyházi énekek mellett magyar táncokat és világi dalokat tartalmaz. Ez a „legnépiesebb” hangvételű gyűjtemény. LŐCSEI VIRGINÄLKÖNYV Ismeretlen gyűjtő állította össze a Felvidéken 1669 táján. 141 különböző nemzetiségű darabokat tartalmaz, köztük az elhangzó magyar vonatkozású táncokat. E stilizált táncok zenetörténeti jelentősége abban áll, hogy a XVII. sz. magyar zeneanyagában ezek képviselik a legkiforrottabb hangszeres stílust. Technikájában, hangszerismeretben a többi virginálkönyv felett áll. SOPRONI VIRGINÁLKÖNYV (1689) Lejegyzője valószínűleg Wohlmuth János soproni orgonista. E gyűjteményben találunk 4 magyar táncot. (Erdélyi fejedelem tánca” és 3 „magyar tánc”) A táncokat e sorok írója hangszerelte, ezzel visszaállítva eredeti, „élő”, táncolható formává. Késmárki György Fk: Fehér Vilmos. HNyV., Eger, lg.: Sólymos J. 74 3854
