Heves megyei aprónyomtatványok 3
A legkisebbnek... „Amit a legkisebb testvéreim közül egyiknek is tettetek, nekem tettétek.” Ezek a jézusi szavak jutnak eszembe, amikor a lelki adoptálásra gondolok. A legkisebbek a még meg nem született embertestvérkéim, akik még az anya méhében vannak, a szíve alatt. De sajnos nem biztos, hogy mindegyiket a szeretet és öröm veszi körül. Lehet, hogy éppen az anyai paradicsomban az új életet a gyilkos halál fenyegeti. Mit tehetek én, egy élő ember, Isten szeretett gyermeke, a jézusi élet evangéliumának hívője? A világon évente sok milliót, Magyarországon pedig tízezreket a legvédtelenebbek közül megfosztanak az élet isteni ajándékától. Mit tehetek? Jézus mondja, hogy vannak gonosz lelkek, melyeket csak böjttel és imádsággal lehet kiűzni. Ha mást nem is tehetnék, hozhatok áldozatot és könyöröghetek az élő és éltető Istenhez egy születendő élet megmentéséért. Kérhetem az irgalmas Atyát, akinél semmi sem lehetetlen, hogy Jézus Testvérem nevében, a Szentlélek által űzze ki a gyilkosság lelkét, űzze ki az önzés, a kishitűség lelkét és minden más gonosz lelket az anya és hozzátartozói szívéből, akik félnek az eljövendő legártatlanabbtól. Máriával, az új Elet Anyával, Szent Józseffel, a Megtestesült őrzőjével, és minden szenttel, akik már teljesen részesülnek az örök élet boldogságában, az ő közbenjárásukra is imádkozhatok, hogy a szeretet Istene adja meg a még meg nem született gyermek szüleinek a szeretetet és bátorságot, hogy meghagyják gyermekük életét és neveljék igazi és boldog emberré. Erről szól a lelki adoptálás, hogy a szeretet erejével védjük meg az életet, a családot, terjesszük a krisztusi élet örömhírét és ezáltal magunk is fejlődjünk s építsük fel az élet és szeretet civilizációját, az Isten országát. • Erre hív bennünket Krisztus helytartója II. János Pál pápa, az Elet Evangéliuma kezdetű evangéiumában ,/l ne ölj” parancsolat megjelöli az igaz szabadságra vezető út kiinduló pontját, mely elvezet oda, hogy tevékenyen gyarapítsuk az életet, és meghatározott módokon szolgáljunk neki. Ha így teszünk, teljesítjük kötelességünket a ránk bízott személyek felé, s tettel és igazságban kifejezzük, hogy hálásak vagyunk Istennek az élet nagy ajándékáért. A Teremtő az életet az ember felelős gondoskodására bízta, nem azért, hogy —7—
