Heves megyei aprónyomtatványok 3
Az Árpád-kortól ismert Noszvaj a Kánya patak két oldalán húzódó település. A múlt század derekáiy az 1927-ben lebontott románkori templom környékén hét kastély és kúria volt, közülük legszebb a ma is álló De la Motte kastély, ma Heves megye Tanácsának Továbbképző Intézete. A község határában kevés a termőföld, ezért az elmúlt századokban a lakosság túlnyomó részét a zsellérség tette ki, mely a falu szélén barlanglakásokban élt. A falumúzeum részben a község történetét kívánja bemutatni, részben pedig a népi építészeti emlék helyreállítása és megőrzése kapcsán egy századforduló környéki lakásbelsőt, mely egyben utal a helybeli gazdák életmódjára, körülményeire is. Noszvajon a parasztházak már a 18. század végétől kőfalazattal épültek. Egy ilyen 1889-ben emelt népi építészeti emlék a Lenin út 40. számú ház, amelyet a Heves megyei Múzeumi Szervezel megvásárolt, helyreállított és falumúzeumként rendezett be. A ház kél család számára épült, ezért mind a két szobában a szabadkémény alól fűthető kémény állt. A Noszvajon gyűjtött berendezési tárgyak jórészt néhány évtizede kerültek ki a használatból, és a múlt század második felében készültek. Igen szép példányai a módosabb parasztság által használt festett bútoroknak. Jellegzetesen nősz- vaji berendezési tárgy a szobában elhelyezett saroklóca az ,,almáriommal“ és az ,,élésláda". A konyhának különösebb bútorzata nincs, a használati eszközöket jórészt a falon helyezték el, a nagyobb tárgyakat pedig egyszerűen letették a földre. Az ajtó melletti ,,vizlócán“ tartották a vizesedényeket. A hátsó helyiségben a község történetéből, néprajzából kívánunk ismertetőt nyújtani. Itt helyeztük el a templom reneszánsz stílusban festett kazettás famenyezetének egy tábláját is. A tárlókban a község lakóinak éleiével, munkájával kapcsolatos tárgyak láthatók. A helybeli asszonyok még a közelmúltban is maguk szőtték, varrták a háztartásban szükséges textilneműt. Ezeket a darabokat szövött, un. ,.felszédős" színes csíkokkal díszítették. A második tárlóban fafaragásokat mutatunk be, végül pedig a háti- kosárfonás munkájával foglalkozunk. A múlt század végétől kezdve a vagyontalan szegénység summás munkával kereste meg kenyerét. Közülük kerültek ki a kosárfonók, akik télen házi- iparszerüen végezték munkájukat, így juttatva családjukat kiegészítő jövedelemhez.
