Heves megyei aprónyomtatványok 1/V
A RENESZÁNSZ SZÍNHÁZA Az Agriai Játékszín, az egri Várszínház az elmúlt év nyarán tartotta „premierjét” prof. Szentes Regináid: ANDRÁS KOVÁCS KIRÁLYSÁGA című iskoladráma felfedezésével. A gyakorlatban, egy hatalmas szakmai- és közönségsikert aratott szabadtéri színházi előadás létrehozásával bizonyítottuk: nem lehet egyetlen dátumhoz, 1790-hez kötni a magyarnyelvű teátrum születését. A Kelemen-féle társulás nemcsak egy új színházi forma kezdetét jelentette, hanem egyben betetőzését is az elmúlt évszázadok iskolaszínjátszásának. Prof. Szentes Regináid komédiája bár közepes szövegértékű drámai alkotás, de lelkiismerettel, művészi alázattal életrekeltve beigazolódott: az ANDRÁS KOVÁCS KIRÁLYSÁGA egy nagyformátumú színházi előadás pontos leírása. A régi magyar színjátszás megbecsülendő örökség. Haszontalan árgus szemekkel figyelni a világszínházat, ha saját nemzeti értékeinket sem ismerjük eléggé. Azzal, hogy „felfedezőutunkat” második évadunkban is folytatni tudjuk, az Agriai Játékszín egyetlen más szabadtéri színházhoz sem hasonlítható, elhivatott színházi műhellyé vált. A barokk iskolaszínjátszói világából idén nagyot lépünk előre — térben és időben egyaránt. Nemes- kürty István, a jeles író, irodalomtudós és esztéta, a régmúlt idők magyar irodalmának fanatikus híve és legrangosabb szakértője szerencsésen találkozott művészi célkitűzéseinkkel. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy az Agriai Játékszín életében történelmi eseménnyé vált ez a találkozás, (gy barangolhatunk el ma este a magyar reneszánsz egyik író-óriása, HELTA1 GÁSPÁR csodálatos fantázia-világába, megidézve a reneszánsz színjátszói hagyományait. Irodalomtörténetünk meglepő (és elgondolkodtató) sajátossága, hogy a reneszánsz idején a drámai műfaj korábban erősödik meg, mint például a költészet. Előbb adnak ki magyar színművet, mint világi lírai verset, vagy mint prózai regényes elbeszélést. 1550-ben egy színdarab jelenik meg Kolozsvárott (a később Heltai tulajdonába kerülő nyomdában), amelyet egy török hódoltsági területen élő lelkész - SZTÁRAI MIHÁLY - írt híveinek. Ugyanebben az évtizedben nem kisebb remekmű, mint BORNEMISSZA PÉTER: Magyar Eleketrája születik meg Bécsben és azonnal meg is jelenik. E korból a „Balassa Menyhárt áru Itatása” a legkitűnőbb politikai pamflettek egyike. BALASSI BÁLINT: Szép magyar komédiája a magyar reneszánsz-kori drámairodalom legszebb ékköve. A legelső, magyar nyelvű szövegeket is tartalmazó nyomtatványban, egy elemi iskolai olvasókönyvben Sylvester János már az 1520-as évek közepén dialógusokkal tanít... Vitatkozhatunk persze azon, hogy előadták-e ezeket a színjátékokat. Az bizonyos: megírták őket, megjelentek, és alig valószínű, hogyha a darabok előadása nem jöhetett volna tekintetbe, ilyen nagy számban történik ez (a könyvek méregdrágák!). Gondoljuk meg: egyik sem kéziratban maradt fenn, hanem nyomtató műhelyből kerültek ki! A kor olvasóközönségének igénye: a fülükkel olvasnak... Mivel a műélvező közönség túlnyomó része nem tudott olvasni, a műalkotásokat szóbeli közlés, közvetítés segítségével, a hallás útján fogadta be. A fordulatos meseszövés, a jól pergő dialógusok, az élvezetes előadásmód, az ékesszólás kötelező formává válnak. Még a nem színdarabnak szánt művek is közelebb állnak a drámai megoldáshoz, mint a későbbi évszázadokban bármikor. HELTAI GÁSPÁR is, mint könyvnyomtató és vállalkozó jól ismerte olvasóközönsége igényét. Tudja, hogy vásárlói tanítók, deákok, kántorok, akik lakodalmakon, mulatságokon, több napos téli vendégségeken, névnapi dáridók alkalmából élő szóban terjesztik majd történeteit, műveit. A korai drámaírói kezdeménynek szinte egyáltalán nem volt folytatása. Elhallgatnak a magyar Tháleia múzsái. . . A magyar dráma nem számított többé irodalomnak. A műfajt egyetlen költőnk, egyetlen írónk sem vállalta. A színjátszás a felekezeti iskolák falai közé szorult, a drámaírás deákok és professzorok vizsgaalkalmatosságává vált. Megszületik az iskoladrámának nevezett műfaj, amely 1790-ig egyetlen sajátos útja lett a régmúlt idők magyar színházművészetének. . . ROMHÁNYI LÁSZLÓ
