Heves megyei aprónyomtatványok 1/M
MÁTRAI HEGYI OB PARÁDSASVÁR Farkas a hegyen — Mondd, hetente hányszor teszed meg a Parádsasvár-Galyatetői elágazó közötti szakaszt? — Legalább nyolcszor — feleli Farkas János. — Bodonyból szinte mindig a Mátrán keresztül visz az utam. — A helyismeret mekkora előnyt jelent a versenyen ? — Nem sokat, de az mindig arra sarkall, hogy gyorsabban menjek. Talán éppen azért, mert az ember úgy gondolja, jól ismeri a pályát, s miért is neki ne sikerülne egy- egy kanyart még nagyabb sebességgel bevenni. Aztán tetszik, nem tetszik, be kell látnom, hogy a határt nem szabad átlépnem, különben pórul járok. Tavaly és tavalyelőtt is kockáztattam, mindkétszer neki is csúsztam a korlátnak. — Tea raliban mozogsz otthonosabban. Mit jelent neked egy-egy hegyiverseny? — Ha csak tehetem, minden versenyen elindulok. Ezeknek a futamoknak kitűnő a hangulata, olyan, mint egy jó kis kirándulás. De hogy ennél többet jelent egy-egy futam, azt azért jelzi az elmúlt esztendei csoport második helyem. A szponzorok is szeretik, ha minél többször forog a nevük, az emblémájuk. A rali egészen más. Sokkal több az improvizálás, míg a hegyen az ember belövi a fékezési pontokat, s a többi már a motor dolga. — De itt-ott te is beleviszel ralizós elemeket a versenybe. — No jó, nem megyek olyan szépen, mintha zsinóron húznának, de a közönség is kedveli, ha megcsúszik a kocsi, a kerekek leszaladnak a padkára. Nézd, a menők Avon-gumikat szerelnek fel, ami már az első kanyarban tapad. Én kénytelen vagyok a raliköpenyeket használni, s ezek akkorra melegszenek fel, mire felérek a célba. — Tavaly elérted a saját magadnak felállított álomhatárt. Sikerül három perc 10 másodpercen belül ledarálnod a távot. A Lada VFTS-ben ennyi van? — Jó gumikkal és könnyebb kasznival még néhány másodpercet le lehetne faragni, de hangsúlyozom, ez raliautó. — Térjünk át a raliidényre. Egyedül a Salgón — ami szintén félig-meddig hazai terep — nem panaszkodhattál. — A B-sek között a második helyet csíptem el, abszolútban pedig negyedik lettem. A győri sprint ralin a második körben egy kanyarkombinációban múrvára szaladt az autó, a fara becsúszott az árokba, majd az oldalára billent. A nézők talpra állítottak bennünket, folytatni tudtuk, de a következő szakaszban a gumikból épített las- sítóval kerültünk közelebbi ismeretségbe. Az abszolút kilencedik helyről kellett búcsúznunk. A Mikronon átégett az egyik dugattyú. A rajt után kiálltunk. — A B-csoportos autóknak meg vannak számlálva a napjaik. Pontosabban, lejár a homologizáció, ami annyit tesz, hogy jö vőre nem kapnak rajtengedélyt. Ez a sokat vitatott intézkedés téged is érint. — Nem akarásnak nyögés a vége, tartja a közmondás. A MAMSZ így döntött, hát nincs mit tenni. De kérdem én, Finnországban hogy mehetnek még mindig a húsz éves Fordok és a kereklámpás Ladák? Ha végképp meg kell válnom a VFTS-től nincs más lehetőség, megpróbálkozom valamilyen nyugati márkával. Bár már előre tudom, hogy anyagilag ez kegyetlen terhet ró majd rám. Hogy milyen autóra gondolok? Lancia, Mazda és Volkswagen. Szívem szerint ebből a háromból választanék. MÁTRAI HEGYI OB PARÁDSASVÁR Kedves vendégeink, tisztelt versenyzők! Higgyékel nekünk, az, hogy csak most találkozhatunk a mátrai hegyi versenyen, nem a mi hibánk. A július utolsó hét végéjére tervezett két futamot azért kellett szinte az utolsó pillanatban elhalasztanunk, mert ugyanerre a két napra a ralisek is randavút szerveztek a Dunántúlon. Mentségünkre legyen mondva, hogy mi jóval előbb jeleztük a gyorsasági időpontját, minta társszakág. Végülis egy a lényeg: ha egy hónappal később, de az idén is lesz hegyi verseny a mátrai szerpentinen. Azon a pályán, amelyen már két ízben Alpok-Duna Kupa futamot is rendeztünk, és olyan hírességek álltak rajthoz, mint a német Stenger és az osztrák Pedrazza. A mostani erőpróba valamivel szerényebbre sikeredik, mint a tavalyi, mivel az idén csak magyar autósok állnak rajthoz. Ám ettől függetlenül bízunk abban, hogy a két nap mérlegét majd így vonhatjuk meg: színvonalas versenyt rendeztünk. Amire például nincs mód a Hungaroringen, hogy tudniillik betekinthessenek a kulisszák mögé, testközelből lássák a depókban zajló munkát, netán szóba elegyedjenek a versenyzőkkel, arra kitűnő alkalmat kínál a hegyi verseny. Igaz ezeket a fiúkat nem lehet összehasonlítani Prosttal, Sennával, Boutsennel, ám a megszállotságuk, kitartásuk mindenképpen elismerésre méltó. Mert mondják: jó adag megszállottság, autóimádat kell ahhoz, hogy valakiből ma Magyarországon autóversenyző legyen. De bátran állíthatjuk ugyanezt a rendezőkről is, mert ha nem lenne Heves megyében, Egerben néhány lelkes, az autósportért rajongó ember, lehet, hogy hegyi verseny sem lenne. Ám a lelkesedés önmagában mit sem ér. Támogatók nélkül a legnagyszerűbb ötlet sem ér semmit. Ezért is fejezzük ki köszönetünket mindazoknak, akik segítették a verseny megszervezését. Anyagiakkal vagy más módon. Végezetül, Önöknek tisztelt nézőink élvezetes versenyt, kellemes időtöltést, a volánpörgetőknekpedig eredményes hét végét kívánunk! <n Sjenvefé
