Heves megyei aprónyomtatványok 1/K

CXLVII. SZONETT

Lázragyúit szívem folyton arra vágyik, Amitől szenved mind betegebben, Habzsolja kórja fenntartó csiráit,

Hogy bágyadt étvágyának hízelegjen. Szerelmem bosszús orvosa, az ész, Látván, hogy minden receptje hiába, Elhagyott, s most rajtam a csüggedés: Halál a vágy, mely a gyógyszert nem állja.

Nincs menekvés, józan eszem a múlté,

Az őrület növekvő izgalma ráz; Gondolatom s szavam: egy tébolyulté, Ténytorzító, fecsegő kapkodás;

Mert esküdtem: szép vagy; s hogy: fény, üde:

Te, éjsötét, te pokolfekete.

(A szonettet Szabó Lőrinc fordította)

/