Heves megyei aprónyomtatványok 1/F
A központi Mátra vulkáni felépítése nem kedvezett az ősmaradványok megőrzésének. Azonban, ha a peremterületeken vizsgálódunk, igen érdekes változatokkal, sőt némely esetben, látványos ősmaradványokkal találkozhatunk. Az egyik legismertebb ősmaradvány-lelőhely a Szurdokpüspöki határában található kovaföld - bánya. Az egykori miocén-tenger által lerakott üledékekben, kőzetalkotó mennyiségben, kovamaszatokat találunk. (Ez a kovaföld ugyanolyan, mint amit Nobel használt a nitroglicerin reakciókészségének lefékezésére - ily módon feltalálva a dinamitot.) A biogén-üledékekben a Diatomák mellett számos kis és nagy termetű csigafaj is előfordul. A finomréteglapok mentén elváló üledékek óvatos „lapozásával” szép és jó megtartású hallenyomatokat fedezhetünk fel. A bánya területéről eddig előkerült legérdekesebb lelet, a kiállításban is látható, krokodilállkapocs-részlet. Ez bizonyítja, hogy a feltehetően meleg tenger lagúnás partjain ott éltek ezek a nagytestű, ragadozó életmódú hüllők. Az üledékekben található növénymaradványok, melyeknek előfordulása is partközelséget jelent, arra utalnak, hogy ez, az ősi időkben, lapos partú (vagy sekély vizű!), lagúnákkal szabdalt terület volt. Növénytársulásokban mégsem ezek az üledékek a leggazdagabbak. A Mátra lábánál, több helyen, nagy vastagságban található szénkészlet azt bizonyítja, hogy itt, a miocén utolsó szakaszában, nagy kiterjedésű mocsárerdő húzódott. A szenült fatörzsek - Rózsaszent - márton és Petőfi-bánya térségéből - arról tanúskodnak, hogy itt, többek között, nagy termetű fák, fenyőfélék (Pimaceae), éger (Be- tulacene), szil (Ulmaceae), bükk (Fagaceae), tö.lgy (Quercus), juhar (Aceraceae), fűzfafélék (Salicales) borították a területet. A mocsaras élőhelyet az üledékekben gyakori súlyom (Trapa) jelzi. A Mátra végleges geomorfológiai képét a pleisztocén során nyeri el. Az eróziós tevékenység következtében nagy területeken törmelék alakult ki, s ez a törmelék, a vizekszállító hatása révén, a hegység lá9