Heves megyei aprónyomtatványok 1/B

A sportolói teljesítőképesség és az étkezés között szoros a kapcsolat. Már az ókori atléták is erejük növelése entekében bikaherét fogyasztottak,

valószínűleg ezzel* a történefémeife „anabolikáját” vették magukhoz.

Az északi mitológia legendás vad harcosai egy bizonyos gombafajtából kinyert hatóanyag, a bufotein segítségével sokszorozták meg harci erejüket.

Hasonló érvényes a spártaiakra is, Görögország első államának katonáira. Az időszámításunk előtti 6. és 5. században Spárta legyőzhetetlennek számított. A spártaiak harci erejének biztosítása érdekében a harcosoknak kötelező volt enni a legendás „spártai fekete levesből”. Ez tulajdonképpen nem volt más, mint ecet, disznóvér, só és szalonna keveréke. Modern táplálkozástudósainknak bizonyára a hideg futkos a hátukon e szokás hallatára. Valószínűleg a spártaiak is problémákkal küzdöttek volna a mai sportolók étkezési szokásai alkalmazása esetén. Az akkori harcosok táplálkozása áttekinthető keretek között létezett, mivel az élelem még nem utazta be a fél világot, mielőtt a spártaiak tányérján kikötött. Azt, hogy mai sportolóink étrendjüket különböző porokkal egészítik ki vagy a teljesítőké- j pességüket vitamin- és ásványianyag^ tablettákkal növelik, az akkor élő spártaiak a rivális Athén trükkjének hitték volna.

[A tápanyag-$zabály