Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-01-14 / 2. szám
I ■'V. 1/A XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. 2. szám. A •l-iíWMíí ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 „ — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanitóknak és kézműiparosoknak egy évre 6 korona amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Szomorn dolgokról írnak a lapok. Most már nem csak a románokkal való paktumról van szó. Hanem egyszerűen Magyarországnak elpaktálá- láttáról. Nem is foglalkozunk e kérdésről, mert szeretjük és akarjuk hinni, hogy rövidesen táigytálán lesz. De meg kell állani ennél az odadobott kérdő jelnél. És ki kell mondani a nagy történeti intést. Azt, hogy a magyarnak nem szabad soha másban bizni, mint önmagában. * Zrínyi az ő hatalmas nemzeti eposzában egyik alakjának szájára adatja, iizenteti a hatalmas szultánnak: most menjetek és törjetek a magyarokra. Mert szét vannak hullva, mint az oldott kévék. Mert tudjátok meg, hogy ha a magyarok együtt tartanak, akkor a pokol kapui se’ bírnak velük, Azóta se’ változott a magyar sorsa. Mikor együtt tartottunk, bizony hogy nem birt velünk se’ német, se’ hatalmas orosz had. Most tudják hogy széthulltunk . . . szerb és román íili- putik járnak az oroszlán sörénye körül. Hát idáig jutottunk ? * Egy vidéki lap foglalkozik a mi lapunknál történt szerkesztő változással. Soha nagyobb és erősebb bizonyítékot nem hozhatunk fel arra nézve, hogy ennek a szerkesztő változásnak csakugyan meg kellett történni, mint éppen ezt a czikket. E czikk Írója árulja el, hogy mi sztrájktörők vagyunk. A kis hamis! Hát mégis beismeri, hogy „túlzott a 1914. január 14. Szerda. A költő anyja. Feleki Sándornak most megjelent tanulmányából. Petőfinek és anyjának egymás iránt való rajongó szeretető az egész világ előtt ismeretes. Az a szeretet az anyai és fiúi szereltetnek valóságos szimbólumává lett. De ezt már nem sokan tudják, hogy Lenau-nak és anyjának lelkében ez az örök emberi érzés épp oly tisztán ragyogott, mint a Petőfi és anyja szivében. Anya fiát, és fiú anyját jobban nem imádhatta, mint a hogy a költő és anya szive egymáshoz forrtak. Megható a szeretetnek ezerféle megnyilvánulása, a gyötrelmeknek és szenvedéseknek kálváriája, melyet az anya és fiú éltükön át jártak csak azért, mert egymást oly végtelenül szerették. Az anya odavetette egész boldogságát, a saját és családja nyugalmát, mindennapi kenyerét, csak hogy mindig fia oldala mellett vagy legalább közelében lehessen, kinek lelkében már gyermekkorában fakadoztak a me lankólia fekete virágai. Lenau anyja, Maigraber Teréz Pest város főfiskálisának, Maigraber Ferencnek leFelelős szerkesztő : Dr. BAKKAY KÁLMÁN. Laptulajdonos A SZATMAR-EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. politikában. Sokszor személyeskedett. Nem akarta azt belátni, hogy az ő hangja gyenge ahhoz, hogy az országos politika koncertjében prim szerepet kapjon.“ Nos . .a mi kis hamisunk meg azt nem akarja belátni, hogy itt az ő hangja az egész szereplése, szuverén bíráskodása és sok tiszteletre méltó munkást lekicsinylő, sőt gyanusitgató hangja nem elég erős arra, hogy minden lében kanál legyen és minden ügyünkben prim szerepeket kapjon. Szocziális kérdés. Irta: BODNÁR. GÁSPÁR. Magyarország herczegprimása élénken foglalkozik most a szocziális kérdéssel. Mintha a haza földLe dobbanna meg lelkében. ks a nemzet könnye csil- láinlana a szemében. A kath Egyháznak minden minden időben nagy kérdése volta szocziális kérdés. Jb itták azt szegény- ügynek, vagy másnak. A nemzet mindennapi kenyere ott feküdt az ő szivén. Lelkén. Ma sokkal jobban, mint valaha meg kell érteni és értetni a néppel, a nemzettel, hogy igenis van erő, van benső, hatalmas lelki világunk arra, hogy a kenyérkérdést kezünkbe vegyük és vele megbirkózzunk. ánya volt. Atyja már nem élt, midőn a daliás strehlenaui Niembsch Ferenc kadéttal megismerkedett. A költő is a Niembsch nevet használta, csak verseit jelezte „Lenau“ aláírással, ami a „Strehlenau“ nemesi elő- névnek két utolsó szótagja. — Könnyelműségről ismert katonatiszt volt s Terézt anyja biába óvta tőle, a két szerető szív minden gátat legyőzött s 1799. augusztus 6-án Pesten egybekeltek. A férje előbb Ujpécsett, majd Lippán, végül Csatádon, hol a költő 1801-ben született, koronauradalmi Írnok volt. Szerette a nagyurat adni, hivatalát elhanyagolta s ideje legnagyobb részét Temesvárott töltötte, léha czimborák társaságában. Néha napokon át nem nézett haza s a fiatal feleség gyermekeiben, Magdolnában és Miklósban talált némi vigaszt az elhagyatottság' szomorú óráiban. Állását elveszítette, nejét és családját nyomorba juttatta, kik azután Pestre költöztek. Ő maga Bécsnek vette útját, honnan később testileg és lelkileg teljesen betegen tért vissza a neki szívből megbocsátó hitves karjai közé. 1807-ben halt meg 29 éves korában. Családjának boldogságát aláásva. A kis Miklós lelkére napról-napra látván anyjának emésztő bánatát, küzdelmét a megélhetésért, a mélabu sötét fel legei ereszkedtek. Az anya ismervén fiának bánkódását, a szeretetnek minden jelével elhalmozta. Három gyermeke közül Miklósra ügyelt legjobban, mert az anyai szív megsejtette és megérezte, hogy ez a gyermeke szorul leginkább A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések stb. Ettlng-er* Jnuos tanulmányi felügyelő czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyilttér sora 40 fillér. -----------------A. Uip megjelenik minden szerdán. Csak egy szerény észrevételünk van, mikor a szocziális kérdést a mai szokott értelemben tárgyaljuk. Mi a szocziális tevékenység munka fogalmát mindig a körül a kérdés körül mozgunk: Működni, tevékenykedni abban, hogy mindenki egyformán, lehetőleg egyformán részesüljön az erkölcsi, anyagi javakban. Osszuk meg, a mink van. Ezt olvasom, hallom, valahányszor a szocziális egyesületek, erők, törekvéseikről beszámolnak. Amilyen az altruisztikus mozgalmak eszméje, ténye, tagadhatlan eredménye: olyan egyoldalúnak tűnik fel mindazok előtt, a kik gondolkoztak arról, hogy jog és kötelesség elvá- laszthatlan fogalom. A szegénység, a szükség, a kiáltó ajkak és kitárt kezek ma csak kérnek. Követelnek is. De nem gondolnak arra soha, hogy az ő lelkűk sem kivétel. Az ő lelkűkben is meg kellene lenni a kötelesség érzetének. A szocziális feladat tehát nem csak abban van, hogy mi segítsünk. Abban is, hogy segítsenek azok, a kik jótékonyságunkra rászorultak. Lássák be, hogy mi olyat teszünk veaz ő szeretetére, az ő oltalmára, kinek feje körül már ott ólálkodik a lelki elborulás fekete démona. O, Pest főfiskálisának leánya, varrt és kötött másoknak, hogy családját eltarthassa Niki fiának mindig tellett kalácsra. Miklós látva anyjának megható szeretetét, még nagyobb rajongással csiiggött rajta. Az özvegy ajtaján az Ínség mind ridegebben kopogtatott. Anyjának 1811-ben bekövetkezett halálakor örökölt ugyan 20.000 forintot, de az egy-kettőre elfogyott, mert belőle férjének temesvári kártyaadósságait kellett rendeznie. Másodszor nem akart férjhez menni, mert fiára ontott szeretetét nem akarta mással megosztani. Végre rászánta magát az uj frigyre, már csak azért is, hogy családja éhen ne vesszen. 1811-ben másodszor ment férjhez Vogel Károly dr.-hoz, egy derék budai orvoshoz, ki a még mindig szép asszonyt igaz szeretettel vette körül. Négy évet töltöttek Pesten, mialatt Miklós a piaristák gimnáziumában a négy alsóbb osztályt kitűnő sikerrel végezte. De a szegény Vogel dr.-t a balsors üldözte. Páciensei egyre fogytak, úgy hogy 1816 ban családjával együtt, mely két gyermekkel megszaporodott, Tokajba költözött. Tokaj szép vidéke, a Tisza és Bodrog erdőségei, a világhírű szőlőhegyek Miklós lelkületére mélyen hatottak. De mit ért a szép vidék, ha nem volt ott megfelelő iskola, hol tanulmányait folytathatta? Atyai ágról való nagyszülői, kik Stockerauban éltek, maguknak kívánták a Lapunk mai száma 8 oldal.
