Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-11 / 10. szám

HETI'SZEMLE

3

Szatmár-Németi, 1914. márczius 11.

senki sem gondolt itt az ének-zene rendszeres mivelésére, fejlesztésére: ebben az egyesületben tevékenység, mozgalmasság és ta- nulni-vágyás élt. A legelőkelőbb urinők, urak, legtekintélyesebb polgáraink vegyesen és szives készséggel sorakoztak a Czeczil- egyesület énekkarába. Nemcsak a székesegyház kórusán szerzett becsületet és kiváló áhítatra gerjesztette a hívőket, de a társadalmi életben is fellépett nagyon sikerült hangversenyeken. A városi színházban is tapsokat aratott. . . és alig volt ünnep, mely az ő közreműködését nélkülözhette volna. Temetéseken testületileg vett részt. Mily szép és megható gondolat, egyben cselekedet volt az, mikor a tagtársak temetésén megjelentek a czeczilisták és énekükkel búcsúztak el azoktól, akik az ő énekkarukban, egyesületükben résztvettek.

*

így volt ez sokáig . . . Fájdalom, hogy most, ma — éppen a kalholikustemetéseken nem látunk, nem hallunk énekkart. Fájdalom, hogy éppen első egyesületünk ,hiányzik a kath. hitélet tevékenységéből. Erezzük is minduntalan elalvását, elmúlását! A mely elmúlás — igazán — éppen ekkor következett be, mikor a Czeczil-pgyesület az újra ébredés, a megújhodás előtt állott. Mikor szebb jövő integetett feléje. Mikor oly Mecénása támadt, a ki csudákat tehetett volna ennek az egyesületnek életében.

J.rsik Ferencz áldozatos keze már-már ujjáteremti ugyanis a Czeczil egyesületet. Tartalommal magasabb lendülettel akarja átformálni. És beleilleszteni a kor szükségleteibe és színvonalába. Felépiti a szép házat. . Zeneiskolát és énektanfolyamokat akar nyitni. A gyermekekre veti tekintetét. És meg akarja szerezni azt a ritka gyönyörűséget, amit az emberi lélek csak az üde gyermekhang csu- dás csengésében találhat fel.

Taníttatni akarja tehát a gyermekeket zenére, énekre. Ingyen. Az egyesületi házba orgonát, zongorát szerez. Hatalmas színpad építésére készül, a hol hangversenyeket, előadásokat rendezhessenek. E sorok íróját kiszemelte már a társadalmi előadások rendezésére. Beavatta e terveibe.

Ember tervez, Isten végez, lrsik Ferenc betegeskedni kezd. A ház felépült; a terv alakult ... de őt elragadta a halál. Nitchs bácsi is elköltözik tőlünk a temetőbe.

Egyházm. Irodalmi-kör nagyböjt! estélye.

Nagyszámú, előkelő közönség jelenlétében folyt le az Egyházmegyei Irodalmi kor első nagybőjti estélye. Szűknek bizonyult a a Czeczil-egyesület nagyterme. Képviselve volt Szatmár-Németi egész keresztény iníelli- gencziája és közönsége. Kiváló érdeme ez különösen Bodnár Gáspár agilis egyházi elnöknek, aki fáradságot nem kímélve úgyszólván mindenkinek külön felhívta a figyelmét az estélyre, mely minden pontjában magas szinvonalt mutatott.

Dr. Lengyel Alajos földbirtokos, ügyvéd, világi elnök vezette be a cziklust. Hitvallásos, tartalmas, lelkes megnyitójában a hittel fűszerezett tudomány értékét és nemesitő hatását fejtegette a közönség osztatlan tetszése mellett.

Szendrei István székesegyházi oki. karnagy „A gyermek imája“ ez. saját szerzeményét adta elő Szölgyémy E. polgári isk. tanár hegedükisérete mellett. Ugyanők adták elő Renner József „Ima“ ez. darabját. Mindkét darabnál élvezte és lelkesen megtapsolta a közönség az előadók nagy tudását és pre- cziz zenei érzékét.

Mai kos Ilonka bájosan és nyugodt közvetlenséggel adta elő Bodnár Gáspár „Úgy várom a tavaszt“ ez. nagyhatású monológját. A közönség úgy a szerzőt, mint az előadót meleg óvácziókban részesítette.

Bagossy Bertalan egyházi alelnök, kir. kath főgimn. h. igazgató és tanár „Történeti idealizmus és materializmus“ czimen tartott értékes felolvasást. A közönség mindvégig feszült figyelemmel hallgatta az elvontnak látszó tárgy kifejtését, melyet mindenki szá- márő érthetővé és élvezhetővé tett az előadó nagy tudása, higgadt tárgyilagossága és jóizü humora. Úgy a felolvasást, mint a monológot legközelebbi számunkban közölni fogjuk.

Ailakozzniik a Siutelan!

Sz. E. Irodalmi Kör

*

Így marad árván a Czeczil-egyesület. És csakhamar bekövetkezik a szomorú valóság, hogy az egyesületnek van háza vannak eszközei; csak az egyesület maga pusztul el. Tagjai fogynak. Uj tagokat senki se lelkesít. A régiek közül sokan szintén temetőbe költöztek ; a még élők vezető, összetartó kapocs nélkül — szétszóródtak.

Élnek-e még? Hol vannak? Össze lehet e még őket gyűjteni a régi, dicsőséges és szép múltú zászló, eszme köré? Van-e szűk ség erre az egyesületre? Megértené-e az újabb generáczió az egyesület újra ébredésé nek eszméjét? Fel lehetne-e karolni még egyszer azt az elárvult, szép házat? És a többi czélokkal párhuzamosan eredeti rendeltetésének — átadni. Élettel, tartalommal megtölteni? Ezeknek a kérdéseknek megoldásával foglalkozom. És mondhatom, hogy élénk érdeklődést, rokonszenvet és vágyakat találtam azoknál, akik velem együtt belátják, mennyire és hol hányszor érezzük .. . . bocsánatot kérek . . . arczunk pirulását, hogy éppen a katolikusoknak nincs a városban énekegyesülete. És éppen a katolikus temetéseken kell nélkülözni az énekkart . . . És éppen a kath. egyesületi élet hangulatából hiányzik a dal, a zene eleme, az ének egyesület jól szervezett közreműködése.

Nem szabad elhallgatnom azt sem, hogy eszmém felvetése nyomán a kakukmadár huhogása is megszólalt. Hogy nem fog sikerülni.

■ Hát lehetséges, hogy csak kísérlet marad. De volt az már úgy és lesz is, hogy egy-egy eszme kivitelének fiaskót jósolgattak.

Egy másiknak győzelméről beszéltek már előre. És az eredmény ? Hogy az előbbi feltámadt, megujhodott. Az utóbbi pedig elbukott, mielőtt élt volna.

második Társadé Imi -estélye

1914. márczius 15. (vasárnap) fél 6 órakor a Czeczil-Egyesület nagytermében

(Széchenyi-utcza 15. szám.)

*

Műsor:

1. „A madár fiaihoz.“ Tompa M. költeménye. Zenéjét irta: Sarudy Ottó. Előadja: A növendékpapok énekkara.

2. „A hit és tudomány.“ Előadja: dr. Uhl Károly főiskolai professor.

3. „Mária-dalok.“ Énekli Makray József; harmoniumon kiséri a szerző: Szendrei István.

4. „A kis gazdasszony.“ Monolog. Irta: Bodnár Gáspár. Előadja Kovács.Rózsika k. a.

5. „Kurucz-dalok.“ Előadja: a növendékpapok énekkara.

Az előadást pontosan este fél 6 órakor kezdjük.

Belépti dij személyenkint 20 fillér.

A következő előadás márczius hó 22-én lesz ugyanott és ugyanazon időben.

A n. é. közönséget szivesen fogadjuk és várjuk.

Uj fényképészeti műterem.

BORGIDA VIKTOR modernül berendezett fényképészeti műtermét Szatmáron (Deáktér 7. sz. földszint, Fógel ház) megnyitotta. Elvállal és művésziesen kidolgoz bármely a szakmába vágó munkát. Felvételek műtermen kívül vidéken is áremelés nélkül.

Katarau és Kirilov.

Két idegen hangzású név, melyet a kormányhoz közelálló lapok az orosz fekete bandákkal szeretnek összefüggésbe hozni, mig viszont mások bukaresti jelleget keresnek benne. Az első beszarábiai diák, a másik bukaresti állványozó. Feltűnő, hatalmas testalkatú emberek, maga a szomorú valóság, amely a debreczeni bombamerénylet füstjéből elénk rajzolódik. Nézem a rendőrség kezén megfordult fotográfiájukat s tanulmányozni próbálom. Az egyik borotvált arezu. ívelt homlokán és mélytüzű szemeiben a pokoli szándék komor felhője sötétlik, amely odaveti árnyékát orrtövére és daczos száj- szögletére. Csak rá kell néznünk s mindjárt tisztában vagyunk vele. Ilyen ember mindenre képes, mindenre kapható. A másik szabályosan hajli'ott bajuszával erélyre, kivitelre alkalmasnak látszó egyéniség. Nézem őket, a világosság elől patkány módjára bujkáló gazokat, kiket a megtorló hatalom Brai- láig követett s azontúl hogy, hogy nem nyomukat vesztette.

Gyáva, hitvány orgyilkosok, arra sem érdemesek, hogy nevüket czivilizált ember leírja. Mégis foglalkozunk velük, mert a robbanó bombában, melyet az uj magyar görög katholikus püspökség fejének szántak, nem csupán egyéni gonoszság bűnjelét látjuk. Egy népfajót, legyen az akár oros^, akár román, egy ellenséges áramlatét, amely a tiszta törekvésekkel szembeállítja a magáét és erőszakhoz folyamodik. Tegnap a brassói Árpád szobrot robbantja föl, ma a debreczeni iparkamarában elhelyezett görög katholikus püspökséget, holnap talán már az országházat .. . Áz egyes emberek törekvéseinek, egyéni pályájának, a nagyok munkásságának is lehetnek zátonyai, ftornbavető, rosszhiszemű, megfélemlítő ellenségei, de ezek kibírhatok, könnyen elviselhetők. A nemzetek életének, törekvésének szánt bombák azonban fölötte aggasztók. Ezekből fakad a küzdelmes jövő története.

Ilyen megvilágításban nézzük azt a két embert, akik ott lappangnak a merénylet sötét hátterében s csak másodrendű kérdésnek tartjuk, hogy eléri-e őket a büntető igazságszolgáltatás keze ? Az elemek vészes harczában ki ügyelne az éjszinü bogarak földalatti lyukakba való menekülésére ? Arra, hogy két óriás lábnyom eltaposta-e, vagy sem ? Hadd meneküljenek! Bombájuk két eszmének összeütközésévé válik : a magyar nemzeti eszmének és. ellenségeink gyűlöletének felhőket megrázkódtatómenydörgésévé.Ezért lesz felejthetetlen a debreczeni merénylet emléke, örök emlékeztető két idegen ember pokoli szereplése, amely hirdetni fogja időtlen-időkig, hogy nálunk volt mindaz, ami nemes, tiszta és fehér, ellenségeinknél, ami bombától és szennyes indulattól utálatos és sötét.

Lelkészbeiktatás. A múlt héten iktatták be nagy ünnepélyességgel Boros Jenő ref. lelkészt. Az ünnepségen résztvett Dr. Balthazár Dezső ref. püspök is Debreczenből. Délben 270 terítékes bankett volt az Iparos Otthonban. A tartalmas pohárköszöntők közül különösen kiemeljük Dr. Balthazár Dezső ref. püspökét, melynek hatása alatt 140 koronát gyűjtöttek a debreczeni merénylet áldozatainak országos emlékművére.

Márczius tizenötödike. A negyven- nyolczadiki események kegyeletes évfordulóját méltóképen készül megünnepelni Szat- már városának minden tanintézete és kulturális egyesülete. A színházban, Iparos-Otthon- han, valamennyi elemi-, közép-, alsóbb és felsőbb leányiskolában szép ünnepségek lesznek, amelyek közül elsőrendűnek Ígérkezik a kir. kath. főgimnázium Kazinczy-Onképzőkö- rének vasárnap délelőtt rendezett matinéja. Beszédet mond Dávidovics András VIII. o. tanuló, ifj. elnök, szavalják a Talpra magyart, Buday Mihály es Starnberger Elemér VIII. oszt. tanulók alkalmi ódáit; hegedűn

HÍREK