Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-18 / 7. szám
Szatmár-Németi 1914. február 18. HETI SZEMLE 3 Tanulságok. Zord téli kép. Sűrű köd borítja a földet, lépésre is alig látni. A csendet csak a helyö- ket megunt varjak rebbenése vagy a sikló szánnak távoli csengője zavarja meg pillanatokra. Mintha idegfeszitő várakozás ülne a természet arczulatján. Figyelni látszik. A nap küzd a köddel jogaiért: világítani, melegíteni akar. Szembe, — érzi — erőtlen. Oldaltámadásra küldi hát pihent sugárcsapatját. Nehezen boldogul. Lenge szellő jön segítségére, s a köd lassan, lépésben hátrál. Erre nem számított.. Összevonja csapatait. A központban törekszik egyesíteni minden erejét. Emelkedik. A harczteret, a föld színét átengedi a győztes nap fáradt seregének. Győzött bár ez, de czélját el nem érte 1 Melegíteni, jeget olvasztani, rügyet fakasztani, virágot nevelni, madárdalt kicsalni nem képes ! Kimerült a küzdelemben serege. De okos hadvezér! Hogy az ellen ne sejtse meg gyöngeségét : csak annál pazarabbul szórja fényét. Vonultatja, tánczoltalja- sugárseregét a hideg hókrislályokon. Csillog, pompázik rajtuk ! Olvadás helyett csak annál merevebbé teszi őket. S mintha diadalának harsonája volna: megszólal a templom „áldozatra“ hivó nagy harangja. Sugár katonái csak vigabban járják 1 Zenét kaptak tánczukhoz. A templom előtt fel s alá sétálva gyönyörködöm bennök. Káprázik már a szemem. Elmerengek. Van rá időm. Beharangoztak bár, csak itt-ott jön egy-egy ájtatosabb hivő az Ur házába. Várok s gondolkozom. Valami fájdalmas érzés borul szivemre. Zord téli kép. Hát nem korunk képe ez! ? A nap: a keresztény világnézet küzd jogaiért. Világitani, meleget árasztani a hivatása. De siirü köd: a közöny, a nemtörődés köde akadályozza. S mig evvel küzd: kimerül serege. A tulajdonképeni ellenfélnek, a hideg hitetlenségnek már kevés jut ki támadásaiból. A jeget, a havat felolvasztani, az akadályokat elhárítani s bimbót fakasztani, virágot nevelni, a keresztény eszméket, a keresztény erkölcsöt, a keresztény igazságot a közéletbe átvinni, nem marad ereje. Felfogta a közöny : a köd ! Ezt igyekszik utjából elbáritani. Ébresztgeti az alvó katholicizmust. S a földhöz közelebb eső régiókban: az alsóbb néposztályoknál itt ott a lelkesülés szellőjének segítségével siker koronázza erőfeszítését : oszlik a köd. De fent ? Még ott go- molyg sürü foszlányokban, majd rászáll a hegycsúcsokra. Rájuk borítja fátyolát: nem arczába. Ruhái összevissza aggatva — csaknem foszlányokban. De ő még sem pihen. Pedig már olyan, mint a fehér márvány. 8 a mint igy nézem, hirtelen rémes káprázat játszik szemeim előtt. Mintha annak a fáradt, lihegő leánynak két tánczosa lenne. Egyszerre, egy időben. Egyik a teljeseri kimerült fiatal ember, a ki még most is mohón ragadja magával tovább tánczosnőjét. És a másik ott keringett csontszerszámán hegedülve csontváz alakjában, képében. A halál. Es mi történt az én káprázatommal ? Két hét nem múlik. A bájos leány letette hófehér párnájára fejét. És nem emelte fel többé. Hervadt, mint a liliomvirág, melynek gyökerein a halál rág. Kialudtak szemének lobogó lángjai. Megszűnt szive dobogása. Térítőn nyugszik a legjobb táuczos. A bálkirálynőt a halál csontkeze koszoruzza meg. * De el a sötét képpel! Hiszen én nem a halál tánczárói, az élet tánczárói beszélek. És önök hölgyeim, uraim szintén az élettáncát várják. Menjenek tehát! Tánczoljanak szépen. Lélekkel, érzéssel. És mindig eszménnyel. És akkor a táncz az életnek édes. tiszta, salaktalan öröme lesz. A melyet én nem féltek semmi indiánus veszedelemtől. látszanak! S ha verőfényes délben előtűnnek néha-néha pillanatra, látjuk: hó és jégkéreg borítja azokat 1 Még tél van 1 Csak világit a nap, de nem melegít. S csak arra jó, hogy sugarainál annál fájóbban érezzük a tél dermesztő fagyát, annál fokozottabban vágyódjunk a rügyet fakasztó tavaszi nap után. Itt vannak kath. legényegyleteink, kath. köreink. Pompázunk velők, csillogtatjuk őket. Mint a nap fáradt, hideg sugarait a hó kristályokon! Legtöbbnek működése egy jól sikerült farsangi vagy szüreti mulatság rendezésében, a vasár- és ünnepnapi, esetleg hétköznapi kugli és kártya-játékban merül ki! S nagy eredmény, ha sátorosünnepen testületileg jelennek meg a templomban : dísznek 1 Nevelik az összetartozandóság érzetét? Igaz 1 Meg merik mondani, hogy katholiku- sok 1 Szép és üdvös hatás I De bizhatunk-e azokban, kiknek szivében nem lánggal lobog, csak pislog a vallásérzés, a hit? Kik beiratkoznak a kath. egyletbe, a kath. körbe merő opportunitásból, vagy a szórakozások kedvéért? Nem változtatnak-e frontot ép a legválságosabb pillanatban? Mert nem élték át, nem tették vérükké — talán módjuk, alkalmuk sincs — azokat az elveket, melyeknek kifejezője a „Katholikus“ jelző! Czégé'iil szolgált ez csak számukra. S nem igy van-e? Mint lehetne akkor a legényegyletnek oly tagja is, ki iskolás gyermek korától nem végezte el húsvéti szt. gyónását, ki a vasárnap délelőttöt a műhelyben tölti?! Pedig van nem egy, s nem is egy helyen! Hogy lehetne akkor a kath. körnek oly tagja is, ki a házasság szentségének felvétele óta nem járult az Ur asztalához ? A sátoros ünnepeket kivéve, nem hallgat szent misét? Pedig nagy által.mosságban igy van ! Ha már pompázunk velők, ha csillog tatjuk őket: ám legyen ! Úgy teszünk mint a téli nap : palástoljuk gyöngeségünket, fáradságunkat; mutogatjuk erőnket, hogy az ellen észre ne vegye kimerültségünket. S telve van az újság a jól sikerült, a szép sikerű kath. mulatságokkal. Természetes, hisz farsang van ! — De mennyivel felemelőbb, lel kesitőbb, munkára, tettre ingerlőbb volna, ha a nagyböjt folyamán azt olvasnék: az X i Kath. Kör tagjai testületileg járultak az Ur asztalához ! Az Y i Kath. Legényegylet védőszentjének ünn pén testületileg meggyónt, megáldozott! Mig nem igy lesz, addig : „Nem lesz élet őbennök !“ Csak pompázunk, csak csillogunk, csak világítunk, de életerőt nem nevelünk, virágot nem fakasztunk, meleget nem árasztunk! Czégér a „katholikus“ jelző — katholikus érzés híján, katholikus élet nélkül! Ha pompázni akarunk kath. egyesületeinkkel, az okos és praktikus lelkipásztorkodás által neveljük tagjait az öntudatos kath. vallásos, hithü életre. Addig: Tél lesz! Martinovich páter újabb előadása. Az ateizmus kedvencz tétele, hogy egyház és természettudomány, mint két kibékiil- hetetlen ellenség állanak egymással szemben. Ezt hangoztatják szüntelen. Az egyház — mondják — gyűlöli a természettudományt, mert aláássa a dogmák forrását: a biblia tekintélyét. A tudomány immár dajkamesének nyilvánította ki a genezist és vele a teremtést, az áteredő bűnt és a megváltást. Az astronomia és geológia segítségével kitörülték a kereszténységet a modern ember eszmevilágából. Az illusztris előadó az ateizmus kátéjából vett hitczikkelyekre egy mondatban válaszol: Uraim, önök szavakra ügyelnek, nem érte lemre, önök nem tudnak szentirást olvasni. Mert mit is tesznek ez ellentáborban ? Elő- ránczigálják a bibliából azokat a helyeket, a melyek a természettudománnyal ellenkezni látszanak : Mózes asztronómiáját, a biblia geológiáját, mely az évek milliói helyett 6 napot vesz fel a föld kialakulásához stb. stb. A látszólagos ellenmondásokat igen könnyen eloszlathatjuk, ha szem előtt tartjuk a biblia czélját, Íratásának idejét s azt a népet, amelynek Íratott. A biblia megértésénél nem szabad a keresztény igazságok mag- vát összecserélni azzal a ruhával, szóképek, metaphorák áradatával, amelybe néha öltöztetve vannak. A genezis három első fejezetének leírási módja például csak külső öltözéke ama nagy fontosságú dogmának : minden ami kívülünk van, nem magától lett, hanem az alkotó Isten intésére került elő a semmiségből. Hogy miképen, az nem tartozik a dogma lényegéhez, tehát azt közölni nem is lehetett az Istentől sugalmazott szerző feladata. Amit a mikéntről mond, az azzal a korral s azok értelmi fokával áll szoros összefüggésben, akikhez szól. Hiszen az egyszerű, tudatlan zsidónép csak úgy érthette meg pld. a teremtés fenséges dogmáját, ha mintegy maga előtt látta, hogyan kerülnek elő Isten külön fölszólitására a nap, hold, csillagok, növény, állat, ember a semmiségből. Legérdekesebb előadó fejtegetéseinek az a része, ahol áttér a bibliaiszony igazi okára: az ész istenitésére. A modern tudomány egyedül akar jönni, hit és Isten nélkül boldogítani az emberiséget. A racionalizmus, naturalizmus nem tűri, hogy legyen az imádott észen kívül még egy felsőbb fórum is, amely szót kér az élet problémáinak megfejtésében. A kinyilatkoztatás az, amely az az észnek, ami a teleszkóp a szemnek: hatalmas eszköz az élet mélységes problémáinak megfejtésében Le kell hűteni azt a túlzott elragadtatást, mely az ész bálványát körülveszi, rá kell mutatni azokra az égetően fontos kérdésekre, melyekre az ész nem tud feleletet adni : mi az ember, mi az állat, miért szenvedünk, mi van a siron túl stb. s akkor a modern tudomány gyáva lemondásának dalát hallhatjuk, a természettudományét, amely a legválságosabb pillanatban kapitulálni kénytelen az igazi tudás, a biblia előtt. — t — Szögyény Lajos 1853—1914. Egy régi, ősnemes, előkelő család tagja költözött el az élőa sorából f. hó 14-én Szö- gyény Lajos alsőfernezelyi lelkész, a nagybányai esperesi kerület érdemes tagja. Élettörténetéből kiemeljük, hogy sohasem kereste a feltűnést. Hivatásból lett pappá és e hivatásának élt mindvégig. Majdnem 25 évig munkálta Alsófernezelyen, egy kis községben a reábizott hívők lelkiüdvösségét. Született 1853. jul. 13-án Jéke községben (Szatmármegye). Pappá szentelték 1877. jul. 18-án. Káplán volt Beregszászban, Jenkén, Fehérgyarmaton, Felsőbányán, Vinnán, Técsőn, Pálóczon és Nagybányán, 1890-től lelkész Alsófernezelyen. Temetése f. hó 16-án Alsófernezelyen ment végbe a kerületi papság, hivők és ismerősök osztatlan részvéte mellett. A temetést Pály Ede felsőbányái esperes-plébános végezte. A nagybányai esperesi kerület a következő gyászjelentést adta ki : „A nagybányai lóm. kath. esperesi kerület papsága Isten akaratán megnyugvó szomorú szívvel jelenti, hogy szeretett paptársa magyarszögyéni Szögyény Lajos alsó- fernezelyi r. kath. lelkész életének 61 ik áldozópapságának 37-ik évében, türelmesen szenvedett hosszas betegség után, a szentségek vétele által megerősítve, folyó hó 14 én az Urban elhunyt. Temetése folyó hó 16-án d. e. 8 érakor tartandó reqiem után lesz Alsófernezelyen. Nagy banya, 1913. február 14-én. Az örök világosság fényeskedjék neki [ HUNGÁRIA ezelőtt Moskovits fióküzlete ajánlja női-, úri- és gyermekcipő különlegességeit jelentékenyen leszállított árak mellett Szatmár, Deák-tér 7.
