Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-02-11 / 6. szám
gzatmár-Németi 1914. február 11. HETI SZEMLE 3 Hol van, aki meghozza a nyomor és kétségbeesett társadalom- bomlással fenyegető nép és polgárság nyugodt megélhetését? Atnig a nagy politika és nagyhatalom nemzeti létünk szempontjából értéktelen, mig a mérhetetlen áldozatot kivánó anyagi eszközöket kétségbeejtő megfeszitéssel megadjuk : mi lesz ha kiapad a forrás, koldus és fizetésképtelen lesz a nép ? Pilcz Ede. Zsidó rítus és állami törvény. Két szó, két fogalom, amely így egymás mellé Írva nem rejt magában semmi veszedelmet. De állítsuk be a társadalom életébe s helyezzük szemle egymással, két olyan tényezőt nyerünk benne, amely beláthatatlan bonyadalm lkunk lehet az okozója. Hatalmas faktor mindkettő. Egyiket a vallás, másikat az állam emelte s rendelkezéseinek engedelmeskedni tartozunk. Mit tegyünk azonban akkor, ha az első nem tartja tiszteletben a másikat s külön életet élve államot alkot az államban ? Kövessünk a rítus álarcza alatt olyasvalamit, ami a dolog természeténél fogva nem is tartozhatik a rítushoz és sértsük meg a törvényt? Ez anomália ellen — úgy érezzük — tenni kell valamit, ha meg akarjuk védeni az emberi életet, a cselekvés szabadságát és az állam tekintélyét. Meg kell változtatni a rítusnak értelmezett helytelen eljárási módot, életben levő szokásait pedig bele kell illeszteni az orvosi tudomány és az állam szerve zetébe. Ezek a gondolatok kínálkoznak a toliunk alá abból az esetből kifolyólag, bogy alig tiz nappal ezelőtt egy helybeli bank fiatal hivatalnoknőjét, aki hirtelen halállal múlt ki, törvény ellenére, az orthodox zsidó rítus szemmeltartásával még aznap, öt órával a haláleset után — eltemették. Jók néha az ilyen esetek, mert alkalmat adnak az eszmék tisztázására, a helytelen szokások megváltoztatására. A helyi sajtó már részletesen foglalkozott a kérdéssel, talán kissé túlzott telerakják szénnel és ő fekete füstöt okádva fog száguldani a sötét éjszakában épugy, mint a déli napsütésben. Agyontiporva mindent, elhagyva, megvetve az összes más mozdonyokat. Arra fog menni majd, amerre akar és amerre két vörössziuü lámpaszeme viszi. Egyszer aztán eljött a várvavárt pillanat. Jöttek feketefrakkos, pápaszemes urak és megsimogatták minden oldalról és nagy lakomát csaptak az uj mozdony tiszteletére. Aztán őt is megtraktálták pompás porosz szénnel és,ekkor érezte, mint melegesznek tagjai. Erezte, hogy most itt van a kedvező pillanat. Valaki megrántott rajta egy fogantyút és a mozdony dübörögve szaladt ki a műhelyből. Odakünn elhomályosult egv pillanatra a szeme a szép világ láttára. Erdőket, hegyeket látott aztán messziről. Gulyákat, vadállatokat menekülni útja elől. Elhatározta, hogy utánuk vágtat és letiporja őket, hadd lássák meg, hogy kicsoda ő. Utánuk is vetette magát, de azok másfelé futottak, ő pedig nem tudott letérni az útról. Lenézett maga elé, hát látta, hogy egy sínpár van előtte és ő mindig azon kénytelen robogni. Ha a sínpár jobbra kanyarodik, ő is jobbra kanyarodik, ha az balra hajlik, hát ő is balra hajt. Ekkor a mozdony belátta, hogy hiábavaló minden erőlködése, a sínpárról nem tudott letérni. És a többi mozdonyok úgy elfutottak mellette egy másik sínpáron, hogy nem tudott beléjük kötni. így hát csak prüszkölt, dohogott és kifütyülte a többi mozdonyokat. Mo'ál: Mikor aztán a mozdony elkopott, elvitték egy mellékvasutvonalra és vicinális kupékat húzott. Viczinális. is, mikor helyet adott az alaptalan híreszteléseknek, de egyúttal kívánatosnak jelezte a maradi szokás megváltoztatását, melynek régi időben, forró égöv alatt megvolt a maga egészségügyi magyarázata, ma azonban semmiféle érv nem támogatja. Tartunk tőle, hogy szava a pusztában hangzott el s felszólalásának, mely hisszük, hogy komoly volt, nem lesz semmi foganatja. Áz ügy lassan elalszik s marad minden a régiben. Pedig nincs ez jól sehogysem! A kérdést általános vonatkozásaiban, a fővárosi sajtó utján állandóan szőnyegen kell tartani s addig nem szabad a napirendről levenni, mig törvényhozás elé nem kerül. Hadd lássunk már egyszer tisztán ebben a dologban s döntsük el, ki az erősebb: az állam-e, vagy egy avult rendelkezésnek körömszakadtig védelmező exponensei ? . . . Mig ez meg nem történik, nem bízunk a polgármester és a rendőrfőkapitány amaz Ígéretében, melyet Nagy Vincze dr. bizottsági tag interpelláczi- ójára tettek, hogy „a szabályoknak érvényt fognak szerezni“ s „szigorúan ellenőrizni fogják a temetést“, hogy jövőben a fiatal leányéhoz hasonló eset meg ne ismétlődjék. — Mit tehetnek addig, mig a kérdés nincs őszintén rendezve s a törvényt nap-nap mellett kijátszhatják ? Ne várjuk be azt az időt, mig valami katasztrófa történik. Vagy azt akarjuk éppen, hogy a holtak egyszer megforduljanak sírjukban s „tetemre hívják“ az élőket; hogy az újra keringő vér bűnös voltunkat kiáltozza, bűnösségünket, melynek oka nem tudjuk kicsoda: a vallás e, az állam e, vagy talán mindakettő?! —a. A Jótékony Nőegylet farsangi estélye. Az elmúlt szombaton volt Karnevál her- czeg a leghangosabb. Több helyen is szólt a zene és járta a tánc. Vig farsangi mulatozók derült kaczaja töltötte be a báltermeket; fényük átszürődött az ablakok nehéz függönyein s messze világított a havas éjszakába. Hajnal volt már, mire minden elcsendesedett s a villamos lángokat kiolthatta a nappal nyugalomra intő hirmondója. Ragyogásban, jókedvben, anyagi és erkölcsi sikerben első helyen állott a Jótékony Nőegylet műkedvelői előadással egybekötött farsangi estélye, amely Szatmár város inteliigencziájának évek hosszú sora óta legsikerültebb mulatsága. Ez idén az Iparos Otthon fényárban úszó fehér termében adott egymásnak találkozót. Ott volt a társadalom színe java. A homlokzat zászlódisze és színes égőkbe fog lalt felirata hirdette az örvendetes eseményt. A bejáratnál kék jelvényes rendezők fogadták az érkezőket. Jóval elmúlt már nyolcz óra s a virág színeibe öltözözött szép leányok és asszonyok áradata még mindig ott hullámzott a ruhatár körül s a futószőnyeges lépcsőházban. Az előadást csak egy órai késéssel kezdhették meg. Banner Edith mély értelmű, kedvesen elmondott prológusa s Markos Gyula vidám kupiéi után mindjárt a műsor fénypontja következett, a Babatündér ez. tánezos némajáték. Ott láttuk a színpadon mintegy koszomba fűzve, a város legszebb virágait: Szeles Valikát a babatündér, Hajdú Erzsikét a kínai ülő, Banner Editet a japáni, Bajnay Emukát a spanyol, Komka Margitkát a steyer, Papp Mimikét a kinai nagy s Léber Nusikát az éneklő baba Ízléses kosztümü, bájos szerepé ben. Gyönyörűen lejtettek, azáhitatos csendben egy-egy újabb fordulatot adva a darab nak. Itt-ott tapsvihar s a tetszés moraja szakította meg a táncmutatványokat, mely első sorban Unger Ilonka és Banner László diszkréten eljárt tangó-tánczát illette, de a melyből kijutott mindenkinek, aki csak részt- vett a sikerben: a női együttesnek, a férfi szereplőknek, Bendiner Nándor rendezőnek s Makay Gizikének, aki nagy odaadással a zenei részt szolgáltatta. — Markos Gyula tréfás huszár-kupiéi, Papp Elzának a Sámson és Delila, Katz Istvánnak a Tosca ez. operából ismert, művészi érzékkel előadott nagy áriája után a Pofozó masina ez. vaskos humorú angol bohózat zárta be a műsort, amelyben Runyai Mariska, Papp Margitka, Deák Kálmán, Kondor Sándor és Ádám István jeleskedtek. Ami ezután következett, azt egyszerű toll le nem Írhatja. Éjfélre járt már az idő, mire a táncz megkezdődhetett. A ezigánymu- zsika felvillanyozó ütemeire az éttermek kiürültek s a nagy terem egyszerre megtelt tánezoló párokkal. Hullámzott, apadt, megnőtt a színes áradat s nem volt vége-hossza a táncznak: bostonnak, négyesnek, csárdásnak. A jókedvnek csak a reggeli órák vetettek véget. Mindenki kedves emlékkel s azzal a tudattal távozott, hogy a farsangi krónikát egy sikerült bállal gazdagította. Rendkívüli közgyűlés a városnál. Szatmár város törvényhatósága február 3-án délután rendkívüli közgyűlést tartott dr. Vajay Károly kir. tan. polgármester elnöklete alatt. A rendkívüli közgyűlés egyetlen tárgya az egymillió háromszázezer koronás kölcsön régóta húzódó ügye volt, amelyben a közgyűlés óriási szótöbbséggel elfogadta a tanács javaslatát, amely szerint a Róth Lajos bank igazgató által előterjesztett ajánlatot lV2°/o-al a bankráta felett 3'5°/o folyósítási jutalék mellett, fogadja el, ha ezt az ajánlatot a kölcsöntadó pesti intézet közvetlenül előterjeszti. Amennyiben pedig ez az ajánlat igy meg nem ismételtetnék, akkor a Debreczeni Hitelbank ajánlatát U/2°/o-al a bankráta felett 3'75°/o folyósítási jutalék melleit fogadja el a város. Vármegyei közgyűlés. Szatmárvár- me'gye törvényhatósági bizottsága a belügyminiszter jóváhagyó leirata folytán az első rendes közgyűlésen fogja betölteni a vármegyei tiszti tőügyészi állást is. Vármegyénk legtöbb adótfizetői. A vármegye legtöbb adót fizetői közt az első dr. Vécsey I. Aurél, csegöldi birtokos 16479 K 12 fillérrel, kinek adója a lelkészi oklevél alapján kétszeresen van számítva; utána Jasztrabszky Kálmán budapesti birtokos következik 11054 K 54 fillér adóval, ennek adója is kétszeresen van számítva ügyvédi oklevél alapján. A legtöbb adót tehát Kende Zsigmond turistvándi birtokos fizeti s ez 8573 K 42 f, a legkisebb adót fizető bizottsági tag adója 604 korona 54 f. Kétszeresen van számítva a bizottsági tagok adója, 8 lelkészi, 32 ügyvédi, 16 állami tisztviselői, 11 gazdasági, 3 gyógyszerészi, 2 erdészmérnöki, 7 bírói, 12 orvosi, 3 mérnöki, 1 jogdoktori, 1 tanári oklevél alapján. A legtöbb adót fizető bizottsági tagok száma 240, ehhez járul póttag 16. Szavazattal biró tisztviselő van 25. A gazdasági szakbizottság ülése. A gazdasági szakbizottság pénteken Vajay Károly kir. tanácsos, polgármester elnöklete alatt ülést tartott a bizottsági tagok élénk érdeklődése mellett. Több kisebb jelentőségű kérdés után tárgyalás alá került az Iparos Otthon pénzügyeinek városi támogatás mellett való rendezése. A megoldás módja az, hogy a város jótállást vállal egy 180.000, esetleg egy 200 ezer koronás kölcsön ereiéig, amivel szemben kiköti az Iparos Otthon nagyterme felett való rendelkezést, amiért viszont 10 ezer koronát fizet évenkint az Iparos Otthonnak, hogy a felveendő kölcsönt törleszthesse. Ha ez az összeg nem lenne elég, annak kiegészítéséért az Iparos Otthon vállal kötelezettséget. A város fenntartja továbbá magának az egyesület vagyonkezelésének intézményes ellenőrzését és az ingatlan megterhelési tilalmát, amit telekkönyvi feljegyzéssel biztosit. Amennyiben pedig az Iparos Otthon a végleges kölcsön felvételével várhat a pénzviszonyok kedvezőbbre fordulásáig, a város egyelőre 40.000 koronát bocsát az Otthon rendelkezésére a város által fölveendő fiiggőkölcsönből, hogy azzal legsürgősebb kötelezettségeit rendezhesse.
