Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-23 / 51. szám

J.

Szatmár-Németi, 1914. deczember 23.

Vigyázni tessék! Lapunknak ez évben utolsó száma, mely e hó 30 án fog megjelenni, csak 4 oldalnyi tartalmú lesz. Az ünnepi szám bősége is feljogosít minket erre. De más okunk is van az összevonásra. Lapunk újabb berendezkedése és teknikai helyzete kivánja, hogy időt nyerjünk és a nyomdai személyzetre is tekintettel legyünk, mely személyzetnek főbb része katonai kötelezettség alá kerül. Másrészt megtörténhetik, hogy lapunk az 1915-ik esztendő megkezdésével már hetenkint kétszer fog megjelenni, mely körülmény lehetőségéről már most értesíthetjük karácsonyi kellemes meglepetésül olvasóinkat. A teljes bizonyosság részleteiről a jövő számban adunk értesítést.

A róm. kath. hivek tájékoztatása s egyúttal megnyugtatása végett közlöm, hogy a hidontuli temető rendezése és körülkerítése úgy a pléb.niai hivatalnak, mint az egyháztanácsnak kiváló gondját képezi. — A tervek és költségvetés készen vannak s a költségek fedezésére szolgáló alapok is ki vannak jelölve. — A munkálatoknak már a folyó évi augusztus havában tervbevett végrehajtása csakis a pénzforrásoknak a háború kitörése következtében történt kiapadása miatt szenvedett halasztást. Szatmár-Németi, 1914. decz. 22. A székeseggházi plébániai hivatal.

Az iparsó ára 1915-ben. A ‘hivatalos lap minapi száma közli, hogy a Magyar Bank és Kereskedelmi Részvénytársaság, mint a magyar királyi sójövedék vezérügynöksége által három százalék százalék szódával denaturált iparsóra nézve a jövő évre is megmaradnak azok az árak, amelyek erre az évre voltak megállapítva. E szerint a tiszta iparsó ára száz métermázsánál kisebb mennyiségben mázsánként két korona 57 fillér, a tisztában iparsóé, pedig két korona 17 fillér, Száz mátermázsa vagy annál nagyobb mennyiségnél az ár mázsánként két korona 20, illetve 1 korona 80 fillér.

Fogoly testvérek találkozása. Zsolnáról írják : A végnéküli fogolyszállitásnak érdekes és megható jelenete játszódott le minap az ujzsolnai állomás egyik termében, a hol a foglyokat élelemmel látták el. Kél*nagyobb fo- golyszállilmány érkezett. Az egyik a Kárpátokból, a másik a Krakó közelében vívott nagy harczokból. Az egyik teremben javában fogyasztották az oroszok a hires magyar gulyást, a mikor egyszerre csak két egymással szemben ülő fogoly felugrott és ölelni, csókolni kezdték egymást. Testvérek voltak. Mind a kettő még május havában kerültek el hazulról és azóta nem látták egymást és hirt sem hallottak egymásról A sors szeszélye most összehozta őket. Fogolytársaik nagy meghatottsággal nézték a jelenetet. Az állomásparancsnok czigarettával ajándékazta meg a tesvéreket és közbenjárt érdekükben, hogy megtudják egymás czimét és levelezhessenek egymással, mert más más fogolytáborba irányították őket.

Franczia ország — a templomokban. Franczia ország a templomokban ájtatos- kodva és imádkozva készül a karácsonyi ünnepekre. Az ország. A franczia nemzet és nem a franczia nép és nemzet vezérei. Azok mos is távol vannak — nem az egekre néznek, hanem a vert hadseregre, a fegyverekre a melyekre rátették a maguk sorsát. Hiszen ők a maguk sorsát harczolják nem a franczia nemzetét. A vallásos franczia nép, is mely már oly' régen a katagombai életet, lelkületet kénytelen élni . . megtölti a templomokat a szent ünnepeken a hivatalos Francziaország nélkül is mádkozni fog a szövetségesek fegyvereinek győzelméért . . . Az Isten szeme pedig látja őket, a mint imádkoznak és simák. És az Isten bírói ítélete dönteni "fog az igazság szerint . . a mint mindig döntött, valahányszor a franczia nép vezetői azt hitték, hogy az Isten halt meg ... és nem ők fognak elpusztulni.

HÁZ VEZETŐNÖN EK ajánlkozik gyermektelen özvegy úri no. Czim a kiadóhivatalban.

VÁMO^ÁROW

kizárólagos festékkereskedésében

Sxaímár, törvényszékkel szemben

szerzi be padló festék szükségletét

1 korona 20 fillértől feljebb.

Telefon 368. sz.

„HETI SZEMLE“

A szabadakaratról.

A Mária kongreganisták 1914. XtI/14. ülésén előadta Dr. Göbl Alajos.

T. Uraim, Kongreganista Testvérek 1

Mindnyájan, kik itt vagyunk évek során át iskolába jártunk. Elemi iskolás korunkban azt hittük, hogy iskolába járni muszáj. Közép iskolás alsó éves korunkban már némi kedvteléssel teljesítettük e kötelességünket. A felsőbb osztályokban s később az egyetemen hova tovább arra a meggyőződésre jutottunk, hogy tanulni senki sem kész’tet bennünket, hanem a magunk szabad akarata húz, vonz, hajt minket a tudományok csarnokába, hogy a minket több-kevesebb szigorúsággal kezelő tanáraink élettapasztalataik és tudásuk kincstárából annyit adjanak át nekünk, amennyit átvenni képesek vagyunk.

A mikor egy évvel ezelőtt, Dr. H. B. barátom biztatására legelőször jelentem meg önök között, azt hittem, hogy kötelességsze- rüleg kell önök közé sorakoznom. Pár hétre rá már némi kedvteléssel jártam ide; ma pedig úgy érzem, hogy mindentől független elhatározással, szabadakarattal jöttem e kedves körbe, hogy önöknek, főtisztelendő Pater Bóta, szeretett praesesünk eszmetársulása kapcsán, számot adjak a- manapság sokszor vita tárgyát képező szabadakaratról megalkotott véleményemnek; helyesebben szólva, hogy szint vallják ebben a tekintetben, hogy a szabadakarat létezését v ,gy nem létezését védő teóriák melyik csoportjába állok be közembernek. y

Ha azt vallom, hogy minden a mi kö rülöttem történik bizonyos okoknál fogva szükségkép történik; ha azt vallom, hogy akaratomnak minden megnyilatkozása az akaratomra ható okok, motívumok, terminusok folytán szigorú szükségességgel áll be; ha azt vallom, hogy adott ok esetében előre adva van az akarati elhatározásom is, akkor én terminusoktól függő determinista vagyok, s mint ilyen tagadom az akarat szabadságát.

Ha azt vallom, hogy az én akaratomra kényszerítő okok nem léteznék ; ha azt vallom, hogy az én akaratom okok nélkül, vagy okok ellenére is hozhat határozatokat, akkor én terminusoktól nem függb indeterminista vagyok s mint ilyen elismerem az akarat szabadságát.

Ha azt vallom, hogy az okokat két osztályba sorozom: észbeli és észenkivül álló motívumokra s állítom, hogy akaratom független az észen kívül álló motívumokkal szemben, de függ az észbeli okoktól, tehát hallgat az ész szavára, akkor a relativ Kant-féle akaratszabadság hive vagyyok. Minthogy e háromféle felfogás a legkényesebb filozófiai problémák egyike, e teóriák helyességének, vagy helytelenségének fejtegetését továbbra is a teoretikus filozófusok gondjaira bízom s ez alkalommal mint gyakorló orvos a magam pápaszemén át orvosi szempontból próbálkozom meg e kényes kérdések rövid elemezésével.

A midőn ezt, teszem, előre is felkérem önöket, hogy eszmefutásaim végeztével álláspontom helyes vagy helytelen voltára, mint gyakorlati filozófusok, figyelmeztetni szíveskedjenek.

*

Azon erő kialakulások, melyek által emberi szervezetünk élő anyagának sejtjei, szövetei, szervei a nyugalmi állapotból a tevékenységi állapotba hozhatók inger-nek neveztetnek.

Ingerállapotokat szül: l. a világűrt kitöltő éter rezgése, a fénysugár; 2. a légnemű, a cseppfolyós és a szilárd halmazállapotú testek egyes részeinek ritmikus hullámzása, a hang; 3. A testünkben keringő vérnek, a testünket körülölelő levegőnek, a testünkkel érintkezésbe kerülő tárgyaknak, anyagoknak az öt érzéklő szervünk felületén fizikai, ké miai vagy élettani helyzetváltozást létesítő hatások összesége. (Látok, hallok, izt, szagot érzek, tapintok.)

A külvilágban ezer és ezer inger zajlik le körülöttünk a nélkül, hogy azok az ingerek felfogására alkalmas látó, halló, izlő, szagló és tapintó szerveink utján tudatunkba jutnának. (Mélyen elmerülve az olvasásba

7

nem hallom az utcza zaját, nem érzem a dohányfüst illatát, nem veszem észre azt, hogy valaki benyit az ajtón.) Azon képességünket, melynél fogva egyik-másik inger csoporttal foglalkozni tudunk: megfigyelő képességnek nevezzük. Mennél ügyesebben, élesebben vagyok képes figyelmemet egy-egy inger csoport felé irányítani, annál tökéletesebb lesz az ingerek felfogására alkalmas érzékszerveim, az ingerek továbbítására alkalmas környi, gerincz és nyúlt agyi vezető idegpályáim és az ingerek átvevésére alkalmas központi idegrendszerem épsége és működési képessége mellett az ingereket szolgáltató fizikai jelenségek, dolgok, tárgyakról az agyam ducz és kéregsejtjeiben — a jól működő fotografáló gép lemezén — az ingerek tartamáig keletkező érzéki kép. (Az olvasást abban hagyva, ha figyelek, látom az előttem ülő embereket, hallom az óra ketyegését, érzem az asztalomon álló virág illatát, erzem a kezemben levő könyv súlyát.)

Ha az ingerek megszűnnek, vagy ór- zéklő szerveimet elvonom az ingerek hatása köréből, nem foszlik szét az érzéki kép nyomtalanul, hanem az agyamban, mint a fotografáló gép fényérzékeny lemezén, továbbra is megmarad az érzékelt tárgy által kiváltott érzéki képre hasonlító, többé kevésbe tartós értelmi kép. (Ha behunyom a szememet, értelmemben továbbra is megmarad az érzékelt, látott ember alakja, a virág illata. Ha az óra ingáját megállítom, akkor is tudom, hogy az óra az előbb járt. ketyegett. Ha a könyvet leteszem a kezemből, akkor is tudom, hogy az az előbb súllyal nehezedett a kezemre.)

Ez értelmi képeket agyam sejtjeiben rövidebb hosszabb időre, perczekre, órákra, napokra, hetekre, évekre el tudom raktározni olyan módon, mint a hogyan elraktározza a méh a mézet a lép sejtjeiben.

Az egy és ugyanazon inger csoportokat szolgáltató tárgy vagy jelenség nem mindig egy és ugyanazon sajátosságaival, hanem más és más, uj és uj tulajdonságaival hat képzet keltő inger gyanánt az idegrendszerre. E miatt a róluk keletkező érzéki és értelmi képek nagyjából ugyan már ismerő0, de mindig más és más, újabb és újabb sajátosságokkal bírók lesznek. Az egy és ugyanazon tárgyról megszerezhető érzéki és értelmi képek összes sajátosságainak összetársulásá- ból, össze raktározásából alakul ki az agyamban, az értelmemben az érzékelhető tárgyak, dolgok, jelenségek összesített értelmi lényege, az úgynevezett reális fogalom (nem egyszerre, hanem szakaszonként tudom meg, hogy az embernek törzse, feje, két keze, két lába van, tud állni, ülni, járni, feküdni, dolgozni, enni, inni, beszélni, sírni, van szive, tüdeje, veséje, télen fázik, nyárban melege van, ruhát visel stb., stb. E sajátosságok összege = az ember fogalmával). A reális fogalmak ép úgy raktározódnak agyam sejtjeiben, mint az értelmi képek.

Az érzéki észreveyés által adott érzéki képek és az ezek összetársulásából kialakult reális fogalmak valamely véletlen vagy provokált inger kapcsán agyunkban bármikor sorozatosan előtérbe hozhatók, feleleveníthe- tők. E felelevenítő képességünket emlékező képességnek nevezzük. Jó emlékező képesség mellett egyetlen egy inger kapcsán az agyunkban elraktározott értelmi képek és reális fogalmak végtelen sora talokodik tudatunkba. (Tessék csak elképzelni, hogy az értelmi képek és reális fogalmak mily kavarodása alakul ki egy szóbeli érettségi előtt álló diák ember fejében, ha ezt a hat betűből álló szót hallja: „Mohács“)

A birtokunkba került értelmi képekkel és reális fogalmakkal rendelkezni tudunk. Azokat egymástól szétválaszthatjuk, azokat egymással összegezhetjük, azokat egymás mellé vagy egymásután sorakoztathatjuk, mi által uj és uj, sőt látó, halló, izlő, szagló és tapintó szerveinkkel nem is érzékelhető, tisztán csak értelmi képeink és fogalmaink összetársitása által megszerezhető úgynevezett elvont fogalmak megszerzéséhez jutunk. (Jóság, józanság, becsület, angyal, Isten.)

Az érzéki képek, az értelmi képek, a reális fogalmak, és az elvont fogalmak ösz- szesége képezi: nyelvismereti, .természettu- domáuyi, társadalmi, jogi, aesthetikai, val