Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-16 / 50. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914. deczember 16. A zárdái katonai kórház. Vitéz, szén védő harczosaink naponkint élvezik egy figyelmes női lélek áldozatkész buzgalmának jótéteményét. Nemcsak ő maga akar segíteni, hanem a jótékonyság terére vonja és irányítja azokat is, akiket szivük sarkal ugyan, de szerénységük tart vissza a nyilvános segélynyújtásától, valamint azokat is, akik tettre készen várják az alkalmat a jótevésre. A nagy közönség emez értékes gyöngyeit keresgette fel ismerősei körében, a máskülönben teljesen visszavonult urinő, felkérje őket vállaljanak el minden hónapban egy napot, amelyen a zárdái kórház sebesültjeinek uzsonnát küldenek. A részvétteljes szeretet vezette léptek nem maradtak eredmény nélkül, mert nem jár nem kél hiába, betelt az iv. Vannak napok, amelyek egy — van, amelyen két, de van olyan is, amelyen négy sőt több család egyesül, hogy a vállalat sikerüljön. És jön naponként a forró édes kávé, friss kenyér, többször kalács, sőt még egyéb is. Nincs nap, amelyen elmaradna a megígért uzsonna. Mennyi áldás száll ég felé a so- kBt nélkülözött, fáradt, sebesültek leikéből, az édes otthonra emlékeztető, jóizü, tápláló adomány élvezetével. A zárdái kórház részesült eddig is sok jótéteményben az áldozatkész résztvevő nagy közönség részéről, de nem oly rendszeresen mint most. Bizony sok gondot okozott az adományok egyenletes elosztása, amely időn- kint gazdagon majd gyéren is jelentkezett vagy időnkint el is apadt. Most valóságos áldás a biztos tudat, hogy mindennap meghozza a maga áldozati adományát. Áldja meg érte a jó Isten a kezdeményező szép lelkét, de áldja meg azokat is, akik oly készséggel osztják meg az Isten-adta adományokat, az égi jutalomnak amely érte az örökéletben jár, földi kamatja legyen az, hogy soha ne kerüljenek oly helyzetbe, hogy mások segélyére legyenek utalva. Mily nagy jótétemény lenne a többi katonai kórháznak is, ha egy-egy áldozatos lelkű hölgy kezébe venné az ügyet és rendezné példaszerűen, amint azt Páskuj Imréné fáradságos, de szives szeretettel végzett munkájával tette a zárda katonai kórházában. A „Heti Szemle“ egyik száma hozta azok névsorát, akik havonként egy napra szíveskedtek elvállalni a zárdái kórház sebesültjei számára az uzsonnadásról való gondoskodást. Vannak azonban a zárdái kórház sebesültjeinek még több jótevői is, akik naponként, hetenként, vagy határozott időközökben keresik fel adományaikkal a sebesülteket. Névszerint: Dr. Jákó Sán- dorné, Gödér Károlyné. Papp Endréné, Morvay Károlyné, Benkő József. Dr. Kováts Gyula, Dr. Kölcsey Ferenczné, Páskuj Imréné MoJvay Já- nosné, Dr. Keresztszeghy Lajosné, Dr. Haraszthy Béláné, Markó Kálmánné, özv. Böszörményi Lajosné, Bodnár Erzsébet, Erdélyi Istvánné, Blatniczky István, Beregszászi Gyuláné, Koos Kálmán, Apjok József. Bölönyi László, Szűcs Eszter, Aillont Károlyné, László Károly, leney Kornélia, Oláh Tándorné, Szilágyi Sándorné, Kerekzs Ferenczné, Figus Albert. Vidékről: Papg Árpád Udvari, Dezserando Antalné Pál- falva Szentgyörgyi Zsigmond Homok, Király Lászlóné Szárazberék. Oláh Pálné Kerekes Ju liska Szamosdob Madarassy Sándorné Gacsály Az elsoroltakon kívül sdkan járulnak apró adományukkal hozzá, hogy a sebesült harczo- sokkal legalább rövidke időre feledtessék a kedves otthon hiányát. Szent Miklós estéjén a zárda kisebb és nagyobb növendékei gyűjtésé Mikulás is jutott minden betegnek akiket igen kellemesen lepett meg e gyöngéd figyelem és hálás lélekkel óhajtottak áldást minden jótevőjükre. E. Elesett hősök. Nyisztor István a németi részi g. kath. egyház tanácsosa, aki mint népfölkelő vett részt a szerbiai harczokban, a Belgrád körül lefolyt harczokban ellenséges golyótól homlokon találva, hősi halált halt. A derék katonát felesége és öt gyermeke gyászolja. Bechine Ferencz m. kir. s. erdőmérnök az északi harcztéren Stari Stambornál október 21-én szenvedett sebesülése következtében, hosszas szenvedés után életének 31-ik, boldog házasságának 5-ik évében a halotti szeutségek fölvétele után f. hó 9-én hazájáért meghalt. Hült tetemeit csütörtökön d. u. V23 órakor az Árpádutca 59. számú gyászháztól a r. kath. szertartás szerint örök nyugalomra kisérték.. Szatmár Németi, 1914 deczember 9. Özvegye, Kovács Ilona gyászolja. Temetése nagy részvéttel ment végbe. A menekülés. Általános a panasz, hogy a menekülést azon közhivatalnokok, tisztviselők családja tagjai kezdik, kiknek családfőjét a kötelesség az utolsó pillanatokban is a hivatalhoz, a városhoz köt. Érdekes, mint magyarázza, mentegeti ezt a jelenséget egy kassai levél: — A köztisztviselőnek ki kell tartani. Sőt a veszedelemmel is szembeszállani. Erőre, függetlenségre, befolyás nélküli szabadakaratra van tehát szüksége. Ki hiszi, gondolja, hogy mindezzel a vérttel rendelkezni fog, ha a siró, jajgató asszony oldala mellett marad. Hiszen akkor, ha az asszony marad, két lelkének kellene lenni, tele bátorsággal, kitartással. Hogy egyikkel az asszonyt győzze le, a másikkal az ellenséggel álljon szembe. Miután az embernek csak egy lelke van, jobb ha az asszonyt elküldjük. Két ezüst éremmel kitüntetet szatmári zászlós. Szatmáron széles körben ismerik Lakatos Zoltánt, a selmeczbányai erdészeti akadémia növendékét. Lakatos Dániel, M. á. v. főellenőr fiát. Lakatos Zoltán aki az erdészeti akadémia negyedik évfolyamának növendéke, a K. und K. 5. Sappeurbatallion zászlósa minap levelet kaptak tőle szülei, amelyben Írja, hogy egymásután megkapta a másod és elsőosztályu ezüst érmet. A törvényszéki palotából. Biró: Mi a neve? Vádlott; Kis István. — Foglalkozása ? — Szabó. — Önálló? — Nős vagyok, [kérem alássan, tekintetes biró ur. Takarékos katonák. A 17. népfelkelő gyalogezred 3. százada ismét 1622 K-t megtakarított zsoldot küldött haza a véroshoz Székesfehérvárott és környékén lakó hozzátértozőik részére. A város a pénzt kifogja adni azoknak a megnevezett asszonyoknak, akiknek a katonák küldték. Mi is tudunk róla, hogy harczban levő katonáink itthon maradt családjaiknak küldenek pénzt. Érdekes volna tudni számokban is, mily összeget küldenek Szatmár és vidékére a takarékos harczosok. „A Magyar Kultúra“ legújabb, 19. száma megjelent igen gaidag tartalommal. A sok jeles czikk között, kiváló feltűnést is kelt. Földes Béla dr. tanulmánya: „A szoczális igazság gazdaságtana." A közelgő uj évvel kapcsolatosan ajánljuk minden müveit család asztalára e derék folyóiratot. (Budapest. VIII. Horánszky-utcza 20. Évi előfizetés 12 kor. Negyed évre 3 korona. A kir. Tanfelügyelő havi jelentéséből. Kir. Tanfelügyelő jelentette, hogy daczára a nehéz idők akadályainak, a f. tanévben 13,615 tanköteles iskoláztatott be az áll. elemi iskolákban: 7,164 fiú és 6,451 leány. 9,108 magyar, 188 német, 4.280 román, 25 tót, 4 egyébb anyanyelvű. 1835 rk., 5816 tik., 181 g. keleti, 3618 ref., 44 ág., 7 unit., 2113 izr., 1 baptista. Az állami tanítók szá ma 275, 165 férfi és 110 nő. Van működésben 33 áll. óvó 2877 kisdeddel, 6 községi 277 és 3 felekezeti 308 kisdeddel. Az áll. Tanító személyzet 21550 koronát készpénzzel és 24300 koronát^ fizetésekre jegyzett a hadi- kölcsönből. Mig a felekezeti tanítóság 7650 koronát jegyzett az állami segélyfizetéskie- gészitésekre. A harczoló katonák és családtagjaik karácsonyi ajándékaira 4516 koronát adtak össze az elemi népiskolák tanítói, mely összeg a hadsegélyző hivatalhoz felküldetett. Nagymennyiségű szederfalevelet is gyűjtöttek melyeknek elszállítása iránt intézkedés történt. Hazafias gör. kath. hitközség. A vetési gör. kath. Hitközség 27'40 fillért küldött be a szatmári jótékony Nőegyesületnek, hogy a katonák karácsonyfájához hozzájárulhassanak. A csaknem fillérenkint összegyűjtött összegek, igaz gyöngyöket képviselnek — a népiélek gyönyörű gyöngyeit. A tanítójelöltek tanulmányainak folytatása és befejezése katonai szolgálat esetén. A vallás és közoktatásügyek minisztere folyé évi október hó 9-én 136385. szám alatt knlt intézvényére való utalással a vármegyei kir. tanfelügyelőhöz egyidejűleg intézett rendeleté másolatát az egyházi főhatóságnak is tudomás végett megküldötte. E rendelet értelmében az oly tauitójelöltekkel szemben, akik szüleik, vagy gyámjuk engedélyével tanitóképzőintézeti tanulmányaik félbeszakításával, önként jelentkeznek a katonai szolgálatra, tanulmányaik folytatása és befejezese érdekében a legmesz- szebbmenő méltányosságot fog gyakorolni a miniszter. A tanítóképző intézeteknek katonai szolgálatra önként bevonuló növendékeit a rendes tanulók sorában meghagyja s megengedi, hogy midőn az illetők az önkéntes katonai szolgálatból visszatérnek, tanulmányaikat tovább folytathassák, illetve, hogy a vizsgálatokat előzetes eygedély alapján letehessék; jelenleg élvezett segélyüket pedig akadály nélkül továbbra is akadály nélkül megtarthassák és élvezhessék. A hadbavonultak adótartozása. A pénzügyminiszter elrendelte, hogy a bevonultak adója a további rendelkezésig függőben tartandó, kivéve ha az elévőlés esete forogna fenn. A katonaság részére átvett ló, járom vagy más ingóság szintén mentes a végrehajtás alól s az ezekért kapott megváltás összegét sem leh lefoglalni. Az adókivetés és összeírás alól azonban mentesítés nincsen. Portómentesek a sebesültek levelei. A következő hivatalos, kommüniké jelent meg, — A beteg és sebesült katonák levélni száz grammig és levelezőlapjai az operácziós területekről a kórházakban szállításukig a következő feltételek mellett portómentességet élveznek : A levelet vagy levelezőlapot a betegszállitmány vagy sebesültvonat vezetőjnnek kell kézbesíteni aki az állandó katonai betegállomásokon feladja azokat. Ezek az állomások az átadott leveleket bélyegzőikkel ellátják és katonai ápolási ügy jelzéssel látják el s azután a legközelebbi postánál feladják. Azok a levelek és levelezőlapok amelyek nem a fenti feltételek szerint adattak fel, portókötelesek. Buék. A névnapokra vonatkozólag már sokan gyakorlatilag keresztül vitték azt a felvetett eszmét, hogy névnapot nem ülnek, hanem a névnapi költséget a haza oltárára teszik. Most az újévi üdvözletek megváltásának eszméjét vetik fel. Hogy a sok b. u. é. k. helyett inkább áldozzuk fel az üdvözletekkel járó költséget sebesült katonáinknak, vagy egyáltalán háborús, jótékony czélra. Az eszme pártolásra méltó. Hiszen az újévi üdvözlő kártyák már a béke idején is súlyúkat, jelentőségüket vesztették. Bérkocsisok rémhajtásai. A minap egy bérkocsis hajtott őrülten városunk egyik utczáján. A kocsi kereke ki is ugrott tengelyéből és a tengely is felmondta a szolgálatot. Az iskolából jövő gyermeksereg körülvette a bérkocsit, a kocsis pedig oly piszkos, gyalázatos istenkáromlást vitt végbe., a minőt nem egyhamar hallhat a halandó. És ez az eset nem egyes eset. A rémhajtások közönséget, gyermeksereget rebbentenek szét és veszélveztetnek az átjárókon. A hiénák. Nem egyszer megemlékeztünk mór a háború tartama alatt azokról, akik ezt a nép kizsákmányolására használ ják fel Sajnos sokan vannak ilyenek. Legutóbb megint azt hallottuk, hogy egyes ügynökök a postatakarékpénztár ellen áskálódnak és arra akarják a népet rábeszélni, hogy a postatakarékpénztárból vegye ki a pénzét. Persze valószínűleg azért, hogy az általa megnevezett tekarékpénztárat boldogítsa. Megnyugtatjuk a kételkedőket, hogy a postatakarékpénztárnál az összegyűjtött koronák teljes biztonságban vannak és jól teszi mindenki, ha az ilyen hírek terjesztőit fel je lenti a hatóságnál ! Milyen világot élünk? jEgy telefon tulajdonos üzletében megszólal a hivó csengő : — Halló ! — Kérem szíveskedjék nekem ide küldeni a szomszéd kereskedő urat. — Ki beszél ? — Az önt nem érdekli. — De mégis csak talán tudhatom ki kér tőlem szívességet. — Be kiváncsi. Az önt egyáltalán nem érdekli. Nekem az érdekem, hogy ide küldje a megnevezettet. — Ajánlom magam. Nem vagyok úgy berendezve, hogy ilyen urnák szívességet tegyek . . . Ilyen világot élünk, bizony.
