Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-16 / 50. szám

4

HETI SZEMLE

Szatmár-Németi 1914. deczember 16.

met, osztrák-magyar hadseregnek győzelmei, Az általános vélemény most az, hogy Németország Ausztria-Magyarország győzelme csaknem biztosra vehető és igy magától értetődően a spanyol közvélemény határozott változást mutat és senki sem beszél már arról, hogy beavatkozásról is lehetne szó. Portu- galliát illetőleg a spanyolok a leghatározottabban azt hiszik, hogy Anglia spanyol területet Ígért Portugáliának. Ez a gyanú, valószínűség nagy elkeseredést okoz a Spanyolországban.

Vakok vagy számítók azok a maguk jövendőjéről, nemzeti nagyságáról álmodozó nemzetek, melyek a muszka kinyújtott karjai előtt még ma is gondolkodva álldogálunk, hogy vájjon ne dobják e magukat ölelő pártfogásukba. íme, a lembergi ukáz nem csak a jó lengyeleknek szól, de a ruthénnek is megtiltja, hogy még magán érintkezésben és üzleti levelezésben a ruthén nyelvet használják. Az egyedül üdvözítő nyelv most és mindörökre az orosz. Hát ilyen tapasztalatok után, ha nem elég a múlt tapasztalata: lehet e bizni a muszka Ígéretben, mely az ő karjaiba térő balkáni államoknak függetlenséget nagyságot és boldogságot igér.

A csalódás. A csalódást rejtegetni, ta karni, beismerését is huzni vonni, az is taktika. Most már tovább nincs taktika. Érezhe- tőleg, sőt erősebben is kifejezést adnak franczia angol, orosz annak, hogy csalódtak egymásban. így például Anglia azt hangoztatja igen éles és bántó kritikával, hogy Oroszország foszlatta szét reményeit. A lengyelországi harczoktól várta Anglia — a németek, osztrákok és a magyarok teljes megsemisitését. És ime, a helyett, hogy Berlinbe, Bécsbe, Budapestre, jutott volna az orosz, súlyos vesztességgel Lodz eleste következett És Varsó sorsa is bizonytalan. Aztán csalódásról beszélnek irrtak viszont Oroszorszában is. A francziák kíméletesek a németek iránt. Mikor az orosz hadsereg véres harczokat folytat Lengyelországban, a németeket csak éppen tessék-lássék támadásban részesíti a franczia. Itt gyanút fog az orosz . . és nem tartja lehetetlennek a szörnyű csalódást, ki ábrándulást.

Rendületlenül. Rendületlen hittel, jogos reménnyel lelkűnkben, szivünkben fogadjuk a dicsőséges és egyes sikertelen harczok hírét is. A hirt, a híreket, melyeknek hatása alatt sokszor megrendül a hazafias lélek. Vizsgáljuk meg laikus ésszel, de igazságos okos lélekkel mindig a háborúnak eddigi tartalmát. Nem egyes, kiszakított eseményt . . de az ötödik hónapban folyó harcznak teljes komplexumát. Es akkor megfogjuk találni a biztos talajt, melyen lábunkat megvethetjük, Ítéletünkkel lelkünket megnyugtathatjuk. Mert van sebünk. Bánatunk, vesztességünk, kárunk ? Nekünk volt-e csak. Kissebbek lettünk nemzetünk megalázódott ? Vitéz katonáink szégyent hoztak fejünkre ? Nagyobbak súlyosabbak lettünk. Csudát csináltunk. Mert még azok a nemzetek is megsemmisülésünkre gondoltak a maguk lelkének rejtekében, a kiket ellenségeinknek nem tekinthetünk. íme az ötödik hónapja . . hogy a mit bizony álmodni se igen mert a világ . . ötödik hónapja, hogy a mi hőseink bámulatra birják a minket kicsinylő, benső meghasonlásokra számitó világot. Rendithetetleeül bízunk igen abban, a minek oly találóan adott kifejezést a nemzet leikéből markolt kifejezést a képviselőház, hogy hős katonáink és dicső szövetségesünk küzdelmei révén . . mienk lesz a győzelem. És mielőbb élvezni fogjuk az egészséges béke gazdag áldásait.

Háborús hírek. A németek sejtetik, hogy valamelyes akcziá van a német-franczia béke érdekében, de tiltakoznak az ellen, mintha ebben az akczióban nekik legkisebb részük volna. — Perzsia hadat üzen Oroszországnak. —- Nagy tiszthiány van Oroszországban. A czár 10 ezer — három-négy hónapos tanfolyamot végzett diákot mint hadnagyokat küldött a hadseregbe. — Lodz bevételénél semleges hadi tudósítók 100 ezerre becsülik az oroszok veszteségét halottakban és sebesültekben. — Japán nem jön. A londoni japán nagykövet kijelentette volna, hogy a

hir a japán segítségről (F'rancziaországnak) csak tévedés lehet. Vájjon nem a ravasz japán, akarja a világot megtéveszteni. — Az északi francziaországi macskaszemü indiai katonákról sokat Írnak a haditudósítók. Ezek az éjszakai harczokban a legvadabb sötétségben is a legnagyobb biztonsággal mozognak. A németek már kitanulták macska természetüket. — Az antánt diplomácziája haragszik ; nem takarja, hogy nem csak a bul- gároknál, de Rorníniában és Görögországban is kosarat kapott. Lembergben deczember 11-iki ludósitás szerint nagy hideg van és a hó méter magas.

A barbár magyarok. Eay genfi előkelő szálló szalonjában együtt ültek a vendégek ; közöttük egy magyar asszony is, aki látja, hogy egy franczia jelvényt hordó hölgy nagyon kínlódik egy hatalmas pamutköteg kibogozásán, gombolyitásán. Erre fölkel a helyéről, oda megy a franczia asszonyhoz és kedves fejbólintással fölajánlotta a segítségét. Segitett is kibogozni és másfél órán át gombolyítani a pamutot a harczban lévő franczia katonák hósapkája számára Amikor készen voltak a franczia hölgy megköszönte a segítségét avval a megjegyzéssel, hogy nemde jót fog ez a, meleg holmi tenni a tni harczo- sainknak? És minden franczia asszony szívesen segít a másiknak ebben a munkában. Mire a magyar asszonyunk megjegyezte:

— Igen szívesen segít még egy magyar asszony is !

A franczia asszony nagy csodálkozással kérdi;

— Ön magyar asszony és mégis segitett a franczia katonák számára pamutot gombolyítani ?

— Igen, — felelt a mi asszonyunk — pedig az uram Francziaországban két hónapja hadifogoly, nagyon sokat szenved és én mégis szívesen voltam segítségére, hogy a franczia katonáknak minél több hósapkájuk legyen minél kevesebbet érezzék a hideget 1

Vilmos császár 42-ősei és Tisza István 48-asai. Tisza István grófnak legutóbbi berlini látogatása alkalmával Vilmos császár dicsekedve hozta elő a minden akadályt legyőző 42 ős ágyukat. A kihallgatás alatt tért rá a németek császárja.

— Nos mit szól Excelenciád az én 42- őseimhez ?

— Szép, szép Felség, de mit szól Felséged az én 48asaimhoz? . . . Hogy mit szolt a magyar 48-asokhoz Vilmos, azt már nem árulta el a fáma, de mindenesetre tetszhetett a németek császárjának ez az öreg ágyú is.

A falusi kaszinóban. Szép, nagy háborús térképet rendelt meg az egyik jobb- módú falusi kaszinó. Ahogy a fali térkép megérkezett a falu egyik politikusa bütykös ujjával végig böngészi az újdonsült térképet. A mikor aztán végigkóstolta tekintetével a fránya módon kiszörkesztett mapfát, tudálé- ajkbiggyesztéssel mond keserű kritikát az uj kaszinói bútorzatról:

— Aszondom urak, hogy ez a mázol- mánvos papirlepedő hiányos 1

— Hogy-hogy?

— Hm. Amint végigjárattam szemeimet ezen az izén, hát egy várost nem találok felpingálva itten.

— Ugyan melyik az ?

— Hm. Hogy melyik ? Hát százszor is olvastam az .újságban, hogy a mieink Offen- zivába mentek. Hát most hol van itt az az Offenziva városa ?

A hadi kölcsön történetéből. Mikor a történetiró az utókor számára fogja össze- gyüjtögetni a háborús idők gyöngyeit, beszédes sokatmondó adatokat talál a népéletben. Ilyen például ez is: A rádiházai gazdasági cselédség a megyei hitelszövetkezeteknél és bankoknál 16.700 koronát jegyeztek a hadi- köscsönre. Az aláírók ezek : Jónás Vendel majorvsgazda 4509, Krázli Ferenez 3200, Kaszás István béres 4200, Pajor József (kertész 2100, Mészáros István kocsis 2000, Károlyi Sándor kovács 900, Szakáll Pál gulyás 1300, Róka Anna szakácsnő 300 korona.

Tiszteljétek a közkatonákat !*

Tiszt vagyok ... ha Iái a közlegénység, Tisztélkedve megyen el mellettem ;

Én pirulok, gondolván magamban: Nincs igazság, nincs igazság ebben. Nekünk kéne köszönteni őket,

Mert minálunk sokkal többet érnek. — Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők, mint a hadvezérek.

Velők állunk a csaták tüzében,

De mi tudjuk, hogy miért csatázunk,

Mert van. ami győzelemre buzdít,

Vagyon elvünk, van tin gazdaságunk,

S von előre csábitó varázsa A dicsőség ragyogó szemének. —

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nugyobbak ők, mint a hadvezérek.

8 mit tudják ők, mi az a dicsőség?

S ha tudnák is. mi hasznuk van benne? Nincsen lap a történet könyvében,

A hol nevök feljegyezve lenne.

Ki is győzné mind fölirni, a kik Tömegestül el-él,vér ezének ? —

Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők mint a hadvezérek.

Ha megtérnek csonkán a csatákból, Koldusbotot ád a haza nékik.

S ha elesnek, a felejtés árja Foly sírjukon s neveiken végig.

Es ők még is neki mennek bátran Az ellenség kardjának, tüzének! — Tiszteljétek a közkatonákat,

Nagyobbak ők. mint a hadvezérek.

*) Időszerűnek tartjuk most, Petőfinek ezt a költeményét leközölni.

A drágaság- rabigája alatt

nyögő közönség, jól figyelj ide. Közepesnél is gyengébb termésünk volt. Kivitelről szó sem lehet s a gabona, a liszt ára a háromszoros ár felé utazott már a háború uzsoraczégére alatt. Mikor végre a hatóságok kimondották, hogy ; megállj. Lett kétszeres ár a béke áraihoz képest. A városok meghatározták a maximális árakat. Nevezetesen a lisztét. Olyan ez az ár, hogy a fogyasztó közönség teljes igazsággal tiltakozhatnék ellene, mert még ez is elviselhetetlen.

És mi történik ? A fogyasztó közönség ezért a még mindig uzsorának nevezhető maximális árért szinte nem győz hálálkodni a hatóságnak, a liszt urak pedig elhatározzák itt is, amott is, hogy megfellebbezik. Vétót mondanak a csillagokig. Ha kell, még azon túl is, mert nekik nem kell olyan olcsó ár. Ők egész munkát szeretnek végezni. Már pedig ezzel a hivatalos árral csak kétharmadában lehet lenyúzni a bőrünket. Pedig nekik az egészre fáj a foguk. A húsúnkra is, csontunkra is. Rajonganak a fogyasztóért, egészen felakarják falni. A maximális ár mellett hosszabb ideig el tudnánk tengődni. Ettől iparkodnak megmenteni minket a felebbező lisztnagyságok. Forduljunk fel egyszerre, mit huzzuk-halasszuk a koplalást.

Így a lisztkirályok. És felebbeznek. Hát csak felebbezzenek. Úgyis elkergetik őket feleb- bezésükkel együtt. Ezt minden fogyasztó biztosra veszi. De ennek a lefelebbezésnek azután amolyan magyarosnak és érthetőnek kell lennie ám.

Egyházmegyénk gyűjtése. A szatmári egyházmegye papsága a Hadsegélyző hivatal nemes czéljainak előmozdítására, a hadbavonultak hátramaradottjainak és az elesettek árváinak felsegitésére 3857 koronát gyűjtött, mely összeghez püspökünk maga 2000 koronával járult. A székeskáptalan közvetlenül szolgáltatta be a maga 500 K adományát a Hadsegélyző hivatalhoz.

Városi közgyűlés. Hétfőn délután volt Szatmár sz. kir. város törvényhatósági deczember havi bizottsági ülése. Csaba főispán elnökölt. A városatyák megrovásra méltó gyér számban vettek részt. A főispán megHÍREK