Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-11-25 / 47. szám

I XXIII. évfolyam. Szatmár-Németi, 1914. november 25. 47. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. I Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivaialt illető összes küldemények, pénzek, hír detések stb. Dr. UaUUay Kálmán szeminárium vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona---------------- Nyllttér sora 40 fillér. ---------------­A lap megjelenik minden szerdán. A béke fejedelme. A pápák meghalnak. A pápa­ság tovább él és betölti Krisztustól rendelt hivatását. A haldokló, a Péter sziklájától búcsúzó pápa utolsó intése volt né­peknek és fejedelmeknek, hogy olt­sák el idejében a szikrát fogott fák­lyát, nehogy lángba boritsa — az egész világot. Mire az uj egyházfejedelem elődje kormánypálczáját átveszi: iine a világ harczban. Irtózatos lángba jutott. A minőt még századok nem igen Játtak. Es eme rettenetes zivatarban még a békeség hangja is eltűnt a földről. Csak a semlegességnek erőtlen, tört kijelentései ismétlődnek a még harczban nem álló népek ajkain vagy a minden áron való hosszú harcczal való fenyegetés a kétség- beesettek végső erőfeszítéseiből. * Az Egyház fejedelme semleges nem maradhat. 0 az emberiségnek, minden népeknek Atyja, lelki ve­zére. Az ő karjai át kell, hogy öleljék az egész emberiséget. Sze­retettel, könnyeivel, de tetteivel is. És át is öleli. Félelem, csiiggedés nélkül, a legmagasabb küldetésre hivatottak bátor leikével emeli fel első szóza­tában szavát — az emberiségnek, a népeknek békeségeért. Mert iine, teljesedve látja Krisztus Urunk szavait: — Hallani fogtok harczokról és lázongásokról. Nép fog feltámadni nép ellen és ország ország ellen. Vérben — tűzben van csak­ugyan az egész világ. Az emberek millióinak vágyát, a békeségért való sóvárgását nem meri senki ki­váltani a lelkekből. A népek feje­delmei, kormányai, kiket még megkímélt a harcolóknak vére-om- lása: látszólag csendesen, valójában benső izgalmak közt lesik az osz­tozkodás idejét. Csak Krisztus helytartója, az uj pápa meri nyíltan, hatalmas szelle­mi, lelki, függetlenségével felemelni a zivataroknak földet, tengert meg­rázó idejében szavát, hogy a szent kereszt békéjének nevében vessenek véget a nagy vérömlésnek, pusztu­lásoknak, a milyent a legviharosabb századok is alig láttak. Nem fél a kicsinyléstől. Szóza­tára talán el sem ülnek azonnal a har- czi mezők zivatarjai, mint a Meg­váltó parancsára megcsendesedett a háborgó tenger. De e szózat behatol a lelkekbe. Kinyitja az elzárt sziveket. Megdöb­benti a vad elszántságot is. Pedig szózata nem az imperatorok, a vi­lághódítóknak büszke szava. Szelíd, atyai, mint a földön 'járó Krisztus szava volt, mikor az eltévedt, a szen­vedő emberekhez beszélt. * * Am a béke fejedelme az embe­riség szeretetétől forró leikével egy másik háborúra is ráveti aggódó, sőt megdöbbenő tekintetét. Ez a háború, ez a másik harcz nem véres küz­delem. Nem fizikai harcz. A szellemek harcza! Egy nem ke- vésbbé romboló és talán még pusz- titóbb hadjárat. Hiszen a mai vér­Négy nap a maszka uralom alatt. — Naplótöredék a háborús napokból. — Irta: Egy irgalmas nővér. IV. Az nap (okt. 3-án d. u.) előző bejelen­téssel néhány magyar és egy kozák sebesül­tet hoztak a kórházba. A nővérek szivesen fogadják. Forró teával kínálják meg a sze­gény sebesülteket, a kiknek szükségük volt a felmelegedésre ... Rövid idő teltével mélyen el is aludtak. Egy magyar tiszt is volt a sebesültek közt. A czivil életben — mérnök. Tisztünket éjjel-nappal két kozák katona őrizte. Ezek az őrök unalmukban ivszámra irogották a leveleket Oroszországba. Csak úgy csillogott a szemük irás köz­ben, hogy végre papiroshoz és tollhoz jut­hattak. A szegény magyar tiszt pedig kínosan vergődött. Láza volt. Fejét fel-felvetette, mintha figyelné, nem hallhatja-e még a mi ágyúink bömbölését. Az ápoló nővérek meg­nyugtatták. Mire ő is megpihenhetett kissé. Október 4-én, álmatlan éjszaka után, szomorúan, de Istenbe vetett bizodalommal végeztük reggeli imádságunkat. A hónap első vasárnapja volt; * segédlelkész nagy misét szolgált. Mise alatt a „Boldog asszony Anyánk“ kezdetű éneket zengedeztük. Oh, mint éreztük át minden szavát; főleg, mikor ezek a szavak hangzottak ajkainkon : — Szállj közénk . . . Anyánk. Oh sírj te is velünk I Vigasztalj és mentsd meg nemzetünk. Többen jelen voltak a szent misén. Ok is velünk könnyeztek, velünk éreztek. Mintha egy szivünk és lelkünk volt volna. És újra megerősödtünk a szent áldozásban. Mintha fizikai erőnk is megaczélozódott volna. Senki nem panaszkodott gyöngeség- ről, kimerültségről. Pedig már három éjsza­kát virrasztottunk át. Kilencz órakor a templomba mentünk. Láttuk, hogy egy-egy lovas kozák szaladgál a kórház körül. E’élénken, kémlelődve tekin­gettek az udvarunkba. Az eső zuhogott. Mi elmélyedve igye­keztünk Isten házába. A templom, mely máskor szinültig megtelik, most kongott az ürességtől. A főesperes csendes misét mond, mert a kántor is elmenekült. Evangelium után jóságos szavaival nyugtatja, vigasz­talja az itt maradt csekély számú híveit. Imádkozásra buzaitja őket. Utasításokat ad. Hogy otthonukban maradjanak. Vigyázók legyenek és őrködjenek az elmenekült szom­szédok házára, otthonaira is. A legveszedel­mesebb elemek az itt maradt csőcselékek, melyek már több házba betörtek. És rabol­tak. A hívek figyelmébe ajánlotta a Dobay tanácsos hirdetését, ki a polgármester helyett következő szövegű plakátot függesztetette ki a városban: — A jelenlegi hadi állapotokból kifolyó­lag tudatom, hogy városunkban a Korona. Központi és Kis Pipa vendéglők tarthatók nyitva. A többi szállodák és italmérések a legszigorúbb tilalom mellett — zárva tar­tandók. A katonaságnak alkoholos italokat, bort, sört, pálinkát adni tilos. Még pedig a leg­szigorúbb büntetés tarhe alatt. Polgári egyé­neknek este 9 órától, reggeli 5 óráig az ut- czákon járni, tartózkodni tilos. A katonai parancsnokság kijelentette, hogy a város la­kossága irányában ellenséges indulattal nem viseltetik, viszont elvárják, hogy a közönség is jó indulattal legyen a katonaság iránt; annál inkább, mert az ez ellen előfordulható viselkedés a város közbiztoságának rovására nagyon veszélyessé válható módon fog meg- toroltatni. Felhívom a kereskedőket, hogy üzleteiket zárva ne tarsák; erre ok nincs és a boltok megnyitása által a közrend szük­séges helyreállítása czéloztatik. A rubel alakú pénzek közforgalomba átveendők. Ok is át­veszik a mi pénzünket. 1 rubel = 3 korona 33 fillér, 30 kopek = 1 korona, 3 rubel = 10 koronával. Mindezekhez ,szigoru hozzáal- kalmazkodásra a város lakosságát úgy saját maguk, mint a város jóléte érdekében újó­lag felhívom. Máramarossziget, 1914. okt. 13. Dobai Sándor, a polgármester helyett. * Megható volt, mikor az isteni szolgálatot végző pap cziboriummal áldást adott. Áhí­tattal énekeltünk a buggó orgona hangjai­nak kíséretével. A kántort ez alkalommal a főesperes helyettesítette. Orgonáit és ő kez­dette meg az éneket is mélabus bariton hangjával. Isteni tisztelet után benéztünk a zár­dába. Aztán siettünk vissza — a kór­házba. Lovas kozákok csatlakoztak hozzánk. Figyelgettek és a kórházig elkísértek. Iga­zán — megbámultak bennünket, Mint értesültünk, a kozákok a kórház udvarának bejáratánál a szolgáktól és ápo­lóktól kérdezgették : — Kik ezek a szép, fehér kalapos, ko­moly szent arezu nők ? 1

Next

/
Thumbnails
Contents