Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-28 / 43. szám
6 HETI SZEMLE Szatmár-Németi 1914 október 28. lességüket. A folyó iskolai évet csak úgy lehetett megnyitni, hogy társadalmunk áldozatkész s megfelelő szakképzettséggel biró tagjai közül többen szívesek voltak előadásokra vállalkozni. Ezek szerint a főgimnáziumi tanárkarnak ma több külső tagja van. Beyer Jenő kir. főerdőmérnök tanítja a természetrajzot, a II. és IV. osztályban. Mikola András fesztőmiivész a szabadkézi rajzott a V—VIII osztályban, ifj. Molcsány Gábor kir. erdőmérnök a természetrajzot az I. V. osztályban, K. Pauer Viktor bányafőmérnök rajzológeometriát a III., fizikát a VII, matézist a VIII. osztályban. Sipos Lajos áll. vasúti mérnök a rajzoló geometriát az I. II. osztályban és mathesist az V. osztályban. Szicsák Ödön elektrotecnikus mérnök rajzoló geometriát a IV., mathesist a IV—VII. és fizikát a Vili. osztályhan, Veress József kir. bányatanácsos számtant az I, II, ásványtant a VI. osztályban. Valóban elismerésre méltó ez a nemeslelkü válalkozás, amely nékiil a főgimnázium ez évben meg sem nyílhatott volna. A tej. A jó tej áldás a háznál. A rossz tej méreg és a gyomornak megrontója. A hamisítások e korszakában a leglelketlenebb csalások egyike a tej hamisítása. E lelketlen- séget, tetőzi, ha ilyen időben történik, mint a mai (mikor jól meg kell fizetni) és történik a szerencsétlen menekültekkel szembén. Azt haljuk, hogy a menekülteknek jól megvizelt tejet árutak, adtak el. A hatóság résen volt, megbüntette a lelketlen tejárust. Az ilyen kalmárnak meg kellene tiltani, hogy tejet árulhasson. A temető. A temetőbe már sokan ellátogatnak. Gondos, gyöngéd kezek rendezik a sírokat. Nézd meg egy városnak, községnek temetőjét és megtudod, milyen kapcsolatban, milyen hálás kölcsönhatásokban van a mult a jelennel. Az emberiségnek legértékesebb javaival. A mostani hallottak napja nem gyászpompát kíván. Tehát nem a külsőségnek a ragyogása legyen a szivek kegyelete. Hanem mély bensőség. A mi megtisztítja az élők lelkét. Méltóvá teszi a mi kegyeletünket a hősi halált szenvedett elhunytak emlékezetéhez. A magábaszállás, az a nagy mementó . . megemlékezés legyen középpontja a mi ünnepünket, mely az embert az imádsághoz és jócselekedetek gyakorlásához vezeti. A ki most nem tud imádkozni . . az soha sem fog megtanulni istenesen cselekedni. Gazdasszonyi állást leeres egy középkorit magános nő vidéki plébániára. Czim a kiadóba. A „toti.“ A „toti“ kártyajáték. A legveszedelmesebb szerencse-játék, melyhez nem kell elme, csak szerencse. Éppen azért sokan játszhatják. Játszák is, mert hiszen a szerencsét sokan kergetik. Városunkban ez a pusztító szerencse játék már jó ideje — nem bujdosott, hanem nyíltan „üződött.“ Uton- utfélen hallani lehetett az „éjszaka“ eredményét. Még neveket is nyíltan emlegettek, ósz- szegeket is. Szerkesztőségünkbe is érkezett két Ízben tudósítás arról, hogy még a hadba vonulő katonáink közül is áldozatokat szedett „a toti“. Névtelen leveleket azonban figyelembe nem vehetünk. És bíztunk abban, hogy végre is „a toti“ annyira plbizakodik, hogy szin'e ordítani fogja — a kifosztogaltak egész sorát. A mit vártunk bekövetkezett. A főkapitány felhívja a esendőrség főparancsnokságát, hogy a kávéházak fosztogató kártyajátékait szüntesse be és ügyeljen reá, hogy a „to1i“-ból elég legyen. Jellemrajzok a Kath. Egyház életéből. Bangha Béla S. J. Második kiadás. Ötödik kötet. Szemelvények a szentek és boldogok köréből. Bangha Béla ragyogó tollal megirt Jellemrajzainak ötödik kötete méltó folytatása az előző négynek. Ez a kötet hat életrajzot közöl; valamennyit az Egyház legragyogóbb lapjairól. A következők életrajzait tartalmazza a kötet : Tarzusi szent Pál, apostol és vértanú. Szent Ágoston hippói püspök. VII. szent, Gergely pápa, Szent Benedek rendjéből. Árpádházi szent Erzsébet, thürin- giai tartománygrofnő, Boldog More Tamás. Anglia lordkanczellárja, vértanú. Boldog Campion Ödön, Jézustársasági áldozópap, vértanú A kötet ái a 1 korona. C__A Pesti Hírlap, meg a papok. Jé ideig szó nélkül tűrtük, hogy a „P. H,“-ban egy inmorális agyvelejű ember, Szász Zoltán galádsággal, magyar emberhez méltatlan módon firkál a papság ellen. Ezekben a nagy napokban, mikor valóságos hazaárulást követ el, aki a hazát híven szolgáló testületről igy ir. De jól esett lékünknek, hogy ezt a inmorális koponyát annyian és annyian kelő méltatásban részesítették városunkban is, nem csak tekintélyes világi katholikusok, de a müveit és igazságos protestáns előkelőségek is Sőt — tudunk esetet, — hogy Szász Zol- tánukkal egyetemben végeztek magával a PP. H.“ újsággal is. Ugylátszik, hogy észrevette magát maga a Pesti Hírlap is. Úgy látszik, hogy a Pesti Hírlap szerkesztőségében sem osztják inmorális agyvelejű Szász Zoltán szívességét. Mert nevezett lap legközelebb vezérczikkben (Reverendás hős czimen) ad elégtételt, melyre különben a magyar kath. klérus egyáltalán nem szorul a gyalázatos, kirohanásukért. A mi pedig a lelkes 40 református lelkésznek elhatározását illeti, hogy t. i. fegyvert ragad és a harcztérre megy . . tisztelettel hajolunk meg. Hiszen a kath. klérus tagjaiból is számosán vannak a harctéren és már sebesültek, sőt halottak is vannak köztük. De mi történt ? A mi, hogy természetes is. A jelenkezők és egyben ünnepelt prot. lelkészek egyike beszédet intézett a közönséghez és annak tudomására hozta, hogy a haza érdeke most még azt kívánja, hogy egyelőre itthon maradjon az a 40 protestáns lelkész az árvák vigasztalására. De majd, ha a hadvezetőség kívánja . . úgy akár egy szálig elmennek. No, igaza van tehát a Pesti Hírlapnak, hogy a gyilkoló fegyver nem az egyedüli eszköz, a mellyel védeni lehet a nemzetet. Karuk foglalkozási évek szerint és hivatások szerint változik a fegyver is, amellyel mos1 harczolni kell. A papságra nagy'szükség van most itthon. Helyes. Csak azt kérdjük, mi szüksége van ennek a nemzetnek most a Szász Zoltánok gyalázatos kirohanásaira. Vilmos német császár pohárköszöntője. Nekünk magyaroknak van egy s^óp és nagy emlékünk a német császártól. Az a beszéd, amelyet, mint felséges királyunknak vendége Budavárában mondott rólunk magyarokról. Ebből a pohárköszöntőből újra fülünkbe csengenek a szavak : — Egy Hunyadi Jánosnak, egy Zrinyi Miklósnak neve említésére hangosabban dobog a német ifjak szive. Ki tudja, hogy a hatalmas császár már akkor bízott a magyar nemzet hősieségében, a magyar vitézség ősi erejében. Ki tudja, nagy lelkének előre való látása nem érezte-e, hogy a Hunyadiak és Zrínyiek hős tettei ismétlődni fognak. És ismétlődnek . . És nem csalódott a hatalmas császár Vitéz katonáinkkal, a Zrínyiek és Hunyadiak utódjaival találkozik a harcztéren. És elismeri, hogy hősies, halált megvető bátorságuk, szívósságuk ma is megdobogtatják az ő szivét. Megdicséri őket a mi katonáinkat és tanúságot tesz arról, hogy a magyar katonák ma a világ első katonái közé tartoznak. ^ Milyen gyorsasággal vonultak fel az ókori hadseregek? Az egyes háborúkban mindig nagy szerepet játszott a felvonuló hadseregek gyors mozgási képessége. Ez a modem stratégia főelőnye, de azért nem szabad lebecsülni a régi hadseregnek a mozgékonyságát sem mert, amint példák mutatják, a kezdetlegesebb jármüvekhez és egyéb közlekedési eszközökhöz képest azok is elég gyorsan működtek. így például Caesar Rómától a Róhnéig nyolez nap alatt tette meg az utat, ami körülbelül napi 150 kilométer sebességnek felel meg. Hannibál már nem ment ilyen gyorsan. Naponta csak 45 kilométert tudott előrehaladni, igaz, hogy ezt a távolságot az egész hadsereg képes volt megtenni, mig Caesar szükebbkörü környezetével egymaga tette meg a 150 kilométert. Egyes küldöoczök még gyorsabban haladtak előre. Futárok 200 kilométer gyorsasággal is képesek voltak előrehaladni, de a gyorsaság rekordját mégis Tibérius tartja, aki Páriából sietett a Germánjában megbetegedett Donsus látogatására. A római császár huszonöt óra alatt háromszáz kilométert tett meg. Egyes nyugtalan, visztegetes újságok nem ETrváfi eílenállani még most sem azon szenvedélyeknek, melyekből béke idején táplálkoznak: negélvezett lelkiismeretességgel és a haza érdekének czége alatt akarnak sá- fároskodni a kath. főpapok, káptalanok jótékonysági mértékén. Hallgattunk eddig, mert van mérsékletünk, van úri fölényünk ezekben a nagy időkben azokon, a kik csak papiroson hirdetik a harmóniát, az egységes érzést, a testvéri szeretetet. Mert van okunk hinni, hogy a magyar főpapság és káptalan, de általán a magyar kath. klérus nem szorul semmi féle sáfárkodásra, irányításra vagy buzdításra a hazafias kötelességek terén. Es soha egyetlen egy lépést sem tesz azért, mert ez vagy az a viszketeg, türelmetlen újság ekkor vagy igy akarja, hogy történjék. A magyar kath. klérus halad a maga ősi utján, elődeink dicső és áldozalos példáin s tesz, ad, akár mindenét is oda adja a haza oltárára, mikor kell és annak ideje elérkezik. Ezt mi már — provokáltatva----a háború kezd etén nyíltan megírtuk és Írjuk most is. És egyelőre rövid, általános vonásokban módunkban van jelenteni, hogy azon áldozatokon felül, melyekkel ez a főpapság, ez a klérus már eddig is áldozott, most elérkezettnek látja az időt, hogy a maga nagyobb áldozatos adományát a haza oltárára letegye. Hatalmas áldozatos cselekedet lesz az, mellyel — ha újra szüksége lesz a nemzetnek — nem végezte be a maga kötelességét. Mi nem irtunk még eddig egyetlen szót sem arról, hogy hol varrnak a bankároknak, a pénzintézeteknek, a beköltözött és itt dúsgazdaggá lett vállalkozóknak, pénzembereknek nagy adományai, áldozatai? Nem irtunk, mert nekik is szabadságuk szabad akaratuk van arra, hogy akkor tegyenek jót, nemest, nagyot, mikor a nemzetnek arra legnagyobb szüksége van. De azt mrg kell jegyeznünk, hogy mig ezekről a jótékonysági forrásokról mélyen hallgattnak azok a nyugtalan, hazamentő újságok : addig a magyar főpapságnak klérusnak már eddig teljesített áldozatos közadományairól teljesen megfeledkeztek a nagy hazamentők, a kik még ma is a gyűlölet, a türelmetlenségnek hangján Írnak a magyar hazafias főpapságról és klérusról. De czélza- tunk visszafelé sül. A nagy közönség már tisztában van a kancsal mészárosokkal. A kik nem oda néznek a hova ütnek Egészen másfelé. Csakhogy most már más idők is következnek ám. A háború. Háborús hírek. Az orosz hadügyi vezetőség nehezen teremti elő a szükséges mu- nicziót. Az állami fegyver és ágyugyárakban német vezető munkások- dolgoztak. Ézek most a német hadsereg számára, otthon gyártják a töltényeket. — A háború azért tart sokáig — Írja egy tekintélyes világlap, mert- a mostani háborúban letesznek a csapatok az egymásra rohanásról. Ma az ásó egyik legfontosabb támadási eszköz. Ez magyarázza meg a háború hosszadalmasságát. (No majd a huszárok gondoskodnak, hogy egymásra rohanás is legyen Az orosz fővárosba még mit sem tudnak Przemysl fölszabadításáról. — Egy millió embpr pusztult el eddig az entente részén. Ennyi halottja, sebesiiilje és fogságba került katonája van a hármas szövetségnek. Még nem tart három hónapja a háború. És egy millió áldozat. — Az osztrák-magyar Mo narchiának eddig ötvenezer hadifoglya van. A münkheni „Neueste Nachrichten" bécsi tud sitója hivatalos jelentés alapján kimutatást közöl az ausztriai és magyarországi hadifoglyokról, ar oroszokról, szerbekről és tnon- teoegróiakról. A hivatalos számítás szerint most negyvennyolczezer hadifoglyot őriznek Ausztriában és Magyarországon; a foglyok közt körülbelül 3500 tiszt vau. Ez a szám azonban most naponta növekszik. Höfer egy utóbbi jelentése iz tizenötezerrel növeli meg a hadifoglyok számát. - - Nem lesz halottegetés Németországban. A Magyar Kutir a következő jelentést teszi közzé: A porosz hadügyminisztert bizonyos oldalról megkeresték, hogy a háborúban a hullaégetést engedje meg, vagy rendelje el. Az előterjesztést a hadügyminisztérium közegészségügyi osztálya gyakorlati okokból is kereken elutasította. Tessék most
