Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)

1914-10-08 / 40. szám

XXIII. évfolyam Szatmár-Németi, 1914. október 8. V » 40. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — 8 K — f. Negyedévre — 2 K — f. Félévre — 4 , — , Egyes szám ára 16 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 6 korona A nerikái Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár. Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos A SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir­detések stb. Di*. Bakkay Kálmán szemináriumi vice-rector czimére (Szatmár, Szeminárium) küldendők. Pályázati hirdetések egyszeri közlése 5 korona----------------- Nyllttér sora 40 fillér. ----------------­A lap megjeleni!* minden szerdán. Komoly napok. Egyházmegyénk öt politikái megyéből áll, melyek közül Ung, Bereg, Máramaros határain és szorosain keresztül igyekezett a muszka betörni. Ugocsa és Szatmár megye távolabb vannak a határtól. Ezeknek a földje eddig még nem látott muszkát, komolyabb baj nem fenyegette és mégis a félelemből, rettegésből kijutott ezeknek is különösen a napokban. Menekülők, kerestek városunkban mene­déket, menekülők, kik az utolsó perczig ra­gaszkodtak lakóhelyükhöz, kiket a gondos vezetőség idejében értesített a veszélyről és szállított biztosabb helyre. Értjük menekülésüket, hisz községük egyetlen utczája épen a tüzvonalba esett és aránylag csekély számukat elnyelte volna az ellenség. Nem vagyunk optimisták, érezzük mi is a háború nehéz súlyát, mégis érthetetlennek tartjuk azt a fejetlenséget és pánikot, amit a város lakosságánál a napokban tapasztaltunk. Körülbelül 100 kilométerre volt még az ellenség, melynek közeledtére bölcs hadve­zetőségünk azonnal megtette a szükséges lépéseket a védelemre, mégis városunk la­kosságának legnagyobb része menekülni igye­kezett, nem törődve azzal, hogy idegen vi­déken Isten szabad ege alatt maradhat, hogy járványos betegségeknek, még nagyobb nyo­morúságnak teszi ki magát és azt is elve­szíti, amit otthon hagyott. Érthető a lakosság félelme, ha a közeli megyékből menekülőket lát, de viszont azt is tapasztalhatjuk, hogy a lakosság meg nyugszik, ha vezető helyről okos szót, biz­tatást, védelmi Ígéretet hall. A beregi főis­pánról szem és fültanuktól hallottuk, hogy naponkint háromszor is doboltatott, beszélt a lakosságnak és eredménnyel, mert Beregszász lakossága pl. nyugodtan viselkedik, pedig talán jobban ki lehet téve a veszélynek, mint városunk. Ezt kérjük mi is a város vezető­ségétől, úgy egyesek, családók, mint az egész lakoság érdekeit tekintve Isten és édes magyar hazánk szent nevében. Második gondolatunk, hogy ne törjünk pálczát az első hírre minden menekülő fe­lett. Vannak menekülők és pedig hála Isten­nek szép számmal, úgy egyháziak, mint világi­ak, akik nem életüket féltettóa, hanem a mi gyonunkat, kincseinket. Ezek elmentek, hogy biztosítsák megélhetésünket a nehéz jövőben is, de pár nap múlva visszajönnek, hogy to­vább vezessenek bennünket és összetartsa­nak a nehéz napokban. Legyünk előrelátá­sukért hálásak és tartsuk meg bizalmunkat továbbra is működésűkkel szemben. Harmadik gondolatunk, hogy egy város, melynek közel 40 ezer lakosa van, mindig hatalmas védőbástya magában is az ellen­séggel szemben. Eltekintve attól, hogy 40 ezer ember kiköltözése és menekülése a megélhe­tés szükségleteivel együtt szinte a lehetetlen­ségek sorába tartozik, elgondolva továbbá azt, hogy tényleges veszély esetében úgysem menekülhetünk mindnyájan messzire, mert az ellenség mindig nyomunkban lesz, — gya­korlati szempontból is legokosabb gondolat az együttmaradás, szervezkedés és összetar­tás. — Az ellenséges hadsereg mindig a vá­roson kívül táborozik, visszaveretés esetén pedig eredményesebben védekezhetünk, ha együtt vagyunk, mintha szétrebbenünk. Legyünk azért nyugodtan, gondolko­zunk higgadtan mert mint az alábbiakból láthatjuk veszély nines. Bizzunk az Istenben és igazságos ügyünkben. Ne hallgassunk az ál és rémhírek terjesztőire, hanem jelentsük be ezeket a hiénákat az illetékes hatóságok­nak. Imádkozzunk, teljesítsük kötelességünket és ne akadályozzuk nyugtalanságunkkal hős katonáink munkáját. Dr. Bakkay Kálmán. A. harcztérröl. Egyházmegyénknek bőven kijut a há­ború színhelyéből. Tény az, hogy az oroszok Ungban Fenyvesvölgyig, Beregben Szolyváig, Máramarosban Toronyéig és Máramarosszi- getig betörtek. Számszerint nem lehetnek tekintélyes számmal, mert a Kárpátokon a hadi felvonulás óriási, úgyszólván legyőzhe­tetlen akadályokba ütközik. Ezt a feltevést igazolja gyors visszaveretésük. Legelőször Ungban, majd Beregben verték vissza. Má­ramarosban most kényszerítik vissza. Előre­láthatóan nem sokan látják viszont hazáju­kat azok közül, akik magyar földre léptek. A menekülők panaszkodnak, jajgatnak, a kávéházi hadvezérek bölcsei kednek, hogy miért nem tették a Kárpátoknál lehetetlenné a betörést, mikor olyan könnyű volt. A menekülők panaszait értjük, jajgatá­sait részvéttel kisérjük. Vigasztalódjanak, mert az egészért, a magyar hazáért szenved­nek, mely kárpótolni fogja veszteségüket. Stra­tégiai, hadműveleti szempontok kívánták ezt igy. Áz orvos is belevág a sebbe, de nem azért hogy kínozzon, hanem hogy gyógyítson. Orosz földön nem győzhetjük le az oroszokat, ezt fényesen igazolja a nagy Napoleon há­borúja. A határnál csak védjük hazánkat, de leszámolni az orosszal csak magyar földön vagyunk képesek. Egyes vidékek szenvedése és kára csak siettetni fogja a diadalmas ki­fejtést és a háború szerencsés befejezését. A kávéházi hadvezéreket pedig utasítjuk a harctérre és eszükbe juttatjuk a régi arany közmondást: Sutor, ne ultra crepida. Egyébként hiteles és hivatalos értesü­léseink különösen az egyházmegyét érintő területekről a következők : Beregmegyéböl teljesen kivertük az oroszokat. Á beregi alispáni hivatalnak jelentik: Az oroszokat Polenánál véresen visszaver­tük. Az üldözésnél sok foglyot és zsákmányt ejtettünk. Az utolsó orosz csapatokat Beregme- gue'böl a szorosokon túl kivertük. (M. T. I.) Ungmegyében üldözik a kivert oroszokat. Az Uzsoknál betört oioszokat csapata­ink Siankin túl tiz kilométernyire vissza­verték. Az ungmegyéből kivert oroszokat Gali- cziában üldözik. Beregmegye alispánja közli, hogy miu­tán a megye területéről az oroszokat teljesen kiszorították, a hivatalok megkezdték mükö- késüket és mindenütt nyugalom van. (M. T. I.) Máramarosmegye főispánja jelenti Husztról és Tócsőről: Eddig Técső és Máramarossziget közt csak csatározások folynak a mi előnyünkre ; ütközet rövid időn belül várható. Az ellenséges csapatoknak megfelelő haderőnk elhelyezése kitűnő. Általános a meggyőződés, hogy két nap múlva Máramaros területéről kiverjük az oroszt. A helyzet feltétlenül biztató. Szatmár- Németit veszély sehonnan nem fenyegeti. Csapataink a harcztérre küldött szövetsége­seinkkel egyesültek. Legújabb. Miután csapataink Már amar osszigetre be­vonultak, az oroszokat egészen Naggbocskóig üldözték. A közigazgatási hatóságok Máramarosszi- geten megkezdik működésűket. Az oroszok kímélik Máramarosszigetet. Az első orosz lovascsapat pénteken este hét órakor jelent meg Máramarosszigeten. Szőllősy polgármester a város zászló­jával és a rabbi a Tórával 40 városi polgár étén az oroszok elé mentek és kérték, hogy kíméljék a várost és annak lakóit. A pa­rancsnokló orosz tiszt megígérte, hogy kérel­müket teljesiti, de felszólította a polgárokat, hogy maradjanak házaikban. A városon végig nyargaló kozák csapat örömlövéseket tett, ami ijedelmet, keltett úgy, hogy sokan újból elmenekültek a városból. (M. T. I. cenz. sürg.) Október 4. Királyu nk Őfelségének nevenapját az idén külsőségek nélkül, de an­nál nagyobb bensőséggel ünnepelték meg országszerte. Városunk minden templomában istenitiszteleteket tartottak és a hívők buzgón imádkoztak Őfelsége egészségéért és a háború szerencsés befejezéséért. Október 6. Az idén különösen érezte minden igaz magyar honpolgár e nap fontos­ságát és buzgó fohászt küldött az Egek Urá­hoz, hogy sok ilyen vezetővel áldja meg édes hazánkat. Magyarok Nagyasszonyának ün­nepe lesz vasárnap. Az idén különösen fel­hívjuk olvasóink figyelmét e napra. Szűz Mária mindig megmutatta, hogy nem hagyja el a magyarokat. Vajha most is érdemesek lennénk édes Anyánk hathatós közbenjárására. Vármegyei közgyűlés. Szatmár vár­megye törvényhatósági bizottsága f. évi októ­ber 8-án délelőtt rendkívüli közgyűlést tart. A közgyűlés többek között a vármegye bir­tokosai és kisgazdái részére nyújtandó vető­mag kérdésével is foglalkozik.

Next

/
Thumbnails
Contents