Heti Szemle, 1914. (23. évfolyam, 1-52. szám)
1914-09-30 / 39. szám
Szatmár-Németi 1914. szeptember 30. HETI SZEMLE 3 A boykott. Mindenütt úgy van az, hogy ha valamelyik ország erőszakosan tör erkölcsi, anyagi (kulturális, ipar, kereskedelmi vagy földművelési) javaink ellen: a másik ország ellenáll. Megtorlással él. Sorompókat állít; a szállításokat, beszerzéseket, kiviteleket vagy behozatalokat korlátozza, megszünteti. A boykott nagy ütéseket, csapásokat mér egyesekre is. Hát még nemzetekre, melyeknek gazdasága, fellendülése, kereskedelmi, gyári üzeme — egyik úgy mint a másik nemzetnek tőle való fogyasztásától kiváló mértékben függ. A francziák kereskedelmi, ipari, sőt kulturális bőségét, elbizakodott gazdaságát, fájdalom, mi magyarok is nagyban előmozdítottuk. Az angol is érezte a mi garasainknak hozzájuk való vándorlását. Ha más nem bizonyítaná, tanúskodott róla, hogy ez igy van : a mi felhökkenésünk; az mondja meg most már, hogy mi összegeket szállított e két nép boldogulására, elbizakodottságának növelésére, a materiális felfogásoknak és irányoknak gyarapítására a mi majmoló divatunk, öltözékeink, a pezsgők, a ... ki tudja elsorolni ... a mi franczia és angol rabszolgaságunkat. Most hökkenünk fel csak, mikor a franczia kultúra silányságát, hazug voltát, sőt csalásait megismerni módunkban van. Mikor Anglia nem csak mint a szerb orgyilkosok pártfogója áll velünk szemben, hanem tönkre akar tenni minden más nemzeti ipart, kereskedelmet . . most határozzuk el . . . (ha elhatározzuk), hogy a jövőben a behozatalnál mellőzni fogjuk úgy az angol ipart, mint az angol kereskedelmet. Elhatározzuk . . . elhatároztuk ? Nem elégi Oh nem elég! Kevesebb a semminél. Mi sokat határozunk. Óriási mértékben —- kevesebbet teszünk. Nem elég a tömeg elhatározás. Egyenként kell cselekedni. Egyenként — fejenként kell ezt. a csatát megnyerni. A leghatalmasabb boykott az lesz, ha a magunk iparát igyekszünk minden erőből támogatni. Még áldozatok árán is. Csak azt vásároljuk külföldről és pedig csak a velünk barátságos államok piaczán, a mit itthon egyáltalán nem lehet megkapni. És ha Isten békésebb időt ad: legyünk rajta, hogy a magunk országából produkálják kereskedőink minden szükségletünket. lapjai mindig a Fásztusz Elekéi voltak. Itt tűnt ki különösebben, hogy lelke gazdag eszmékben és derűs, sokszor fordulatos ötletekben. Minden különösebb készület nélkül sorakoztak, rajzottak az ő gondolatai, eszméi, mint a napfényhez jutott méhköpü méhei. Szókincse, előadásának szakgatottsága nem volt képes a rajokat keretbe, modern kaptárba helyezni. És mégis gyönyörködtünk bennük. És éreztük sokszor csípéseit is, melyek azonban durvák és kegyetlenek sohasem voltak. Vendégszeretete, kiáradó szívessége közismeret. írjak e még ? Nem. Csak megállapítani kívánom, hogy Fásztusz Elek jó harczot har- czolt. Pályáját megfutotta. Itt a földön értékes szellemi javakat hagyott. A melyek nagy időkön keresztül kamatoznak még. És jótékonyságának magvait is széthintette. Ott . . az örök életben . . a hova vágyott . ., hitünk szerint, megkapta az igazi, az örök elismerést. (Életrajzi adatai: Született Csanáloson 1848. febr._l8-án. Iskoláit, a teológiát Szatmáron végezte. Áldozó-pappá szentelték: 1871. ápr. 27-én. Segédlelkészkedett: Kraszna Sándor- faluban, Munkácson, Beregszászban, Csanáloson. Ismét Beregszászban és Felsőbányán. 1875. évben felküldötték a tanári pályának elvégzésére. 1878.-ban elvégezvén a tanári kurzust Nagybányára rendelték segédlelkésznek. Aztán hason minőségben Máramarosszigetre. 1879. évben a középpontban hitelemző. Még ezen évbm ungvári gimn. tanárrá lesz. 188l-ik évben végre a szatmári kir. kath. főgimn. professzora. 1893.-ban püspöke kinevezte szentszéki ülnöknek. 1912.-ik évben mint ny. főgimn. tanár administrátora a tiszaujlaki plébániának.) Bodnár Gáspár. Addig is iparosaink nagyon sokat tehetnek, hogy a közönség bizalmát és erős szándékát megnyerhessék. O Az egész világ előtt hazudik az orosz. Hogy mennyire lesülyedt az orosz hadvezetőség erkölcsi értéke (a mi ugyan sohasem állott valami erős alapon), hogy a katonai becsület, melyről utólag is számolni fognak a világ előtt, mennyire lealjasodott az orosz táborban . . nyilván való abból is, hogy mit és hogyan hazudik az orosz. Bécsben nyilvánosan mutogatnak egy Írásos dokumentumot, melyből czáfolhatatlanul kitűnik, hogy az orosz csapatoknak Berlinig való állítólagos előrenyomulásáról Francziaországban nem csak a hírszolgáltató vállalatok terjesztenek közléseket, hanem ezt a hadseregnek is hivatalosan tudomására hozták. Nemrégiben franczia tisztek, akik mint hadifoglyok az egyik nagy német városba érkeztek, nagy érdeklődéssel tudakozódtak afelől: Német ország melyik pontján áll most az orosz hadsereg. Azt a felvilágosítást, hogy egyetlenegy orosz katona sincs már német területen, hihetetlenül fogadták és arra hivatkoztak, hogy velük hivatalosan közölték, hogy az oroszok bevonultak Berlinbe. Égy orosz tiszt, a ki magyar kórházban fekszik, nem akarta elhinni hogy a szerbek még nem szállották meg Budapestet. Kémek és árulók határainkon. Nem csak a muszka had óriási tömegével kellett a mi vitéz hadseregünknek megküzdenie, hanem — utón, útfélen, legszebb sikereik nyomában a kémekkel és árulókkal is — különösen a háború elején — ugyancsak számolni, harczolniok kellett. Határainkon az oroszbarát lakosok közt százával és százával akadtak, a kik vezetőül ajánlkoztak, hogy átsegítik ellenségünket a mocsaras vidékeken. Akik, bizonyára a rubelektől elvakitva a mi hadseregünknek hadállásait szinte hihetetlen furfanggal árulták el. Utálattal fordulunk el az ilyen hitvány néptől. S ha rászolgáltak a rögtön Ítélő bíróságnak Ítéletére, a maguk hitványságának szerzett sorsukat látjuk szerencsétlenségükben. De a háború nem csak csapás. Tanító is. Tanítását nem csak a háborúban használják fel mindjárt, hanem meg kell őriznünk és gyakorlatilag fel kell használnunk a béke idejére is. A kémek és árulók sokasága, a hatá- irainkon és közelében lakó népeknek mostani viselkedése rávezethet minket is és szövetségeseinket arra a birtokpolitikára, melyet eddig úgyszólván csak hangoztattunk. Nálunk és Ausztriában egyaránt. A határvidékek védelméről nem csak ágyúinkkal gondoskodjunk. Most tapasztalhatjuk, hogy ez a védelem még óriási erő- megfcszitések árán is alig alig elég. Kitartó és okos földbirtokvédelemmel, nemzeti birtokpolitikával, telepítésekkel kell biztosítani határainkat. A mostani lakosság közé kell ékelni tekintélyesebb fölbirtokokat, a melyek megbízható és a felvidéket szemmel tartó hazafias polgárok kezében vannak. Nagy jelentősége van általában annak a birtokpolitikának, melyet Károlyi Sándor igy fejezett ki, hogy azé az ország, a kié a föld. De a határvidékre sokszorosan vonatkozik ez a most már nyilvánvaló igazság. ^ Rendkívüli viszonyok, rendkívüli erőfeszítéseket kívánnak. Minden munka tisztességes és felemel s csak egy van, amit szégyelni kell. A tisztességes munka visszautasítását. Tisza István. A vakondok — ágyutüzben. Igen érdekes megfigyelést közöl egy levelében Leidenfrost Sándor festőművész, tanár, aki az északi harcztéren küzd és részt vett a legutóbbi négynapos csatában is. Azt Írja, hogy éjjel-nappal szakadatlanul olyan irtózatos ágyúzás folyt és a föld úgy reszketett, hogy valamennyi vakond kibújt a föld alól a napvilágra. Ä kolera is hadat üzent. A háború leghűségesebb szövetségese: a kolera is hadat üzent. Hadat üzent első sorban a mi ellenséges táborunknak, népeinek, de megfenyeget minket is. És már itt-ott be is tört. Itt a kolera nálunk is! Szófiai újságok szerint a szerb hadseregben eddig 14 ezer kolera esetet konstatáltak. Naponkint két-három- száz ember esik áldozatul. A mi csapataink egészségi viszonya jó. De miként az ellenség táboráról és a mi hadállásainkról nincs miért titkolózni, úgy nyíltan megírhatjuk, hogy Szerbiából és Oroszországból hozzánk is behurczolták a kolerát. A belügyminiszter Békés, Pozsony, Esztergom, Bereg, Ung, Hajdú stb. megyék néhány helyein több kolera esetet állapított meg. Kolerát egy esetben nálunk Szatmáron is, már napokkal ennek előtte megállapított a hivatalos vizsgálat. Ezt sem titkolták el. Nyíltan, határozottan jelentették. A sajtó is beszámolt vele. Azóta — legalább tudtunkkal — más betörés nincs határainkon. Ez az előőrs azonban figyelmeztet minket is, hogy ne féljünk, de resen legyünk. A mint kiűztük és kiűzzük a szerbet, muszkát hazánk határaitól: úgy végezhetünk, védelmezhetjük magunkat a háborúk szövetségesétől: a kolerától is. Volt már szerencsénk ehhez az ellenséghez az 1912. esztendőben is. Nem tudott elhatalmasodni. És akkor meggyőződhetett millió és millió ember nem csak nálunk, de az egész országban, hogy a kolerát pusztítja, üldözi, megállítja — az ő legnagyobb ellensége, haderejének réme, ördöge: a tisztaság. Tisztaság minden téren. A legkisebb zugban is. Kezünkön, orczánkon, eledeleinken, ivóvizünkben. Mindenben. És a becsületes, okos életrend. Egyelőre ezeket a hadakat mozgósítsuk a kolera hadüzenete ellen. A Az oroszok dicsérik seregünket. A Vecsernaja Vremja czimü orosz lap czikkéből, amely az osztrák és magyar csapatok magatartását dicséri, a következőket közli a Nova Reforma: Az osztrákok és magyarok, akik az ország délkeleti határszéleire hatoltak be, gavalérosan viselik magukat. Egy oszrtrák és magyar kölönitmény, amely Radzivilowban jelent meg, tökéletes korekt- séggel viselkedett a nyugodt lakosságai szemben. A tisztek látogatásokat tettek az ottani inteligencziánál és biztosították, hogy az osztrákok és magyarok nem fogják bántani a nyugodt lakosságot, amelynek osztrák és magyar uralom alatt sokkal jobb dolga lesz. A tisztek a helyi lakosságot ezzel akarták maguk számára megnyerni és kedvező hangulatra bírni. A háború. Hideg vér - lélekjelenlét! Hogy az oroszok betörést kísérelnek meg a Kárpátokon — ez a törekvésük éppen oly természetes, mint mikor az árvíz — minden rést felkeres. De hogy erre a betörési hírre éppen városunkban, Szatmáron, támadjon akkora nyugtalanság, mint a miket e napokban tapasztaltunk: ez a jelenség bizony egy csöppet sem természetes. Ok nélkül ide szaladt menekülők rémlátásainak és vendégszeretetünkért izgató anyaggal fizetett, mesterségesen szított félelem és nyugtalanság ez a tünet. Elismerjük, hogy városunkban a háború óta közismert lelkek vannak, a kikben hiányzik a hideg vér, ,a nyugodt, rendezett fejnek megfontolása. És az egyéni értéknek fokmérője : a lélekjelenlét. Tehát könnyű szerrel lehetett ezt az indokolatlan félelmet szuggerálni. De kérdezzük meg csak a menekülőktől maguktól: — Hát akkor mi a fészkes fülemülének rohannak éppen városunkba ? Úgy e bár, mert itt bizonyságban ézik magukat. *
